Magyarország és az Oroszországi Föderáció által megkötött új társadalombiztosítási egyezmény

Magyarország és Oroszország valamint Magyarország és Ukrajna között egy elég régi egyezmény, az 1963. évi 16. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett szociálpolitikai egyezmény szabályozza az egészségügyi és nyugellátásokat. Hosszabb tárgyalási folyamat eredményeként került megkötésre, és 2020. március 31-én kihirdetésre az Oroszországi Föderációval megkötött új egyezmény, amelynek rendelkezései a mai társadalombiztosítási elvekhez és szabályokhoz igazodnak. Ugyan az új egyezmény majd csak a közeljövőben kerülhet alkalmazásra, de érdemes annak főbb szabályait már most megísmerni, amelyeket az alábbiakban részletezek.

Az 1963. évi 16. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett szociálpolitikai egyezmény még a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között jött létre. Ez a régi egyezmény az ellátások megállapítását az állandó lakóhelyhez köti. Ennek keretében például rögzíti az egyezmény, hogy

„a táppénzt, a terhességi-, gyermekágyi-, szülési- és egyéb segélyt, valamint a családi pótlékot” az az ország állapítja meg és folyósítja, amelynek területén a jogosultnak állandó lakóhelye van;

„azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik Szerződő Fél területéről a másik Szerződő Fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.”

A fenti egyezmény alapján, ha egy orosz vagy ukrán állapompolgárnak Magyarországon van a lakóhelye, akkor itt jogosult például nyugellátásra, és ha az átköltözés után nem folytatta a keresőtevékenységet, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a Magyarországon hasonló tevékenységet folytató dolgozó szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.

Ez, a fentiek szerint rendelkező egyezmény fog hatályon kívül kerülni az Oroszországi Föderáció és Magyarország vonatkozásában.

Magyarország és az Oroszországi Föderáció között létrejött szociális biztonságról szóló egyezményről a 2020. évi XIV. törvény rendelkezik, amely 2020. április 1-én lépett hatályba azzal, hogy annak alkalmazására majd akkor kerülhet sor, ha az egyezményt a Felek megerősítik. A megerősítés – amelyhez szükséges a diplomáciai értesítés kézhezvétele, és ezt követően az majd a második hónap első napján lép hatályba – a Magyar Közlönyben kerül közleményként kihirdetésre.

Az új egyezmény Magyarország valamint Oroszországi Föderáció állampolgáraira és a családtagjaira valamint menekültekre, valamint azok családtagjaira vonatkozik és az alábbi ellátásokra tejed ki:

Magyarország tekintetében: az öregségi, hozzátartozói és a baleseti hozzátartozói nyugellátásokra; valamint a baleseti járadékra és a megváltozott munkaképességű személyek részére járó (rokkantsági-, rehabilitációs) ellátásokra; a biztosítási kötelezettségre és társadalombiztosítási-, valamint munkanélküli ellátások fedezetére fizetendő járulékokra és ezek szabályaira terjed ki.

Oroszországi Föderáció tekintetében: az öregségi-, rokkantsági-, hozzátartozói nyugdíjbiztosításra és emellett a társadalombiztosítási nyugdíj mellé járó meghatározott összegű kiegészítésre, valamint ennek emelésére és/vagy növelésére, valamint pótlékára; a felhalmozási nyugdíjra és a nyugdíj-felhalmozási eszközök terhére történő egyéb kifizetésekre; a szociális nyugdíjakra; a kötelező társadalombiztosítási ellátások közül az üzemi balesetek és (vagy) foglalkozási megbetegedések esetén átmeneti keresőképtelenség miatt a biztosított részére vagy a halála esetén biztosítási kifizetésre jogosult személyek részére járadék formában történő támogatásra, továbbá ezen személyek részére járó egyszeri és havi biztosítási kifizetésekre; a (szövetségi vagy regionális) szociális nyugdíjpótlékokra vonatkozó jogszabályokra vonatkozik az egyezmény.

Fő szabály alapján: Azok a biztosítottak, akik foglalkoztatottként vagy önálló vállalkozóként dolgoznak azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandóak, amelynek területén az illető személy e tevékenységet végzi. Ha tehát egy budapesti lakcímmel rendelkező magyar állampolgár Moszkvában munkavállalóként dolgozik, akkor az Oroszországi Föderáció szabályait kell a biztosítási jogviszonyára alkalmazni.

Rendelkezik az egyezmény arról is, hogy melyik ország biztosítási jogviszonyai vonatkoznak arra, aki egyidejűleg, mindkét szerződő fél területén dolgozik.

Ha a biztosított például mindkét Szerződő Fél területén foglalkoztatottként vagy önálló vállalkozóként egyidejűleg végez keresőtevékenységet, biztosítottként annak a Szerződő Félnek a jogszabályai vonatkoznak rá, ahol a lakóhelye van. Ha a biztosított az egyik Szerződő Fél területén foglalkoztatottként, a másik Szerződő Fél területén önálló vállalkozóként egyidejűleg végez keresőtevékenységet, biztosítottként a foglalkoztatás helye szerinti Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak rá.

Példa a fenti szabályra: Ha budapesti lakcímmel rendelkező magyar állampolgár az Oroszországi Föderáció területén munkavállalóként dolgozik, akkor az Oroszországi Föderáció szabályait kell a biztosítási jogviszonyára alkalmazni.

Ha azonban ez a magyar állampolgár

Magyarország területén is munkaviszonyban áll, akkor a magyar tb szabályok vonatkoznak rá;

Magyarország területén egyéni vállalkozóként dolgozik, akkor az Oroszországi Föderáció jogszabályai vonatkoznak rá.

Külön rendelkezik az egyezmény kiküldettek, a diplomáciai és konzuli képviseletek, és a személy- és teherszállítás során, valamint a kikötőkben szolgálatot teljesítő személyek biztosításáról. Nézzük meg a kiküldetés kapcsán alkalmazandó szabályokat!

Ha az egyik Szerződő Fél területén bejegyzett és tevékenységet folytató munkáltató a munkavállalóját egy megadott időszakra munkavégzés céljából kiküldi a másik Szerződő Fél területére, akkor a kiküldött munkavállalóra továbbra is a kiküldő ország (azaz egyik Szerződő Fél) tb szabályai vonatkoznak rá, ha a kiküldetés várható időtartama nem haladja meg a 24 hónapot.

Szabályozza továbbá az egyezmény azt is, hogy miként kell eljárni akkor, ha a kiküldetés előre láthatóan hosszabb, mint 2 év. Ez esetben a Szerződő Felek adott hatóságai közötti megegyezés alapján a biztosítottra továbbra is az első Szerződő Fél (azaz a kiküldő) jogszabályai vonatkozhatnak legfeljebb 60 hónapig, illetve 60 hónapot meghaladóan - kivételes esetben - a munkavégzés befejezéséig.