Pénzforgalmi elszámolás az áfában – kinek jó, kinek nem (3/2.rész)

KINT ÉS BENT

A pénzforgalmi elszámolás alkalmazása – amint ez cikkem címéből is kiderül - választáshoz kötött. A 2016. évre vonatkozó választást legkésőbb 2015. december 31.-én be kell jelentenie az adóhatósághoz a vállalkozónak. Sajnos a határidő jogvesztő, ha ezt a vállalkozás elmulasztja, a következő évre már nem élhet a választás lehetőségével – jelen esetben tehát 2016. év helyett legfeljebb 2017-re választhatja ezt az adózási formát (feltéve, hogy ez akkor még létezik).

Fontos azonban, hogy az újonnan alakuló vállalkozások is élhetnek ezzel a lehetőséggel, már az indulás adóévére, azaz ők év közben is. Ebből a szempontból (is) érdekes, hogy egy evából kilépő (vagy onnan valamilyen ok miatt „kieső”) egyéni vállalkozó vagy társaság az áfa szempontjából új vállalkozásnak minősül, ezért év közben is választhatja a pénzforgalmi elszámolást.

Azok a vállalkozások viszont, amelyek a pénzforgalmi áfa fizetők köréből kiesnek, a következő két évben nem lehetnek ismét pénzforgalmi áfásak. 

KI VÁLASZTHATJA?

Az adózási mód választásához bizonyos feltételeket kapcsol az Áfa-törvény. A feltételek egyrészt az éves bevétel összegéhez, másrészt a vállalkozás nagyságrendjéhez kapcsolódnak.

Pénzforgalmi elszámolás csak akkor választható, ha éves szinten, göngyölítetten az adóalany összes termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke nem haladja meg a 125.000.000 forintot. Ezen értékhatárnak mind a tárgy évre, mind az azt megelőző időszakra nézve meg kell felelni.

Fontos, hogy - akárcsak az alanyi adómentesség kapcsán - nem kell az összeghatárba beleszámítani többek között a tárgyi eszköz, immateriális jószág, új közlekedési eszköz értékesítéséből származó ellenértéket.

Továbbá a bevételi korlátnak megfelelő vállalkozás is, pénzforgalmi adózást csak akkor választhat, ha legalább telephelye, gazdasági célú letelepedés hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van és a tárgyév első napján kisvállalkozásnak minősül. 

Amennyiben nem esik a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény személyi hatálya alá – mondjuk azért, mert egyéni vállalkozó-, akkor viszont úgy kell megítélni őt, hogy abban az esetben, ha társas vállalkozás lenne, megfelelne-e ennek a kritériumnak. Azaz: az összes foglalkoztatott létszáma nem lehet több 50 főnél, illetve az éves nettó árbevétel vagy mérleg főösszeg nem haladhatja meg a 10 millió eurót.

 

AZ ELMARADT FELIRAT

Az Áfa-törvény a pénzforgalmi szemléletben áfát fizetők számára előírja, hogy az általuk kibocsátott számlákon – erről fentebb már volt szó - fel kell tüntetni a pénzforgalom szerinti adózás tényét.

Egy pillanatra álljunk meg itt, és gondoljunk arra, hogy jó eséllyel számíthatunk arra, előfordul, hogy az érintett vállalkozó elfelejti ráírni a számlára a szóban forgó kitételt. Milyen következményekkel járhat ez a mulasztás a felekre? S főként a vétlen számlabefogadóra, aki esetleg a vonatkozó információ hiányában tévesen ítélheti meg az adólevonási joga megnyílta időpontját.

Nos, a vétkes azonnal bűnhődik, ugyanis az ily módon hibás számlával dokumentált értékesítéseire nem alkalmazhatja a pénzforgalmi elszámolás szabályait, azaz a normál áfásokra irányadó teljesítési időpontban beáll a fizetési kötelezettsége – függetlenül a számla pénzügyi rendezésétől, azaz attól, hogy a vevő fizetett- e már vagy sem. Ha nem így jár el, és az adóhatóság bukkan rá a „szépséghibás” bizonylatra, akkor adóhiánnyal és annak következményeivel kell számolnia a feledékeny vállalkozónak.

A másik oldal - a vevő – jogszerűen vonhatja le az áfát az ügylet teljesítési időpontjának megfelelő bevallási időszakban (Áfa-tv. 119.§.), hiszen a számla hibája miatt nem lehetett tudomása üzleti partnere speciális áfa-státuszáról. (E problémáról picit később, az adóhatósági ellenőrzések tapasztalataiból kiindulva, még lesz szó.)

A JOGOSULTSÁG MEGSZŰNÉSE

Ugyancsak bírság a vége, ha a pénzforgalmi áfás vállalkozás nem veszi időben észre, hogy bevétele túllépte az előírt értékhatárt, azaz nem alkalmazhatja a továbbiakban a pénzforgalmi áfa-elszámolást. E tényt ugyanis egyrészt be kell jelenteni az adóhatóságnak (15 napon belül), másrészt arra a számlára (annak egészére) amellyel az értékhatárt átlépte, már nem alkalmazhatja a vállalkozás ezt az adózási módot.

