Oszd meg – és fizesd be az önkormányzatoknak! 4/4.

Ha a vállalkozásnak a székhelye szerinti településen kívül egy vagy több településen van telephelye, az iparűzési adóalapját meg kell osztania az érintett települések között. Vegyük górcső alá ennek lehetséges módszereit!

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási (iparűzési) tevékenység.

Ha egy vállalkozónak a székhelye szerinti településen kívül egy vagy több településen van telephelye – ennek fogalmát meghatározza a Htv. –, akkor településenként alanya és kötelezettje az iparűzési adónak, feltéve persze, hogy az adott településen ezt az adónemet bevezette a helyi önkormányzat.

Cikkem előző részében azzal búcsúztunk a Kincs a Tincs Kft könyvelőjétől, hogy még egy iparűzési adóbevallást el kell készítenie.

Ugyanis Dr. Irhás Iringó férjével, Kőműves-Kelemen Kristóffal közösen, tulajdonosa egy másik vállalkozásnak is, a Kőmester Építőipari Kft-nek. A társaság az ország számos településén dolgozik (van, ahol több mint félévet is eltöltenek a munkavállalói), de külföldi megrendelőktől is kap munkát. Ezért a vállalkozási szintű adóalapját e társaságnak is meg kell osztania az érintett települések között.

Adóalap-megosztás építőipari tevékenység esetén

A Htv. alkalmazásában építőipari tevékenységet folytató vállalkozónak az minősül, amelynek az adóévi nettó árbevétele, valamint az adóév utolsó napján készletre vett befejezetlen termelés, félkésztermék, késztermék értékének együttes összege legalább 75 százalékban építőipari tevékenységből származott (52. § 62. pont).

Az adóévben 180 napot meghaladó időtartamban (és így a Htv. szerinti telephelyen) építőipari tevékenységet végző vállalkozás dönthet arról, hogy a

• személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere, vagy
• az eszközérték arányos megosztás módszere, vagy
• a komplex megosztás módszere

helyett, a vállalkozási szintű adóalap egészére speciális adóalap-megosztási módszert alkalmaz.

Ez esetben a teljes vállalkozási szintű adóalap

• 50 százalékát a székhely és a Htv. szerinti telephely település(ek)hez személyi jellegű ráfordítás-arányos, eszközérték-arányos vagy komplex megosztási módszer szerint, míg
• a vállalkozási szintű adóalap további 50 százalékát a180 napot meghaladó építőipari tevékenység folytatása miatt telephellyé váló települések között osztja meg.

Ez utóbbi esetben, az e településeken végzett építőipari tevékenységből származó, a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév utolsó napján fennálló, építőipari tevékenységgel összefüggésben készletre vett befejezetlen termelés, félkésztermék, késztermék értéke együttes összegének, valamennyi településen végzett építőipari tevékenységéből származó összes, az Szt. szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév utolsó napján fennálló, építőipari tevékenységgel összefüggésben készletre vett összes befejezetlen termelés, (fél)késztermék értéke együttes összegében képviselt aránya szerint) kell a megosztást elvégezni.

Nézzük meg fentieket egy példán keresztül is!

A Kőmester Építőipari Kft székhelye „A” településen van, míg „B” településen is működik egy állandó telephelye. Az említett településeken felmerült eszközértékei 80 millió Ft, illetve 160 millió Ft.

A Kft. az adóévben 185 napig „C” településen, míg 270 napig „D” településen végzett munkát, az előbbi településen a munkát befejezte, a kiszámlázott ellenérték 200 millió Ft volt, míg „D” településen 160 millió Ft árbevételre tett szert, és év végén összesen 140 millió befejezetlen termelés, félkésztermék értéket vett nyilvántartásba.

A Kft. vállalkozási szintű iparűzési adóalapja 720 millió Ft. A teljes adóalap felét (360 millió Ft-ot) az „A” székhelye és „B” telephelye települések között eszközértékarányosan, azaz 80:160 arányban osztja meg, így „A” településre 120 millió Ft, „B” településre pedig 240 millió Ft adóalaprész jut.

A vállalkozási szintű adóalap fennmaradó 50 százalékát (360 millió Ft) pedig a „C” és „D” települések között a két településen elvégzett építőipari teljesítmény arányában osztja meg:

• „C” településre 200:500 arányban (40 százalék), „D” településre 300:500 arányban (60 százalék) kell megosztania az adóalapot. Ennek eredményeként „C” településre 144 millió Ft, míg „D” településre 216 millió Ft adóalaprész jut.

