Nagyító alatt a cég A mérleg nem hazudik – legfeljebb hallgat erről, arról…

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Nagyító alatt a cég

A mérleg nem hazudik –  legfeljebb hallgat erről, arról…

 

A vállalkozókat még az Áfa-tv., de még adóhatóság is arra bíztatja, rendszeresen ellenőrizzék üzleti partnereiket a „megfelelő üzleti ellenőrzési eljárás” alkalmazásával. Adott esetben mérlegbeszámoló vizsgálata is ideértendő. Persze önmagában, csak a puszta számok becsapósak lehetnek…    

Biztosan elküldött már a háziorvosod laborvizsgálatra. A leleten az egészségestől esetleg eltérő értékeket megjelölték – annyi csillagocska szerepelt mellettük, amennyire jelentős mértékű volt az eltérés. Az orvosod ennek elemzésével – és nem csak egy paraméterre helyezve a hangsúlyt - döntött a továbbiakban szükséges kezelésről, gyógymódról.

A vállalkozások mérlegbeszámolója is – mint valami laboreredmény – megmutatja a cég vagyoni, pénzügyi helyzetének gyenge – adott esetben beteg – pontjait.

Egy ilyen céges gyorsteszthez elég fél tucat mutatót kiszámítani és elemezni – maradva az egészségügynél, fogalmazhatunk úgy is, hogy ez a „Vészhelyzet” című filmből megismert „kisrutin” a vállalkozások számára:

- Likviditási gyorsráta

- Eladósodottsági mutató

- Stabilitási mutató

- Tőkebefektetés hatékonysága (ROI) mutató

- Jövedelmezőség mutató

- Tőkeforgás mutató

(Célszerű még a gazdasági hozzáadott érték /EVA/ mutatót is kiszámítani, illetve a DU Pont analízis elvégzése is további, fontos információkat ad a társaság működésének hatékonyságáról.)

Egy vállalkozás pénzügyi nehézségei mögött sokféle probléma meghúzódhat – a megoldást is ennek megfelelően lehet megtalálni-, így például elfekvő anyag - és árukészletek, a határidőn túli, illetve behajthatatlan követelések, nem megfelelő („drága”) szállítók.

E problémák azonban általában maguk is jelzések, egy önmaguknál komolyabb baj tünetei.

Ennek szemléltetésére vegyük górcső alá a Furmányos Kft mérlegbeszámolójának adatait úgy, mintha lehetséges üzleti partnerünkről szeretnénk tájékozódni.

A társaság egy osztrák bútorgyártó vállalkozás magyarországi forgalmazója. Tulajdonosai a vizsgált években osztalékot nem vettek fel, a cég megszűntetését nem tervezik.

Mérleg 

Eredményadatok

Mutatók

 

Hatékonyan működő vállalkozás rendezett pénzügyekkel, vagy éppen ellenkezőleg? 

Megjegyzés: az átlagos tőkelekötést a forrásoldalból kiindulva számítottam, azaz saját tőke + hosszú lejáratú kötelezettségek – befektetett pénzügyi eszközök – értékpapírok.

Nézzük, miről árulkodnak fentiek!

A befektetett tőke hatékonysága az alacsony tőkeforgás miatt alacsony, de a bázis évhez viszonyítva bíztatóan növekedett.

A vizsgált mutatók tanúsága szerint a cég fizetőképessége gyenge – likviditási problémái folyamatosak -, de a cég működőképességének megőrzése is kérdéses.

Az, aki valaha tanult közgazdaságtant, az tudja, hogy e tudomány elméleteinek alapja az, hogy a piaci szereplők jól informáltak és ésszerű döntéseket hoznak.

Joggal feltételezhetjük, hogy a vállalkozás tulajdonosai ismerik a beszámoló tartalmát, a cég nehéz helyzetéről kaptak tájékoztatást. Az osztalék-fizetés forrásaként szolgáló adózott eredmény is sekély vagy negatív összeg.

Kérdés, hogy akkor miért tartják fenn továbbra is a vállalkozást, mi ebben a jó nekik.

Továbbá azt is feltételezhetjük, hogy a hitelezők is ésszerű döntéseket hoznak, így viszont meglepő, hogy a társaság hosszú lejáratú kötelezettségei nem változtak a bázis év és a tárgyév viszonylatában. Ez jelentheti azt, hogy e körbe tartozó kötelezettségeiből semmit nem tudott a cég az egyik évről a másikra rendezni – esetleg a tőkerészt nem, csak a kamatokat -, és sikerült fizetési halasztást elérnie, vagy az is lehetséges, hogy a tárgyévben is akadt befektető, aki finanszírozta a társaság működését, legalább olyan összegű hitellel, mint amennyit korábbi hitelei törlesztésére a cég kifizetett.

