Nyilvántartás kontra bevallás – 10 millió forint is lehet a bírság

Ha a társaságiadó-bevallás transzferár adatszolgáltatása eltér a nyilvántartástól – vagy éppen nincs –, akkor csillagászati összegű bírságra számíthat a cég. Érdemes a vállalkozóknak okulniuk a már lezajlott ellenőrzések tapasztalataiból.

Viszonylag új – első alkalommal a 2022. december 31-ét követően benyújtott bevallást érintő – adatszolgáltatási kötelezettség terheli a kapcsolt vállalkozással rendelkező közép- és nagyvállalatokat: a társasági adóbevallásukban is szerepeltetniük kell bizonyos, a transzferár dokumentációban is szereplő adatokat.

A Pénzügyminisztérium adatai szerint sok érintett vállalkozás késve, vagy egyáltalán nem tett eleget e kötelezettségének. Noha az adóhatóság tudja, hol kell(ene) ez ügyben lecsapnia – rendelkezésére állnak azok az adatok, amelyekből kiszűrheti azokat a társaságokat, amelyeknek volt kapcsolt féllel ügyletük a bevallással lezárt évben, de nem teljesítették az adatszolgáltatási kötelezettségüket –, eddig még elmaradtak a tetemes bírságok, a kapcsolódó ellenőrzések során jellemzően csupán hiánypótlásra szólították fel a lefülelt cégeket.

Ezek abból a körből kerültek ki (eddig), ahol eleget tettek a szóban forgó adatszolgáltatási kötelezettségüknek, amit némi cinizmussal úgy sommázhatnánk, hogy a NAV-nak az is éppen elég erőforrását kötötte le, hogy ellenőrizzék azokat, akik eleget tettek az előírásoknak, a „bliccelőkre” még nem jutott idő.

A szokásos piaci ár elve szerint, a kapcsolt vállalkozások egymás közötti gazdasági eseményei után – és ez minden kapcsolt vállalkozásra érvényes – a piaci ár alapul vételével kell az adót megfizetni.

Azt, hogy az adott társaság kapcsolt vállalkozásával bonyolított ügyletében valóban a szokásos piaci árat alkalmazta, bizonyítania is kell: erre szolgál a transzferár nyilvántartás, amelynek készítése azon ügyleteket érintően kötelező, amelyeknek értéke elérte a 100 millió forintot.

Ezekről az ügyletekről már a társasági adóbevallásban is számos adatot meg kell adni, ezzel is megalapozva, hogy az adatszolgáltatásból érdemi következtetéseket levonva, az adóhatóság minél inkább biztosra menjen, azaz célzottan végezhesse az ellenőrzéseket.

Az már csak hab a tortán, hogy a transzferár nyilvántartásokkal összefüggő mulasztási bírság felső határa a korábbi 2 millió forintról 5 millióra, az ismételt mulasztás esetén kiszabható 4 millió forintról 10 millióra gömbölyödött. Ráadásul, korábban egy évben egy nyilvántartásnak tekintette az adóhatóság az összes elkészült transzferáras dokumentumot, míg a megváltozott szabályozás szerint minden gazdasági eseményhez külön dokumentumrész kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy az emelt bírságok sokszorozódhatnak is, annak megfelelően, hogy hány ilyen ügylet volt az adott évben egy vállalkozásnál, és ezeknél milyen hiányosságok merültek fel.

A transzferár nyilvántartáshoz kapcsolódóan akkor szab ki az adóhatóság bírságot, ha a cég nem rendelkezik nyilvántartással, pedig kellett volna, vagy rendelkezik, de az bármilyen tekintetben hibás, hiányos, pontatlan.

A transzferárazást vizsgáló ellenőrzések száma jelentősen nőtt a korábbiakhoz mérten – még úgy is, hogy jellemzően azok kerültek képbe, akik teljesítették az ominózus adatszolgáltatást –, viszont e társaságok megúszták viszonylag kis összegű bírsággal, esetleg csak hiánypótlásra szólította fel őket az adóhatóság.

Az adótanácsadó – és könyvvizsgáló cégek az ügyfeleiknél lezajlott ellenőrzések tapasztalatait összegezve igyekeznek összegezni, hogy mi az, amit a revizorok rendszerszinten próbálnak kiszűrni a transzferáras dokumentációkban.

A transzferár ellenőrzések szokásos menete, hogy az ellenőrök azokkal az adatokkal érkeznek, amiket a társasági adóbevallásból, az adatszolgáltatásból összegyűjtöttek, majd bekérik a transzferár nyilvántartást. Megkérik a vizsgált adózót (annak képviselőjét), hogy töltsön ki egy kockázatelemző kérdőívet. Ennek válaszai alapján további következtetéseket vonhatnak le. Arra is felkérik az adózókat, hogy nyilatkozzanak róla, teljes körűen teljesítették-e a társasági adóbevallásban az adatszolgáltatást.

