Örökzöld téma: az osztalék előírásának és könyvelésének szabályai

A beszámoló készítésének időszakában hasznos újra átgondolni az osztalék előírásával és elszámolásával kapcsolatos szabályokat. Különösen akkor, ha évek óta ki nem fizetett osztalék is „bent ragadt” a könyvelésben.

Nem mostanában volt - a 2016. évi számviteli változásoknak köszönhetjük-, hogy az osztalék előírására és elszámolására vonatkozó szabályok a korábbi gyakorlathoz képest gyökeresen megváltoztak. Mégsem árt ezeket a szabályokat újra átgondolni, nehogy a „régi rutin” győzedelmeskedjék, és hiba kerüljön a könyvelésbe.
Egyébként a szóban forgó változással a jogalkotó célja az volt, hogy összhangba hozza a magyar számviteli törvényt a nemzetközi számviteli előírásokkal és a beszámoló elfogadásának papírmunkája is egyszerűsödjék. A jelenlegi – már nem is olyan új – szabályok szerint nem kell külön osztalék előtti és egy osztalékot már rögzítő mérleget készíteni.

Persze mindezek csak akkor érdekesek a cég számára, ha egyáltalán fizethető a tulajdonosoknak osztalék!

Osztalék: miből, mennyi?

A számviteli törvény szerint az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék akkor fizethető ki osztalékként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék figyelembevétele után sem csökken a jegyzett tőke összege alá. 

Fontos, hogy a szabad eredménytartalék és saját tőke összegének meghatározásánál növelő tételként figyelembe lehet venni az előző üzleti évi beszámolóban még nem szereplő, de a tárgyévben a mérlegkészítés időpontjáig elszámolt, kapott (járó) osztalék, részesedés összegét. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a negatív eredménytartalék csökkenti az osztalékként kifizethető összeget, továbbá a hosszú évek alatt már automatikusan alkalmazott rendelkezésekhez mérten, az osztalékfizetési korlátot érintő előírások is szigorúbbak lettek: a tőketartalék nem ellensúlyozhatja a negatív eredménytartalékot a fedezet számítása során.

A fizetendő osztalék elszámolása – a 2016-os üzleti évtől – annyiban módosult, hogy a megállapított és fizetendő osztalék összegét a tulajdonosok erre vonatkozó döntése napjával, a tárgyévet követő üzleti évben kell elszámolni a számviteli nyilvántartásokban.

A tulajdonosoknak fizetendő osztalék könyvelésére tehát a beszámolót jóváhagyó tulajdonosi döntés alapján és annak időpontjával kerül sor, eredménytartalékot csökkentő és kötelezettséget növelő tételként elszámolva azt.
A gyakorlatra lefordítva ezt arról van szó, hogy a 2018. üzleti évről készített beszámolóban megjelenő adózott eredmény osztalékként történő felhasználásáról, a tárgyévet követő időszakban, azaz 2019-ben a beszámoló elfogadásakor kell döntést hozni (ez a régi szabályok szerint is így működött), de a jóváhagyott osztalékot a tárgyidőszakot követő üzleti évben, jelen esetben 2019-ben kell könyvelni.

A jóváhagyott osztalék előírása és anyagi rendezése a jelenleg hatályban lévő előírások szerint időben eltérhet egymástól.

Az is előfordulhat, hogy a társaság nem kifizet, hanem kap osztalékot.

Esetükben lényeges, hogy egy adott évi beszámolóban csak a mérleg-fordulónapig ténylegesen be is folyt osztalék összegét lehet kimutatni.

Előlegről is lehet szó?

Az osztalékelőleg kifizetéséről is határozhat a taggyűlés, két egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban, amennyiben:
- a társaság közbenső mérleget (vagy beszámolót) készít, és abból megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalékfizetéshez szükséges fedezettel, és
- a kifizetés nem fogja meghaladni a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék összegét, továbbá
- a saját tőke összege a helyesbítés után sem csökken a törzstőke összege alá.
Az IFRS beszámolót készítő vállalkozások esetében az osztalékfizetés (jóváhagyás) szabályait annyiban pontosította a jogalkotó, hogy e társaságoknak is a magyar szabályok szerinti beszámolót készítő vállalkozásokkal azonos számítási szabály alapján kell az osztalékfizetésre rendelkezésre álló forrásokat meghatározniuk. Fontos, hogy eredménytartalékként az IFRS-esekre történő áttérés előtt keletkezett ilyen tartalmú tételeit is ki kell mutatnia az IFRS szerinti eredménytartalékban, valamint ugyancsak eredménytartalékként kell kimutatniuk az IFRS-ekre történő áttérést követően a veszteségek fedezetére a jegyzett tőkéből, tőketartalékból vagy egyéb más tartalékból átvezetett összeget is.
Ezeket a szabályokat 2019. január 1-től kezdődő üzleti évekre kötelezően, míg a 2018-as üzleti évre a cég tulajdonosainak döntése szerint lehet alkalmazni.
Az is lehetséges, hogy egy vállalkozás életét a könyveiben már régóta kötelezettségként szereplő, de ki nem fizetett osztalék is bonyolítja.