A pénzforgalmi elszámolásra való jogosultság az árbevétel nagyságrendjétől függően egyéb okokból is megszűnhet, azaz 

• a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany bejelentése alapján a következő évre nem kívánja a pénzforgalmi elszámolás szabályait alkalmazni;
• a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító értékhatár (125 000 000 Ft) túllépésének napját megelőző nappal;
• a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany az azt követő év első napján már nem minősül kisvállalkozásnak;
• csődeljárási, felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás jogerős megindítását megelőző nappal;
• a tevékenység szüneteltetésének kezdő időpontját megelőző nappal.

A pénzforgalmi elszámolás megszűnését követően annak hatálya alatt kiállított - a pénzforgalmi elszámolás szabályai szerint el nem számolható -, a fizetendő adó csökkentésével járó módosító számlák adótartalmát az általános szabályok alapján kell elszámolni.

A pénzforgalmi elszámolás megszűnését követően annak hatálya alatt befogadott számlák, módosító és érvénytelenítő számlák adótartalmát - feltéve, hogy a pénzforgalmi elszámolás szabályai szerint levonható adóként nem volt elszámolható - az általános szabályok alapján lehet levonható adóként elszámolni az adólevonásra vonatkozó szabályok szerint.

 

ELŐLEG, SZÁMLAKORREKCIÓK

Előleg fizetéséhez kapcsolódóan a fizetendő adót - az adót is tartalmazó - ellenérték jóváírásának, átvételének napját magában foglaló adóbevallásban kell elszámolni.

Részfizetés esetén a fizetett összeget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó összegét is arányosan tartalmazza, amelyet a jóváírás, átvétel napját magában foglaló adóbevallásban kell elszámolni.

Az ellenérték megfizetésének kell tekinteni, ha a követelés teljesen, illetve részben engedményezés, elengedés folytán, vagy más módon megszűnt, s ezen időpontot magában foglaló adóbevallásban kell a fizetendő adót elszámolni.

Amint látjuk, az előleg, a részletfizetés áfa-kötelezettsége is pénzforgalmi szemléletű, hiszen az adófizetési kötelezettség beállta az összeg átvétele, jóváírása, azaz pénzügyi rendezése napján áll be.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha adott követelés engedményezés, beszámítás, elengedés kapcsán, vagy más módon megszűnik, hiszen e jogi aktus időpontja - lényegében ilyen-olyan módon, de mégis pénzügyi rendezésként felfoghatóan, még ha konkrét pénzmozgás nem is zajlott - határozza meg az adófizetési kötelezettség keletkezése napját.

Az áfát a pénzforgalmi elszámolás szabályai szerint fizetők számára fentiek azt jelentik, hogy előleg, részletfizetés, beszámítás, engedményezés esetén rájuk is a felsoroltakra vonatkozó, általános áfa-szabályok érvényesek.

Ugyancsak általános érvényű szabály, hogy az adólevonási jog elévülésével kapcsolatos szabályok pénzforgalmi elszámolás esetében is érvényesülnek.

A fizetendő adó növekedését dokumentáló módosító számla esetében a kibocsátó a különbözetként jelentkező áfá-t az azt is magában foglaló ellenérték jóváírásának, átvételének napját magában foglaló adóbevallásban köteles elszámolni.

A fizetendő adó növekedését dokumentáló számla címzettje a különbözetként jelentkező áfa egészét, vagy annak egy részét legkorábban azon a napon számolhatja el levonható adóként, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket megfizette.

A fizetendő adó csökkentését dokumentáló módosító, illetve érvénytelenítő számla esetében a kibocsátó a különbözetként jelentkező áfá-t az azt is magában foglaló ellenérték visszatérítésének napját magában foglaló adóbevallásban köteles elszámolni fizetendő adót csökkentő tételként.

A fizetendő adó csökkentését dokumentáló módosító, illetve érvénytelenítő számla címzettje a különbözetként jelentkező áfát abban az adóbevallásban köteles elszámolni fizetendő adóként, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket részére visszafizették.

 

ADÓÁTHÁRÍTÁSSAL NEM JÁRÓ ÜGYLETEK ESETÉBEN

• Ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany közösségen belüli adómentes termékértékesítésről, az Áfa tv. 142. §-a szerinti fordított adózás hatálya alá tartozó ügyletről bocsát ki számlát, akkor a számla ellenértékét a szokásos módon számolja el.  
• Ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany olyan ügyletről fogad be számlát, amely után őt terheli az adófizetési kötelezettség (Közösségen belüli termékbeszerzés, az Áfa tv. 142. §-a szerinti fordított adózás hatálya alá tartozó ügylet, belföldön gazdasági letelepedéssel nem rendelkező külföldi adóalany által nyújtott, belföldön teljesített szolgáltatás igénybevétele, belföldön gazdasági letelepedéssel nem rendelkező külföldi adóalanytól beszerzett termék, amely fel- vagy összeszerelés tárgyát képezi és a fel- vagy összeszerelésre belföldön került sor) akkor szintén az általános szabályok szerint kell eljárni.

Ha behajthatatlan követelésben foglalt fizetendő adóról van szó, ezekre a törvény konkrét rendelkezéseket nem tartalmaz, így azt vélelmezhetjük, hogy erre pénzforgalmi áfa szabályai nem alkalmazhatók. Ebből következően a tény, hogy a követelés behajthatatlan, megállapításakor beáll az adó megfizetésének kötelezettsége.