Ezzel a válasszal óvatosnak kell lenni, és érdemes átgondolniuk ezt azoknak is, akiket még nem ellenőriztek ez ügyben, de számíthatnak rá. Ugyanis, ha az érintett igennel válaszol a nyilatkozatban, majd a NAV mégis felfed valamilyen hiányosságot… Nos, azt már nehéz kimagyarázni. Ezután a begyűjtött információkat vizsgálják, elemzik a revizorok.

Az ellenőrzés során arra is figyelnek az ellenőrök, hogy azok az adatok, amelyeket az adóbevallásban közölt a cég, összhangban van-e azzal, ami a transzferár nyilvántartásban szerepel.

(Amúgy ez a számviteli politika és szabályzatai – különös figyelemmel a pénzkezelésre –kontra alkalmazott gyakorlat kapcsán is igaz.)

A már ellenőrzött vállalkozók meglepetésére, az ellenőrök olyan ügyletek kapcsán is bekérik az adatokat, amelyek a szabályozás szerint mentesülnek a dokumentáció-készítési kötelezettség alól, ezért nem is készül hozzájuk nyilvántartás: igaz, az árazásnak természetesen meg kell felelnie a szokásos piaci ár elvének.

Az ellenőrzéseken használt kérdéssorozatban minden egyes alkalommal rákérdeznek az egyébként mentességet élvező ügyletekre is.

Azok a társaságok, amelyeknek ingatlanbérlet-ügyletei vannak kapcsolt vállalkozásaival, alaposan gondolják át a bérleti díjak megállapítását, az azokhoz használt adatbázisokat, információforrásokat (és készüljenek fel álláspontjuk védelmezésére is)!

Kézenfekvő, hogy az ilyen ingatlanbérleti díjaknak az alátámasztására a különféle ingatlanhirdetéseket tartalmazó ingatlanportálok adatait tekintjük kiindulópontnak. Egyrészt azért, mert ezek sok és sokféle hirdetést kezelnek, tesznek közzé, másrészt széles körben ismertek és megbízhatónak ítéltek.

A probléma ezekkel az, hogy a transzferár szabályok szerint csak megvalósult ügyletek eredményét lehet felhasználni összehasonlító adatként, míg az említett hirdetésekben szereplő árak pusztán kínálati árak, és nem már megvalósult ügyletek árai.

Az adóellenőrzéseken ezeknek az adatforrásoknak a használatát jellemzően elvetik az adóellenőrök, de nem javasolnak alternatívát.

Az adóellenőrzések leginkább veszélyes pontja egyébként is az adatbázis kutatás, az összehasonlító minta létrehozása. A törvény szerint olyan adatbázis használható fel, amely ellenőrizhető, utólag is visszakereshető információkat tartalmaz.

Az adóhatóság az ellenőrzése során egyesével felülbírálja a szűrés lépéseit. Ezért is fontos, hogy a képernyőképek a szűrés minden egyes lépéséről dokumentáltan, képernyőfotóval a dokumentációban szerepeljenek!

A 100 millió forintos mentesítő határ alkalmazására is oda kell figyelni, mert a helytelen összevonás miatt nem szerepeltetett ügylet 5 milliós bírságot vonhat maga után.

Célszerű egy transzferárakat, nyilvántartást érintő belső ellenőrzést végezniük a kérdésben érintett cégeknek, és áttekinteniük, hogy megfelelnek-e az előírásoknak a korábbi évek nyilvántartásai is.

Az adóhatóság tehát egyrészről a transzferár dokumentáció hiánya, vagy hiányossága miatt bírságolhat, másrészről pedig a szokásos piaci árnak meg nem felelő transzferárak, illetve azok nem megfelelő alátámasztása miatt állapíthat meg adóhiányt, szabhat ki bírságot, késedelmi kamatot.

Ma már a NAV a mesterséges intelligenciát is segítségül hívja, mind az ellenőrzésre való kiválasztásnál, mind a cégcsoport tevékenysége, az ügylet összehasonlíthatósága, a piaci trendek meghatározása kapcsán.

Némiképp sajátos helyzetre alkalmazva a régi latin közmondást – ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak –, azt tanácsolhatjuk a vállalkozások transzferár szakértőinek, hogy hasonló eszközökkel éljenek, mint a revizorok, annak érdekében, hogy sikerüljön a hatóság elvárásainak is megfelelő, az adóellenőrt is meggyőző transzferár dokumentációt összeállítaniuk: tartalmazza az előírt elemzéseket, az adatokat alátámasztó információkat, dokumentumokat.