Ha évek óta nincs rá pénz…
A Pató Pál és Fiai Kft öt évvel ezelőtt taggyűlési határozatában osztalék kifizetését hagyta jóvá. Különböző okok miatt azonban az osztalék kifizetésére nem került sor. Kérdés, hogy meddig szerepelhet ez a kötelezettség a könyvekben? Elévülhet-e, és ha igen, hány év az elévülési idő? Van-e más módja annak, hogy ez a kötelezettség kikerüljön a könyvekből?

Az elévülés problémáját érintően lényeges - a Ptk. 324-326. §-ainak értelmében -, hogy a követelések öt év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
A felek rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak, e megállapodás azonban csak írásban érvényes. Amennyiben a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már letelt.

Abban az esetben, ha a taggyűlés osztalékfizetésről határozott, és határozatában a fizetés időpontját is meghatározta, akkor ettől az időponttól számított 5 év után (tulajdonosonkénti külön megállapodás esetén ennél rövidebb időtartam is lehet, de az írásbeliség döntő követelmény) elévül.

Ugyanakkor, ha azért nem történt meg az osztalék kifizetése, mert a társaságnak nem volt meg erre a szükséges pénzügyi fedezete, akkor az elévülés kezdete tolódik.

A Ptk. követelés (ez egyben a kötelezettség is) elévülésének a szabályai alkalmazandók a könyvelés során is. A számviteli elszámolások során azonban további sajátos szabályok is érvényesülnek.
A számviteli beszámoló mérlegét alátámasztó leltárt minden üzleti évben, a mérleg-fordulónapi eszközök és források tételes számbavételével el kell készíteni. A leltárba bekerülő adatok valódiságáról (akkor is, ha a vonatkozó adatok naprakész nyilvántartásban állnak rendelkezésre) azonban meg kell győződni.
A leltárba bekerülő kötelezettségek esetében ez azt jelenti, hogy a társaságnak a hitelezőkkel (az osztalék-fizetési kötelezettséget érintően a tagokkal) szembeni kötelezettséget egyeztetnie kell tételesen. Ez az osztalék vonatkozásában a számviteli beszámolót elfogadó, jóváhagyó taggyűlésen megismételhető!
A fentiekből következően, ha az Szt. előírásait maradéktalanul megtartják, akkor sem a társaság követelése, sem a társaság kötelezettsége nem évülhet el.

Az osztalékfizetésről hozott taggyűlési határozat ugyanis azt jelenti, hogy annak alapján tulajdonosonként (tagonként) meg kell állapítani a tulajdonost (a tagot) megillető osztalék bruttó összegét, amelyet a tulajdonossal (a taggal) szembeni kötelezettségként kell előírni.

Ez a kötelezettség elsősorban akkor kerül ki a könyvekből, ha az osztalékot kifizetik (nettó összegben) a tulajdonosoknak, és személyi jövedelemadó adó- és szociális hozzájárulási adó-fizetési kötelezettség terheli a magánszemély tulajdonosokat.
Ha a tulajdonosok lemondanak az osztalékról – azaz elengedik e követelésüket-, úgy
legyen szó bármikor is elfogadott osztalékról, annak elengedését bevételként kell könyvelni, de a társasági adó alapja csökkenthető ezzel az összeggel.

Továbbá nem kell a cégnek ajándékozási illetéket sem fizetnie az elengedett osztalék után.

(Megjegyzem, ha a társaságnak évek óta nincs pénze arra, hogy kifizesse az osztalékot, akkor valószínű, hogy a saját tőke is „problémás” a cégben: negatív vagy csak tartósan a jegyzett tőke alatt van. Az osztalék elengedése adókímélő megoldás erre, a saját tőke állapota is rendezhető így.)