A Kőmester Építőipari Kft a Kincs a Tincs Kft megbízásából az adóévben 290 napon át Ausztriában is végzett építőipari tevékenységet: az „Antitar” termékcsaládot Bécsben „Kreszcencia-esszencia” néven hozzák forgalomba, és az ehhez szükséges üzlethelyiséget alakította át és újították fel.

A Kőmester Építőipari Kft-nek tehát külföldön is létesült telephelye a 2021. adóévben.

Miként érinti ez az iparűzési adó alapját?

Külföldi telephelyre jutó adóalap

A külföldi telephelyre jutó adóalaprész meghatározása – a villamos energia/földgáz értékesítő/elosztó, illetve a távközlési tevékenységet végző vállalkozások kivételével – ugyanúgy történik, mint a magyarországi telephelyre, székhelyre jutó adóalap esetében.

A külföldi telephelyre jutó adóalaprészt a jelen cikkemben és az azt megelőzőekben már bemutatott megosztási módok

• a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere, vagy
• az eszközérték arányos megosztás módszere, vagy
• a komplex megosztás módszere, illetve a
• speciális megosztási módszer

szerint kell megállapítani, és az így meghatározott, külföldi telephelyre jutó adóalaprész vonható le a vállalkozási szintű adóalapból.

Fontos, hogy a Htv. fogalmai szerint a „külföld” az adóalap-megosztási kötelezettség szempontjából egy „telephelynek” számít, függetlenül attól, hogy a vállalkozó tevékenységét több állam területén vagy/és egy állam több településén folytatta.

Lényeges az is, hogy az adóalap-megosztási kötelezettség akkor is fennáll, ha a vállalkozónak magyarországi székhelyén kívül csak külföld tekintendő telephelynek az adóévben.

Technikailag és következményében a külföldi telephelyre történő adóalap-megosztás azonos azon belföldi székhely/telephely szerinti településre történő adóalap-megosztással, amelynek önkormányzata nem vezette be az iparűzési adót.

A vállalkozót a külföldi telephelyre – az adóalap megosztásán kívül további – kötelezettség (bejelentkezés, bevallás-benyújtás, adófizetés) nem terheli.

A cikksorozatomban bemutatott megosztási módszerek kapcsán gondolkodjunk még el az alábbi helyzeten!

Tegyük fel, hogy a Kőmester Építőipari Kft 2021. október 15-én áthelyezte Visegrádról Esztergomba.

Elfogadható-e az a megoldás, ha Visegrádra a 2021. január 1-től október 14-ig terjedő időszakra szóló főkönyvből veszi az adatokat, míg az esztergomi bevallásban az október 15-től december 31-ig terjedő főkönyvi kivonat adataiból dolgozik?

A vázolt esetben 2021-ben mindkét településen fennállt az állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség, lévén Visegrádon és Esztergomban is volt székhelye a társaságnak.

Ebből következően, alkalmazniuk kell a Htv. azon előírását, miszerint ha a vállalkozó több településen végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet (jelen esetben több településen is volt székhelye), akkor az adó alapját meg kell osztani a tevékenységre leginkább jellemző módon, a Htv. mellékletében meghatározottak szerint.

Ez azt is jelenti, hogy nem a főkönyvi kivonat alapján kell megállapítaniuk az egyes településekre jutó iparűzési adóalapot, hanem a vállalkozási szintű adóalapot kell megosztaniuk.

Amennyiben a személyi jellegű ráfordítások arányában való megosztási módszer a tevékenységre a leginkább jellemző, és a vállalkozónak nincs más településen telephelye, akkor a 2021. adóévben a kft. szintjén felmerült személyi jellegű ráfordítást kell a két település közt megosztani, mégpedig időarányosan (a székhely adott településen való fennállása napjai és az adóév napjai arányában).

A Htv. előírása szerint, abban az esetben, ha a vállalkozásnak van telephelye, és az adóalap megosztását a

• személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere, vagy az
• eszközérték arányos megosztás módszere

szerint kell elvégezni, akkor a székhely szerinti településre legalább az ügyvezető (vagy a magánszemély vállalkozó) után a figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás 10 százalékát kell kimutatni.

Ezt az előírást tehát akkor kell figyelembe venni, ha a vállalkozónak van legalább egy telephelye. A törvény ugyan külön nem rendelkezik arról, hogy miképp kell-e szabályt alkalmazni, ha adóéven belül több székhelye (és legalább egy telephelye) is volt a vállalkozónak.

A jogalkotói szándékból kiindulva azonban arra kell következtetni, hogy az egyes székhely településeknél az ügyvezető személyi jellegű ráfordítása 10 százalékát szintén időarányosan kell figyelembe venni.