Munka Törvénykönyvének 2023. január 1-jétől alkalmazandó egyéb módosításai.

Korábbi cikkeinkben tájékoztatást adtunk a Munka Törvénykönyvének szabadságokra és a munkaviszony kezdetekor alkalmazandó új szabályokra, valamint a munkaszerződés-módosításra, a gondozást végző, továbbá a fiatal és a nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó változásairól. Az alábbi cikkben a Munka Törvénykönyvének 2023. január 1-jétől alkalmazandó további ún. „vegyes jellegű” (határidőre, átvételre, alapvető kötelezettségekre, munkaidő-munkarendre, bérfizetésre, köztulajdonban álló munkáltatónál foglalkoztatottakra vonatkozó) módosításait ismertetjük.

Határidőre vonatkozó változások:

Adott jogi cselekményekre (ide tartozik például az azonnali hatályú felmondás) az Mt. 15 napos határidőt ír elő. Kérdéses volt a 15 napos határidő vége. A módosítás rögzíti, hogy ezt a 15 napos határidőt megtartottnak kell tekinteni abban az esetben is, ha a jognyilatkozatot legkésőbb a határidő utolsó napján postára adják.

Mindezek következtében a hatályos szabály a következőképpen rendelkezik: „A határidőt – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik vagy ezen időpontig az egyéb magatartás tanúsítása megtörténik. A 61. § (6) bekezdésében, a 64. § (4) bekezdésében és a 78. § (2) bekezdésében meghatározott tizenöt napos határidőt megtartottnak kell tekinteni abban az esetben is, ha a jognyilatkozatot legkésőbb a határidő utolsó napján postára adják.”

Átvétel:

A tavalyi szabály alapján az átvevő munkáltató az átszállást követő 15 napon belül a munkáltató azonosító adatainak közlésével volt köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót a munkáltató személyében bekövetkezett változásról, valamint a meghatározott munkafeltételek változásáról.

2023. január 1-jétől megszűnt a fenti 15 napos határidő, így január 1-jétől az átvevő munkáltató már az átszállás napján a munkáltató azonosító adatainak közlésével írásban tájékoztatja a munkavállalót a munkáltató személyében bekövetkezett változásról, valamint a munkafeltételek változásáról.

Alapvető kötelezettségek:

A tavalyi szabály alapján a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá – a felek eltérő megállapodása hiányában – a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. A módosítás ezt a szabályt kibővíti a szükséges költségek megtérítésével.

Mindezek alapján új szabályként 2023. január 1-jétől azt a szabályt kell alkalmazni, hogy

• a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkaviszony teljesítésével felmerült szükséges és indokolt költséget megtéríteni, és
• a munkavégzéshez szükséges feltételeket – eltérő megállapodás hiányában – biztosítani.

Indokolás alapján „az Mt. 51. § (2) bekezdés b) pontjában nevesített munkavégzéshez szükséges feltételekbe beletartoznak a munkáltató által a munkakör ellátásához elvárt speciális ismereteket biztosító képzések. Az irányelv elvárásai alapján a munkáltatóknak térítésmentesen kell biztosítaniuk a munkavállalók számára a feladataik elvégzéséhez szükséges összes olyan képzést, amelyeket az uniós vagy nemzeti jogszabályok, illetve a kollektív szerződések előírnak. A munkakör ellátásához szükséges kötelező képzés szükséges és indokolt költsége a munkáltatót terheli, a képzés időtartama pedig a munkavállaló munkaidejébe beleszámít. Az irányelv alapján a munkáltató képzési kötelezettsége nem terjed ki a szakképzésre, továbbá szakképesítés megszerzésére, megújítására irányuló olyan képzésre, amelyre nem nemzeti jog vagy kollektív szerződés kötelezi a munkáltatót.”

Munkaidőkeretre vonatkozó módosítások:

Az Mt. rögzíti, hogy a munkaidőkeretre vonatkozó írásbeli tájékoztatásnak a munkaidőkeret teljesítésének kezdő és befejező időpontját meg kell határozni. Ez a szabály 2023. január 1-jétől kiegészült azzal az új szabállyal, hogy teljesítendő munkaidő tartamát is írásban meg kell határozni és közzé kell tenni. További új szabály, hogy a munkáltatónak a munkaidő-beosztás szabályairól (munkarendről) is tájékoztatnia kell a munkavállalóját.

A törvénymódosítás indokolása rögzíti, hogy „a 2019/1152 irányelvből fakadó jogharmonizációs kötelezettségnek eleget téve indokolt a munkaidő-keretről szóló írásbeli tájékoztatás szabályainak kiegészítése. Az írásbeli tájékoztatásnak a munkaidőkeret teljesítésének kezdő és befejező időpontja mellett ki kell terjednie a teljesítendő munkaidő tartamáról szóló tájékoztatásra is… A 2019/1152 irányelv alapján a munkaidő-beosztás szabályairól (munkarend) szóló tájékoztatás is a munkavállaló írásbeli tájékoztatójának eleme. A törvény a munkáltató kötelezettségévé teszi, hogy a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkavállalók tájékoztatása érdekében közzétegye. E körben figyelemmel kell lenni a tájékoztatásra vonatkozó általános szabályokra.”

Napi pihenőidő:

Az indokolás alapján, „abban az esetben, ha a munkavégzés napját követően a munkavállalót a munkáltató sem rendes, sem rendkívüli munkaidőben nem kötelezi munkavégzésre, a napi pihenőidő beosztása célját veszti, hiszen a munkavállaló számára a munkáltató egyéb jogcímen (például heti pihenőnap vagy pihenőidő) oszt be pihenőidőt.” Gondoljunk itt például 5+2 munkarendre, ahol a pénteki munkanapot követően szombaton a munkavállaló nem köteles munkát végezni. Erre tekintettel a módosítás a következő új szabályt tartalmazza:

„Nem kell napi pihenőidőt beosztani, ha a munkáltató a munka befejezését közvetlenül követő napra munkaidőt nem oszt be, vagy rendkívüli munkaidőt nem rendel el.”

Készpénzzel történő bérfizetés:

A munkabért a munkavállaló által megjelölt fizetési számlára utalással kell megfizetni. A munkabért készpénzben csak akkor kell megfizetni, ha arra vonatkozóan a felek írásban megállapodtak. Azaz, az új szabály alapján készpénzes kifizetéshez írásbeli megállapodás kell.

A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszony:

Végezetül a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyra vonatkozó új szabályt kell megemlíteni, amely előírja, hogy a felmondási időre, valamint a végkielégítésre való jogosultság megállapításánál a korábbi munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt is figyelembe kell venni, ha

• a jogviszony megszüntetésére közös megegyezéssel került sor,
• a korábbi munkáltató a munkaviszony megszűnésekor köztulajdonban állónak minősült, és
• a munkaviszony létesítésére közvetlenül a jogviszony megszüntetését követően került sor.

Indokolás alapján a cégcsoporton belüli mobilitás elősegítése érdekében fontos, hogy az átlépés a munkavállaló számára ne járjon joghátránnyal, ideértve azt is, hogy ne veszítse el az átadó – szintén köztulajdonban álló – munkáltatónál megszerzett „szolgálati idejét” a felmondási időre és a végkielégítésre vonatkozó jogosultsági idő szempontjából.