Kérdés, hogy a hitelezők miért döntöttek így, hiszen a társaság mérlegadatainak ismeretében nem bízhattak abban, hogy a türelmük jutalmaként járó magasabb kamat kifizetésére a cég képes lesz belátható időn belül.

Erre az a magyarázat kínálkozik, hogy a társaság tulajdonosai állnak a hosszú lejáratú hitelek mögött (tagi hitel), azaz az ő megtakarításaikat – máshol hatékonyabban befektethető pénzüket - éli fel éppen a cég.

Vessünk ismét egy pillantást az eredmény-kimutatásra!

Láthatjuk, hogy a társaság pénzügyi ráfordításai 2015-ben 12, míg 2016-ban 14 MFt-ot tettek ki. Amennyiben ezek az összegek a hosszú lejáratú hitelek után fizetett kamatokat jelentik (ez valószínű), akkor viszont a hitelezőként is megjelenő a tulajdonos(ok) tulajdonképpen mégis vettek fel osztalékot – csak éppen adómentesen és az adóalappal szemben figyelembe vehető költségek közt valójában a költségek között  elszámolva!

Vizsgáljuk tovább a mérlegbeszámolót!

A társaság árbevétele 2015-ban 173 millió forint, míg a következő évben 195 millió forint volt. Forgóeszközei közt a vizsgált években a készletek értéke 180 millió forint, illetve 210 millió forint, míg a követelések értéke 60 millió, illetve 90 millió forint volt.

Ugyanakkor a rövid lejáratú kötelezettségei meghatározó részét mindkét évben a szállítókkal szembeni kötelezettségek és a rövid lejáratú hitelek tették ki.

Készleteik érétke mindkét évben meghaladja az éves nettó árbevételt! Ráadásul ezek nem (csak) elfekvő, esetleg csak átmenetileg nehezen értékesíthető árut jelentenek, hiszen a félkész- és befejezetlen termelés állománya a bázis időszakhoz képest nőtt, azaz a gyártás folyamatos maradt a tárgy évben is, a magas nyitókészlet ellenére is.

Kötelezettségeik (szállítók, rövid lejáratú hitelek) pedig még készleteik értékét is túlszárnyalják.

Kész csoda tehát, hogy a társaság még működik, hitelezői nem kérték a cégbíróságtól a csődeljárás megindítását a vállalkozás ellen.

A csodák – főként veszteségesen működő cégek háza táján – viszonylag ritkák, így más magyarázatot kell találnunk a hitelezők magatartására!

Ha azt gyanítjuk, hogy a „szállítók” és a „rövid lejáratú hitelek” címszó mögött is a cég tulajdonosait - és az ő „rejtett osztalékukat” - kell keresnünk, akkor valószínű, nem tévedünk.

Nézzük csak!

A cég főtevékenysége a bútor-értékesítés, amelyek beszerzési ára tartalmazza a szállító nyereségét is. Jelen esetben ez a „szállító” bizonyára azonos a „vevővel”, azaz a szóban forgó nyereség – a vásárolt áru értékében kifizetve – ugyancsak az ő bevétele.

2015-ben például az ELÁBÉ 140 MFt volt, amelyben mintegy 25-30 millió forint nyereség rejtőzhet.

Persze nem kizárt, hogy akad a hitelezők között olyan is, aki tényleg kívülálló, és megunva a helyzetet megteszi a szükséges lépéseket, ideértve a cég elleni csődeljárás kezdeményezését is.

Mit jelentene ez a tulajdonosok számára?

Ha kellőképpen gyorsan reagálnak, és „okosan” kötöttek szerződéseket, akkor csak egy csekély kellemetlenséggel járó „közjátékot” élnek át.

Feltehetőleg – még a felszámolási eljárás indulása előtt - szállítói minőségükben, hivatkozva a tulajdonjog fenntartására, visszakövetelnék, és vissza is kapnák, a ki nem fizetett árut. A még ezen felül értékesíthető vagyont a hosszú – és rövid lejáratú hitelek, kölcsönök fejében vinnék el (a szerződésben bölcs előrelátással kikötött biztosítékok, garanciák alapján). 

Az „egyéb hitelezők” pedig igyekezhetnek behajtani követelésüket a „papíron” minden bizonnyal vagyontalan tulajdonosokon…

Persze az állami költségvetés nem könnyű ellenfél, ha adócsalást szimatol, azonnal bevetheti a minden hájjal megkent tulajdonosok ellen a vagyonosodási vizsgálat fegyverét.

