Lépett az Agárminisztérium

Minden vállalkozó pénzügyeit érzékenyen érinti, ha a vevő, a megrendelő egy hónap elteltével sem hajlandó kifizetni a számlát. A behajtási költségátalányról szóló jogszabály 2016 óta igyekszik elejét venni az ilyen helyzeteknek. A mezőgazdasági termelők jövőre már a NÉBIH-hez is fordulhatnak ez ügyben.

Annak, hogy a gazdasági életet milyen mélyen átszövő problémáról van szó, ékes bizonyítéka, hogy a jogalkotás újra- és újra nekigyürkőzik a helyzet megoldásának: szigor tehát van, eredmény sajnos nem mindig.

 Képzeletben tegyünk egy néhány perces időutazást, és lépjünk vissza 2011-ig.

Ebben az évben született az Európai Parlament és Tanács irányelve, amelynek célja a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés volt [A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv].

Ennek alapján mind a régi, mind a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv átesett némi igazításon, a jogalkotó módosította a fizetési határidőkre és a késedelmi kamat számítására vonatkozó előírásokat.

Ezeknek megfelelően, a fizetési határidő főszabály szerint 30 napra csökkent, a késedelmi kamat pedig a jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékére emelkedett. Ezen túlmenően, a jogosult a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetére 40 eurónak megfelelő behajtási költségátalányra tarthat igényt. Ennek forintra történő átszámításakor a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyamot kell figyelembe venni.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket előállító termelők 2025. január 1-jétől a nem fizető vevők miatt már nem csak a bírósághoz fordulhatnak: a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal közvetlenül is büntetheti a késedelmes fizetőt.

A bírság mértéke a határidőre meg nem fizetett ellenérték 10 százaléka, de legalább 1 millió forint, ha a vevő – legyen az felvásárló, feldolgozó vagy forgalmazó – túllépi a törvényben foglalt 30 napos fizetési határidőt.

A vevőnek az áru átvételétől számított 30 napon belül kell kifizetnie a termék árát a termelő részére. Ennek az is előfeltétele, hogy a termelő az áru átadását követő 15 napon belül átadja a helyesen kiállított számlát a vevőnek. Amennyiben a termelő 15 napon túl adja át a számlát, úgy a vevőnek a helyesen kiállított számla beérkezésétől számított 15 napja van a kifizetésre.

Fennmarad az a korábbi szabály is, hogy a határidőn túli kifizetések esetében késedelmi kamatot is fizetni kell. Azokban a szerződésekben, amelyekben folyamatos szállításról állapodnak meg a felek, a fizetési határidő szintén a tárgyhavi teljesítést követő 30. nap, azonban azzal a további feltétellel, hogy a vevő a teljesítési hónapot követő 5. napig a legalább a tárgyhavi teljesítés értékének 30 százalékát megfizeti a termelőnek.

Az Agrárminisztérium ezzel az intézkedéssel a kisgazdaságok és a termelők piaci pozíciójának erősítéséhez járul hozzá, hiszen a gazdálkodók így kevésbé lesznek kiszolgáltatott helyzetben a felvásárlókkal szemben, gyorsabban juthatnak majd árujuk ellenértékéhez.

Az Agrárminisztérium a tárgyban megjelent közleménye elérhető a kormányzati portálról:

https://kormany.hu/hirek/januar-1-jetol-a-felvasarloknak-30-napon-belul-ki-kell-fizetni-a-termeloket

A fizetési határidőt „feszegető” felvásárlók jó, ha tudják, hogy noha a felvásárlási jegy szerinti ellenértékben foglalt kompenzációs felárra is vonatkozik az adólevonási jog, de csak és kizárólag akkor, ha a kompenzációs felárral növelt ellenértéket maradéktalanul megfizették. Az adólevonási jog ugyanis – a fő szabálytól eltérően – nem az adófizetési kötelezettséggel párhuzamosan, az ügylet teljesítésekor keletkezik, hanem a pénzügyi rendezéskor.

Továbbá, az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az általa kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példánya (igaz, ez a számlák mint az adólevonási jog érvényesítésének tárgyi feltétele, esetében is így van).[Áfa-tv. 204.§] A „másolati példány” kitételből következik, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalanynak – az értékesítőnek – a felvásárlási okirat eredeti példányával kell rendelkeznie, azt meg is kell kapnia a felvásárlótól. 

A felvásárlási okirat – a gyakorlatban piaci szereplők inkább a felvásárlási jegy kifejezést használják – kötelező adattartalma az Áfa-tv. rendelkezése szerint:

·        a felvásárlási okirat kibocsátásának kelte;

·        a felvásárlási okirat sorszáma, amely a felvásárlási okiratot kétséget kizáróan azonosítja;

·        a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve, címe és adószáma;

·        az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;

·        a teljesítés időpontja, ha az eltér a felvásárlási okirat kibocsátásának keltétől;

·        a kompenzációs felár alapja, továbbá az értékesített termék kompenzációs felár nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás kompenzációs felár nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;

·        az alkalmazott kompenzációs felár mértéke;

·        az áthárított kompenzációs felár;

·        a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének aláírása.

A felvásárlási okirat törvény által elvárt minimális adattartalmáról az Áfa-tv. 202.§ (3) bekezdése intézkedik. Az okirattal kapcsolatos, azon kérdéseket illetően, amelyek e paragrafus (2) és (3) bekezdései nem írnak elő szabályt, az áfatörvény számlázásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy felvásárlási okirat esetében

·        a kibocsátási kötelezettségről kizárólag a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője saját maga gondoskodhat (vagyis nem bízhatja ezt az őstermelőre a 160.§ (1) bekezdése szerinti meghatalmazással), továbbá

·        a 159., 164., 165. és 176. §-ok nem alkalmazhatók.

Az áfatörvény kifejezett tiltó rendelkezése alapján tehát a felvásárlási okiratra vonatkozóan nem alkalmazható a gyűjtőszámla kibocsátására vonatkozó szabályozás, nincs mentesülési lehetőség a felvásárlási okirat kibocsátása alól, és nem bocsátható ki a felvásárlási okirat egyszerűsített adattartalommal. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a felvásárlási okirat a kötelezően előírt adatokon kívül további adatokat is tartalmazzon.

 A gyakorlatban sokan használják a kereskedelmi forgalomban beszerezhető felvásárlási okirat nyomtatványt. Ezen szerepel az a szövegrész, hogy „A vételár összegét/Adóelőleggel csökkentett vételár összegét ....... Ft-ot a mai napon átvettem.”

Vitára ad okot, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy a felvásárlónak minden körülmények között készpénzzel – és csakis azzal – lehet, kell kiegyenlítenie a termelőnek járó összeget?

Nincs szabály arra vonatkozóan, hogy a felvásárlási okirattal dokumentáltan beszerzett árut a készpénzen túl, más módon (átutalással) nem lehet kifizetni. Az ellenérték kifizetése a felek megállapodásától függ, ami lehet készpénz vagy banki átutalás.

A hivatkozott nyomtatványon utalás van az adóelőleg levonására is. Fontos – akár készpénzt kap az őstermelő, akár átutalással a számlájára érkezik a felvásárlási jegy szerinti összeg –, abból akkor nem kell adóelőleget levonni, ha a magánszemély igazolja egyéni vállalkozói vagy őstermelői jogállását. Ellenkező esetben a kifizetéskor az adóelőleget meg kell állapítani és le is kell vonni.[Szja-tv. 46.§ (4) bekezdés a) pont]