Lehet néhány (száz)ezerrel kevesebb? Adótervezési lehetőségek az iparűzési adóban (1-3. rész)

Az iparűzési adónk akkor lesz – mondjuk az előző évihez képest – kevesebb, ha csökken a nettó árbevételünk, de ez nyilván nem kívánatos fejlemény, a forgalom szándékos megnyirbálása még a „B tervnek” sem lehet része.

A másik megoldás az, ha sikerül az adó alapjából levonható tételeket meghizlalnunk. Az alábbiakban ennek jogszerű lehetőségeit vesszük sorra. (Ezek némelyike még a vállalkozás termelési költségeire is jótékonyan hat, nem „csak” az iparűzési adóra.) 

OSZD MEG ÉS URALKODJ: A FELADATOK KISZERVEZÉSE, ALVÁLLALKOZÓK

A termelési folyamatok megbontásával, kiszervezésével, azaz alvállalkozói szerződések kötésével a termelő tevékenységet folytató – illetve egyes szolgáltatásokat nyújtó - vállalkozások tudják csökkenteni az iparűzési adóalapjukat.

Nézzünk erre egy példát!

Egy felnőttoktatással és konferenciaszervezéssel foglalkozó társaság konyhát is üzemeltet, ahol dolgozói kedvezményes, míg a képzésein, konferenciáin résztvevők piaci áron kapnak ebédet. Eddig a konyha üzemeltetésével kapcsolatos valamennyi feladatot a cég munkavállalói végezték.

A tevékenységnek tehát anyag-, igénybe vett szolgáltatások-, bér- és ennek közterheivel kapcsolatos költségei voltak. Ezek közül csak az anyagköltség – a tevékenység teljes költségeihez mérten nem jelentős érték – vonható le az iparűzési adó alapjából.

A társaság tulajdonosai – egyéb okok miatt is – fontolóra veszik, hogy

• a tevékenység egészét kiszervezik, és megbíznak egy másik vállalkozást a konyha üzemeltetésével, vagy
• a tevékenységben foglalt szolgáltatásokat bontják fel, és egy részüket – például az alapanyagok előkészítését, a mosogatást - bízzák külső cégre.

Mindkét esetben a saját dolgozói, illetve a képzéseiken, konferenciáikon résztvevők felé a társaság számlázza az étkezés ellenértékét.

Attól függően, hogy a vállalkozás tulajdonosai fenti alternatívák közül melyik mellett döntenek, a cégnek közvetített szolgáltatásokkal, illetve alvállalkozói teljesítésekkel kapcsolatos kiadásai merülnek fel. Így az igénybe vett szolgáltatások egy része, illetve a bérekés közterheik részben vagy egészben átalakulnak az iparűzési adó alapját csökkentő tételekké. (A tevékenységek kiszervezése, illetve a szolgáltatások megbontása az áfa tervezésének is figyelemre méltó eszköze lehet, de ez már egy másik cikkem témája lesz.)

Lényeges, hogy a közvetített szolgáltatások 500 millió forint nettó árbevétel felett teljes egészében nem vonhatóak le az adó alapjából. A Htv. az említett értékhatárt meghaladó bevétel nagyságától függően korlátozza az e jogcímen az iparűzési adó alapjával szemben elszámolható összeg nagyságrendjét. A vonatkozó előírást az adótörvény 39.§. (4)-(8) bekezdései részletezik.

Fontos továbbá az is, hogy bár a Htv. az alvállalkozói teljesítések és a közvetített szolgáltatások értékével egyaránt megengedi az adóalap csökkentését, de e két fogalom – a számviteli törvénnyel ellentétben -  e jogszabályban mégis két külön kategóriát jelent. Az említett fogalmak helyes értelmezésével, az ügyletek megfelelő nyilvántartásával, a szabályos számlázással, a kapcsolódó szerződések körültekintő megfogalmazásával jelentős helyi iparűzési adó takarítható meg.

Érdemes tehát a Htv. értelmező rendelkezései közt az említett két fogalmat kikeresni és gondosan áttanulmányozni, mielőtt kiszámítjuk a fizetendő adót. Az alvállalkozói teljesítések és a közvetett szolgáltatások vizsgálata ugyanis mind a NAV, mind az önkormányzati adóhatóságok ellenőreinek egyik kedvenc terepe, és gyakran alapozza meg adóhiány és ennek következményei megállapítását.

Még egy fontos kérdés: fentiekből úgy tűnik, mintha a cég adóalapját csak dolgozói kárára – azaz a fentebb vizsgált lehetőségek következményeként, elbocsátásuk árán – lehetne/kellene „karcsúsítani”. Természetesen nem viharos létszámleépítésekre szeretném sarkallni a cégtulajdonosokat, bár sok esetben eredményez jelentős költségmegtakarítást – a fenti munkabér kontra közvetített szolgáltatás és alvállalkozó példán túl – a tevékenységek kiszervezése, a szolgáltatások felbontása. Így például markánsan csökkenhetnek a vállalkozás közüzemi költségei, a tevékenységhez szükséges helyiségek, a raktárak bérleti díjai (ezek akár teljes egészében okafogyottá válhatnak), a raktári készletek fenntartására, egyéb logisztikai tevékenységekre fordított kiadások.

