Ki fizeti a révészt? A vevő kezesi felelőssége az Áfa-tv. szerint

William Faulkner amerikai íróhoz kapcsolódik a bevezetőben idézett mondat. A háta mögött „Toprongy Grófnak” titulált Faulkner egész életében anyagi gondokkal küzdött. (Köszönhette ezt a „meg nem értett írózseni” sorson túl annak is, hogy képtelen volt egy állást huzamosabb ideig megtartani.) 

A legnagyobb oxfordi áruházban, a J.E. Neilson's-ban ma is megtekinthető Faulkner számos hitelezője egyikének küldött, ingerült válaszlevele - azaz annak bekeretezett másolata. A kereskedő egy rég lejárt számla kiegyenlítését sürgette – nem elégedve meg az író által már kifizetett „morzsával”-, mire Faulkner így válaszolt. „Ha ez [a 10 dolláros fizetség] nem felel meg önnek, akkor még egy megoldás jut az eszembe, hogy az ősi miltoni frázist idézzem: pereljen, s az ördög legyen magával!” 

Amint látjuk, a citált frázis már Faulkner esetében sem volt eredeti gondolat, ahogyan a nem fizetés szokása sem.

A problémát most nem az esetleges per kimenetele, vagy a be nem hajtható követelések leírásának adó- és számviteli következményei szempontjából vizsgáljuk, hanem azt nézzük meg, mi történik akkor, ha nem az „ördög”, hanem a NAV lép közbe az ügyben.

Ám, miért is avatkozna be két vállalkozás pénzügyi vitájába az adóhatóság? 

Természetesen nem a vékonydongájú kisfiúk játszótéri fenyegetőzéséről – „megmondalak a bátyámnak, és ő majd jól elver téged”- „cégesített” változatáról van szó, hanem az Áfa-tv. egy gyakran elfelejtett – és ezért kellemetlen meglepetéseket okozó - szabályáról.

 

KEZES VAGY NEM-KEZES?

Az Áfa-törvény ugyanis ismeri a vevő kezesi felelősségének intézményét. Ha az eladó nem fizeti meg az áfát, a vevő kezesként felelhet! A vonatkozó passzust az adótörvény 150.§-ában találjuk.

Az áfa rendszerében a kezesi felelősség azt jelenti, hogy az adóhatóság a vevőtől is követelheti az eladó által be nem fizetett áfa összegét, mint kezestől. Ez a kezesi felelősség akkor merülhet fel, ha a terméket megvásárló vevő, a szolgáltatást igénybe vevő megrendelő az eladónak, a szolgáltatás nyújtójának a közöttük létrejött ügylet számlázott ellenértékét nem, vagy nem megfelelő módon térítette meg.

A nem megfelelő mód alatt arra kell gondolni, ha például a termék árát egészben vagy túlnyomó részben nem pénzben, vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, esetleg pénzhelyettesítő eszközzel fizetik meg, hanem más formában. (Ideértendő az az eset is, ha – mondjuk - a termék árát a vevőnek engedményezés miatt máshová kell utalnia.) 

Ebben az esetben pénzforgalom a felek között (látszólag) nem történik, így az eladó, a szolgáltató (de akár az adóhatóság is) érvelhet azzal, hogy a vállalkozás azért nem volt képes megfizetni az adott időszakban őt terhelő áfát, mert a vevő nem fizetett (ráadásul a megátalkodott még a ki nem fizetett számla áfáját sem átallotta levonni).  

A kezesi felelősség természetesen csak az adott ügylet áfájának megfizetésére terjed ki. Lényeges, hogy a kezesi felelősség a NAV részéről csak abban az esetben érvényesíthető, ha a vevőnek az ügylettel kapcsolatban áfa levonási joga van. És nagyon-nagyon fontos, hogy itt nem az a lényeg, hogy a vevő élt-e e jogával vagy sem, hanem pusztán a levonási jog ténye megalapozhatja a vevő mögöttes felelősségét. 

Abban az esetben viszont, ha a vevő azért nem élt az adott ügyletben adólevonási jogával, mert az őt nem is illeti meg – például azért, mert tevékenysége az Áfa-tv. 85-86.§-ában részletezettek szerint mentes az áfa alól, vagy alanyi adómentes, akkor kezesként nem kell helytállnia.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha olyan termék vásárlásáról, szolgáltatás igénybevételéről van szó, amely az adótörvény 124.§.-a alapján tételes levonási tilalom alá esik (és a 125.§-ában részletezett „mentesítő” körülmények sem állnak fenn). Például, ha a társaság személygépkocsit vásárol „cégautónak”, akkor függetlenül attól, hogy egyébként adóköteles tevékenységet folytat és adólevonási jog megilleti, az Áfa-tv. 124.§-ában előírt tiltás miatt e beszerzésére adólevonási jog nem illeti meg, így kezesként sem felel az áfa miatt.   

Hasonló a helyzet, ha egy vállalkozás áfásan értékesít egy ingatlant, és azt egy adómentes egészségügyi szolgáltatást végző társaság vásárolja meg, orvosi rendelő céljaira, és valamilyen okból nem rendezi a számla ellenértékét az előírt időben: a felek közt lehet jogi vita, de ez az adóhatóságot nem fogja érdekelni.   