Sokat tapasztalt könyvvizsgáló ismerősöm rendre felbosszantja megbízóit azzal, hogy arra a kérdésre, hogy ez vagy az a mutató jót jelent-e vagy rosszat, mindig azt válaszolja: attól függ.

Persze ezt követi a magyarázat is, aminek lényege röviden az: bár az elemzés során alkalmazott mutatószámokhoz a szakirodalom, a gyakorlat hozzákapcsol „jó” és „rossz” értékeket – ezeknek természetesen van is közgazdasági alapja -, de nem szabad pusztán csak ezekre hagyatkozni. Azt is vizsgáljuk meg, mi áll – milyen céghelyzet, tulajdonosi szándék, üzleti kapcsolatok – a számok mögött.

Amint fentiekben láttuk, a mérlegbeszámolója és az annak adataiból számított mutatók alapján a Furmányos Kft tulajdonosai naiv álmodozók, akik bizonyára valamiféle gazdasági csodában reménykednek (és valószínűleg „süketek” is, nem hallják meg a könyvelőjük, könyvvizsgálójuk figyelmeztetéseit), és hamarosan cégük csődje és „éhkopp” vár rájuk.

Ha nem csak a puszta számokat, hanem azok összefüggéseit, az azok mögötti történéseket, mozgatórugókat is vizsgáljuk, kiderülhet – mint a példánkban -, hogy a szóban forgó tulajdonosok korántsem naivak, nagyon is tudják, mit tesznek, és valójában anyagi jólétükért sem kell aggódnunk.

 Keressük az összefüggéseket a saját vállalkozásunk mérlegében is – az okokat feltárva könnyebb orvosolnunk az esetleges bajokat, amelyekre nem biztos, hogy megoldást jelent pusztán valamely mutató mindenáron való, néhány százalékpontos javítása. A „rossz” mutató csak egy tünet, de nem a probléma forrása.

Ugyancsak az összefüggéseket keresve vizsgáljuk üzletfeleink mérlegbeszámolóit is, kutakodva a tulajdonosok más cégekben meglévő érdekeltségei után is – elérhetőek már e tárgyban is adatbázisok.

Fontos, hogy nem csupán a vonatkozó bejelentési kötelezettség okán is „nyíltan vállalt”kapcsolt vállalkozói viszonyok lényegesek! Számítanak azok az összefonódások is, amelyekben a tulajdonosok nem minősülhetnek ugyan jogilag, a köztük lévő rokonság (közeli hozzátartozók), vagy a másik vállalkozásban szerzett befolyás mértéke alapján kapcsolt feleknek. Viszont velük kapcsolatban okkal feltételezhetjük, hogy az egymással kapcsolatban lévő társaságok valamelyike csak azért jött létre, hogy a másikat „támogassa”, tulajdonosaik közös érdekeit gyakran akár jogilag szabályos, de „külső felek” számára pénzügyi, gazdasági kockázatot jelentő megoldásokkal is képviselve.

Persze a vállalkozások tulajdonosaira és azoknak más vállalkozások tulajdonosaival való rokoni- és érdek kapcsolataira vonatkozó adatok összegyűjtése nem könnyű feladat. Nem is kell ezt a vállalkozás tulajdonosának végeznie, és nem is feltétlenül a könyvelőtől kell ezt elvárni, és nem is minden ügylet kapcsán.

Erre szakosodott szolgáltatók – így ügyvédi irodák – hozzáférnek azokhoz az adatbázisokhoz, amelyekből a fenti, bonyolult kapcsolatrendszerek feltérképezhetőek.

A jelentősebb értékre kötött ügyletek esetében érdemes üzleti partnerünket ebből a szempontból is górcső alá venni. A közzétett és nyilvánosan elérhető mérlegbeszámoló adatai felhívják a figyelmet a „gyanús” pontokra: figyeljünk a gazdaságilag ésszerűtlennek tűnő helyzetekre. Így például a tartósan – és az új tevékenység bevezetéséhez, a régi fejlesztéséhez kapcsolódó, jelentős beruházásokkal nem magyarázható – veszteséggel működő, az ágazati átlagnál számottevően magasabb költségaránnyal, immobil készletei ellenére a tevékenységet továbbra is fenntartó vállalkozások hátterének tanácsos utána nézni, mielőtt üzletet kötünk, szerződünk velük.

 Vegyük észre a figyelmeztető jeleket!

A mérleg erről is fecseg.  Soha nem hazudik, legfeljebb nem beszél arról, amit nem kérdeztünk meg tőle…

Weboldalunkon (sütiket) cookie-kat használunk. Ezek működéséről bővebben itt olvashat.