Az sem tilos, hogy a társaság vagy annak tulajdonosa(i)  – mondjuk munkavállalói létszámának megőrzésére törekedve – létrehoz a szóban forgó tevékenységek folytatására egy másik céget. Persze ezzel – elvileg- azt érik el, hogy az, ami az egyik cégnél kiesik az iparűzési adó alapjából, a másiknál alapozza meg ezt az adót.  Ezért körültekintően kell megválasztani a szóban forgó cég székhelyét (iparűzési adó mértéke, mentességek, kedvezmények az adott településen) és – többek között - feltételezett költségszerkezete alapján elemezni a gazdasági, adózási kihatásait a vállalkozás alapításának.

A kapcsolt vállalkozásokhoz az adótörvények fűznek különféle „szankciókat”, így a Htv. is. A példaként hozott esetben felmerülhet a kapcsolt felek nettó árbevétele és az adó alapját csökkentő tételeinek összevonási kötelezettsége a közvetített szolgáltatások elszámolását érintő szabályok alkalmazásakor. Egyes tevékenységek esetében még e feltételekkel – mondjuk transzferár-nyilvántartás, a piaci árakhoz kapcsolódó előírások – is jól járhatnak a több cégben gondolkodó tulajdonosok. (E tevékenység jellemzői egyéb körülmények ismeretében dönthetők el.)

JÁTSZUNK STATISZTIKUST!

Ha már a vállalkozások létszám-gazdálkodását boncolgatjuk, azt is meg kell említenem, hogy a létszámbővítés is áldásos hatással bírhat az iparűzési adó alapjára! Ugyanis az új munkavállaló a cégnél 1 millió forint (fejenként!) adóalap-kedvezményt is jelenthet a vállalkozás számára.

Az adóalap csökkenthető ugyanis, ha az előző adóévhez képest az átlagos statisztikai állományi létszám növekedett a vállalkozásnál! Fontos, hogy a kedvezmény csak akkor érvényesíthető, ha a létszámbővítéshez a vállalkozás nem kapott – a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból – olyan támogatást, amelynek feltétele új munkahely létesítése volt.

Érdemes tehát időnként elmélyedni a bérszámfejtés adatbázisaiban és ellenőrizni az átlagos állományi létszám alakulását, nehogy kicsússzon a kezeink közül egy, a cégnek jogosan járó kedvezmény!

TRÜKKÖS ANYAGKÖLTSÉGEK

Az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az anyagköltséggel is csökkenthető. A számviteli törvény 78. § (2) bekezdése szerint az anyagköltségként (többek között) az üzleti évben felhasznált vásárolt anyagok bekerülési értékét kell kimutatni.

Figyelem, most jön egy adótrükk!

A vállalkozások gyakran vesznek igénybe olyan szolgáltatásokat, melyek teljesítése során a munkadíj mellett anyagokat is felhasznál a szolgáltató. Ilyen eset például, ha megjavíttat a vállalkozás valamit, és ennek során anyagot, alkatrészt használ fel a javítást végző cég, vagy szórólapokat, prospektusokat készíttet, azaz nyomdai szolgáltatást vesz igénybe. Az ezekről kiállított számlában általában szerepel a felhasznált anyag és maga a szolgáltatás, mint munkadíj, külön-külön tételként.

Ez így még nem segít az érintett cégen, mivel a számla teljes végösszegét az igénybevett szolgáltatások közé számolhatja csak el, ami viszont a helyi adókról szóló törvény alapján nem csökkenti a helyi iparűzési adó alapját. De! Segíthet rajtuk a szolgáltató cég! Akinek annyi a teendője, hogy külön számlában terheli rá vevőjére a szolgáltatás teljesítése során felmerülő anyagot és külön számlában magát az elvégzett szolgáltatást.

Ebben az esetben tehát papírforma szerint először a megbízó megvásárolja a szolgáltatás során majd felhasználandó anyagot – ezt elszámolva anyagköltségként -, majd igénybe veszi a szolgáltatást. Azaz lényegében a saját anyaga felhasználásával végezteti el a szóban forgó szolgáltatást. Ha erre hajlandó a szolgáltató, akkor még az alábbi apró, de nagyon fontos részletekre is figyelnie kell a vállalkozásnak:

1. A számlák sorszámozása. Ugyanis, ha egymást követő sorszám alatt kapja a cég az anyagköltségről és az annak felhasználásával megvalósult szolgáltatásról a számlákat, egy esetleges adóhatósági ellenőrzésnél a revizorok kétségbe vonhatják – és ezt meg is teszik -, hogy ténylegesen megvalósult az anyagbeszerzés;
2. Csak az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenységnél vethető be ezt a fifikás megoldás,
3. Olyan szolgáltatóra van szüksége, akinek a tevékenységi körében szerepel külön tevékenységként anyagértékesítés is (egyéb esetben a szolgáltatónk nem tud segíteni anyagköltség ügyben), majd ezt követően kell megállapodni velük, hogy külön kéri a számlát, adott esetben időbeli eltéréssel is. Azaz ne ugyanazon a napon vásárolja meg az anyagot és végeztesse el a szolgáltatást!

A CIKKSOROZAT FOLYTATÁSA:

2. rész: Az IPA megosztásának módszerei

3. rész: Adóalap megállapítás alternatívái