Maradva az ingatlanoknál, az alábbi ügylet vevője viszont rosszul járhat, esetében felmerülhet a kezesi felelősség, pedig – amint látni fogjuk ő valójában nem maradt adósa az eladónak.

Példa: A Rózsaszín Szemüveg Kft rendszeresen folyósított kölcsönt kapcsolt vállalkozásának, a Lila Köd Építőipari Kft-nek. Ez utóbbi egyik termékét, egy új ingatlant értékesített a kölcsönt folyósító vállalkozásnak. A két társaság vezetősége megállapodott abban, hogy az ingatlan árába beszámítják a vevő által már eddig folyósított kölcsönök összegét. (Figyelem, a Rózsaszín Szemüveg Kft ezek szerint nem tartozik a másik cégnek!) A Lila Köd Építőipari Kft-nek tetemes kintlévősége és ezért fizetési nehézségei vannak, ami miatt az adott időszakban képtelen befizeti a céget terhelő áfát. 

A Rózsaszín Szemüveg Kft adóköteles tevékenységéhez használja a szóban forgó ingatlant. Ezért akár él az ingatlan áfáját érintően levonási jogával, akár nem, kezesi felelőssége felmerülhet.

Ezért célszerű legalább az ingatlant terhelő áfát átutalnia az eladó számlájára, és az ennek megfelelő – korábban kölcsönként adott összeget – máskor, más formában rendeznie a Lila Köd Építőipari Kft-vel.  

Az adótervezés (és az e mögé bújtatott „sötét oldalnak”, azaz az adócsalásnak is nevezhető ügyleteknek) egyik népszerű terepe az ún. láncügyletek.

A jogalkotó a vevő kezesi felelőssége ürügyén ezekre is gondolt. Az adótörvény 151. §-a ugyanis a láncügyleteknél alkalmazható kezesi felelősségről rendelkezik: ebben az esetben a felelősség egyetemleges, tehát az adó bárkitől behajtható, aki fizetőképes. Amint látjuk, az Áfa-törvény fentebb hivatkozott szakaszai szerinti kezesi felelősség közt az az alapvető különbség, hogy a 150. §-ban említett kezesi felelősség nem egyetemleges, tehát a kezes csak akkor fizet, ha a NAV az adótartozást megpróbálta behajtani a felelősön, azonban ez nem sikerült neki. Ebben az esetben lép a helyére a kezes. A 151.§-ban részletezettek szerint viszont egyetemleges felelősségről van szó, az ügylet bármelyik fizetőképes szereplőjétől követelhető az áfa.

 

AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

Az Európai Bíróság egyébként e tárgykörben is hozott magyar vonatkozású ítéletet, amelyben pontosította a meghiúsult kereskedelmi ügyletek esetén, az eladót terhelő áfa-fizetési kötelezettség tartalmát.

Az úgynevezett Almos-ügyben hozott ítéletről van szó, amely szerint a hozzáadottérték-adóról szóló uniós irányelv értelmében elállás, a teljesítés meghiúsulása, teljes vagy részleges nemfizetés, illetve az értékesítés bekövetkezte utáni árengedmény esetén az eladó által fizetendő adó alapját megfelelő mértékben csökkenteni kell. Az irányelv ugyanakkor megengedi, hogy a tagállamok teljes vagy részleges nemfizetés esetén eltérjenek ettől a szabálytól.

A szóban forgó ügy kiindulópontja az volt, hogy egy mezőgazdasági termékek kereskedelmével foglalkozó vállalkozás repcét adott el egy biodízelt előállító cégnek. Az árut annak rendje és módja szerint a vevőnek le is szállította. A vevő azonban nem fizette ki ennek vételárát. Az emiatt joggal morcos eladó és a nem fizető vevő a repce értékesítésére vonatkozó szerződésüket felbontották. Ez egyben azt is jelentette, hogy, a repce tulajdonosa továbbra is az eladó, azaz az agárkereskedelmi vállalkozás maradt.

Az eladónak a termékértékesítéssel áfa-fizetési kötelezettsége keletkezett, de az ügylet meghiúsulása miatt adó-visszaigényléssel élt, hivatkozva arra, hogy az áfát a nemfizetés miatt nem tudta áthárítani a vevőre. 

Az adóhatóság szerint azonban az áfa-fizetési kötelezettség fennáll, mivel a termékértékesítés megvalósult, és az adásvételi szerződés felbontása az eredeti tranzakciótól független, új ügyletnek minősül. 

Az Európai Bíróság – nem kifejezetten cégbarát módon - megállapította: nemfizetés esetén az uniós irányelv lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy eltekintsenek az adóalap csökkentésétől, ugyanis a vevő továbbra is kötelezhető lehet a tartozás megfizetésére, vagyis az adóalany hozzájuthat a vételárhoz. Ezzel párhuzamosan az egyéb eseteket – így az elállást, a teljesítés meghiúsulását, illetve az értékesítés bekövetkezte utáni árengedményt – illetően a magyar szabályozásnak figyelembe kell vennie azt, ha az adóalany az ellenértéket részben vagy egészben nem kapja meg. Ennek vizsgálata az ügyben eljáró nemzeti bíróság feladata.

Az ügy cégükre szabott tanúságait pedig vonják le a vállalkozók…