Reklámadó – 1. Adóalanyiság, a reklám közzétevőjeként

2014. augusztus 15-én hatályba lépett a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (továbbiakban: Ratv.). A jogszabály helyes értelmezéséhez szükség van a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Mttv.) valamint a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (továbbiakban: Reklámtv.) megfelelő rendelkezéseinek figyelembe vételére is.

Nagyon sok vállalkozás úgy kezeli a jogszabályt, hogy annak csak azok a vállalkozások lehetnek alanyai, akik reklámozási tevékenységet folytatnak. Pedig a törvény rendelkezései alapján megállapítható, bármelyik adózó, aki Magyarországon letelepedett illetve egyéb feltételeknek megfelel, a reklámadónak alanyává válhat.

Két részben tárgyaljuk, hogy az adóalanyiság hogyan jöhet létre, mint a reklám közzétevőjeként, illetve a reklám megrendelőjeként. Először előbbit vizsgáljuk meg.

Az adó alanya lehet:

• az Mttv. szerint Magyarországon letelepedettnek minősülő médiatartalom-szolgáltató,
• az a) pont alá nem tartozó, olyan médiaszolgáltató, amеlу napi műsoridejének legalább felében magyar nyelvű médiatartalmat tesz Magyarország területén elérhetővé,
• а sajtótermék a) pont alá nem tartozó kiadója,
• а szabadtéri reklámhordozót, valamint а reklám elhelyezésére szolgáló bármely járművet, nyomtatott anyagot, ingatlant reklám céljára hasznosító személy vagy szervezet,
• az interneten közzétett reklám esetén а reklám közzétevője.

Azoknak az adóalanyoknak, amelyek a Ratv. 3. § (1) bekezdés szerinti adóalanynak minősülnek, a reklám közzétételének ellenértékéről szóló számlán, vagy számviteli bizonylaton, vagy más okiraton (például a reklám közzétételére vonatkozó szerződésben) nyilatkoznia kell arról, hogy az adókötelezettség őt terheli, és az adóbevallási, adófizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy arról a tényről, hogy az adóévben reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli. Amennyiben ez nem történik meg, a reklám megrendelőjénél ez adókötelezettséget eredményezhet, amelynek tárgyalását majd a következő részben tárgyaljuk.

Tehát adóalannyá válhat, amely vállalkozás reklámozási tevékenységet folytat, de adóalanyiságot eredményezhet az is, ha egy vállalkozás „önreklámozást” folytat, vagyis a reklámadó alanya nemcsak a reklám közzétételével üzletszerűen foglalkozó szervezet, személy lehet, hanem bárki, aki reklámot közzétesz, függetlenül attól, hogy arra a saját vagy a vele üzleti kapcsolatban álló vállalkozás népszerűsítése céljából kerül sor. Előbbi esetben az adó alapja az adóköteles tevékenységből származó árbevétel, viszont a második esetben (önreklámozás) a reklám közzétételével kapcsolatban felmerült költség. Nagyon fontos ezen jogszabályok megfelelő értelmezése során, hogy a saját célú reklámozással kapcsolatosan el tudjuk különíteni, hogy a vállalkozás saját maga népszerűsítését végzi e vagy csak bemutatja a vállalkozást. A két eset között a különbség az, hogy a népszerűsítés során a cégnéven, logón, elérhetőségen kívül a cég tevékenységének, termékének népszerűsítésére irányuló közlés jelenik meg. Például ez előfordulhat, ha egy pékség a tevékenysége során használt járművein elhelyezett saját célú reklámmal rendelkezik (társaság neve, elérhetősége mellett teherautók oldalán hatalmas matrica, amelyen friss kenyér, pékáru képe van). Ilyenkor a reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költségek alapján adókötelezettsége keletkezhet.

Az adó mértéke:

A reklám közzétevőjét terhelő adó mértéke sávos [Ratv. 5. § (1) bekezdés]. A sávok az alábbiak szerint alakulnak:

• az adóalap 0,5 milliárd forintot meg nem haladó része után 0%,
• az adóalap 0,5 milliárd forintot meghaladó, de 5 milliárd forintot meg nem haladó része után 1%,
• az adóalap 5 milliárd forintot meghaladó, de 10 milliárd forintot meg nem haladó része után 10%,
• az adóalap 10 milliárd forintot meghaladó, de 15 milliárd forintot meg nem haladó része után 20%,
• az adóalap 15 milliárd forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó része után 30%,
• az adóalap 20 milliárd forintot meghaladó része után 40%.

Ez azt jelenti, hogy csak abban az esetben lehet adófizetési kötelezettsége az adóalanynak, amennyiben az adó alapja meghaladja az 500 millió forintot.

Amennyiben egy vállalkozás üzletszerűen végez reklám közzétételével kapcsolatos tevékenységet, ugyanakkor saját célú reklámot is közzétesz, adóalapja két részből tevődik össze.

A kapcsolt vállalkozásnak minősülő adóalanyok adóját (adóelőlegét) úgy kell megállapítani, hogy az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok adóalapját össze kell adni, és az eredmény alapul vételével a sávos adómértékekkel kiszámított összeget az egyes adóalanyok között olyan arányban kell megosztani, mint amilyen arányt az adóalany adóalapja az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok által elért összes adóalapban képvisel [Ratv. 6. § (1)-(2) bekezdés].

Tekintve, hogy a Reklámadó tv. nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy  kapcsolt vállalkozási viszonynak az adóév mely napján kell fennállnia, ebből adódóan az adóév bármely napján fennálló kapcsolt vállalkozási viszony azt eredményezi, hogy az adóalanynak a fenti szabályok szerint kell megállapítani az adókötelezettségét a teljes adóévre vonatkozóan, függetlenül attól, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony az adott kapcsolt féllel az adóéven belül hány napig állt fenn, illetve az mikor szűnt meg.

A törvény adóelőleg bevallási és fizetési illetve feltöltési kötelezettséget is előír. Előbbire augusztus 20-i és november 20-i határidővel, utóbbira december 20-i időponttal. Az adóévi bevallás benyújtására vonatkozó határidő az adóévet követő év május 31-e. Nullás adattartalmú bevallást benyújtani nem szükséges!

A reklámadó alanyiság másik fajtáját vagyis azt, hogy mint a reklám megrendelőjét is terhelheti az adófizetési kötelezettség, a következő részben mutatom be.

Ádám József