Iparűzési adó- és adóelőleg: év végéig elintézhető, adófaragó teendők, tippek (1. rész)

SZEPTEMBER 15-ÉIG MÉG ELINTÉZHETŐ…

Az iparűzési adóval – pontosabban az e címen fizetendő összeg lehetséges csökkentésével foglalkozó szakcikkek nem győzik hangsúlyozni: az adóelőlegként fizetendő összeget a korábbi évről benyújtott bevallás adatai határozzák meg, így magán az előleg összegén nem lehet már - még oly furmányos adótippekkel sem - faragni. Ez így is van. De! Azoknak a vállalkozóknak, akik számára ez az előző – esetleg a tárgyévnél ilyen-olyan okokból számottevően sikeresebb – év tényleges kötelezettségére alapozva számított előleg mégis túlzásnak bizonyul a tárgyévi tényleges teljesítménye alapján, azoknak ad a törvény egy kibúvót. Ezt azonban nem a helyi adókról szóló, 1990. évi C. törvény (röviden: Htv.) szakaszaiban kell keresnünk, hanem egy másik jogszabályban. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényről (azaz az Art.-ról) van szó.

Ennek 42.§-a (2) bekezdése alapján az adózó az adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha az előző időszak (év, félév, negyedév) adatai alapján fizetendő, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét.

Lényeges, hogy adóhatóság alatt nem csak a NAV értendő – bár kétségtelen, e címen mindenki rájuk gondol először (és másodszor, stb. is) – hanem az önkormányzatok adóhatóságait is, azaz jelen esetben a helyi iparűzési adót beszedő adócsoportra, adó osztályra, valamint az iparűzési adó előlegére is vonatkozik a hivatkozott szabály.

Ha az adóelőleget az adóhatóság egyenlő részletekben írta elő – ahogyan ez az iparűzési adó március 15-ig, illetve szeptember 15-ig esedékes előlegével történik-, az adózó indokolt esetben kérheti, hogy az adóelőleget ettől eltérő összegekben fizethesse meg.

Az adóelőleg módosítását az esedékesség időpontjáig – az iparűzési adó kapcsán tehát most szeptember 15-ig - kérelemben lehet kérni.

Szeretném felhívni a figyelmet az „indokolt esetben” kitétel fontosságára. Vegyük ezt komolyan! Pusztán az, hogy most nincs pénze a cégnek, az lehet érthető magyarázat a fizetési késedelemre, de nem alapozhatja meg a tárgyalt kérelmet!

Indokolt esetről akkor beszélhetünk – legalábbis a jogalkotó szájíze szerint-, ha a vállalkozó számításokkal és természetesen a könyvelésének adataival tudja alátámasztani azt, hogy a 2016. évi iparűzési adójának alapja, és így az erre az évre majd valószínűsíthetően fizetendő tényleges adója számottevően eltér a 2015. évi adatok alapján követelt előlegek összegétől. Azaz, a december 20-ig előírt feltöltési kötelezettség „mellőzésével” is, túlfizetése mutatkozna a vállalkozónak a 2016. évi bevallása szerint, ha az adóelőleget az általános szabályok szerint fizetné be. Sajnos az idézett jogszabályi hely nem ad magyarázatot arra, mit tekint „indokolt esetnek”. Azért alkalmaztam a „számottevően” kifejezést, mert egy 10-20 százalékos eltérést az adóhatóság valószínűleg nem tart olyan nagyságrendnek, amely indokolhatja az adóelőleg mérséklésére vonatkozó kérelmet. Az adóév december 20-ig esedékes adófeltöltéseket legalább (azaz minimum) a tényleges adóteher 90 százalékában kell teljesíteni, így fordított esetben, azaz túlfizetésként egy 10-20 százalékot biztosan nem tart az adóhatóság „borzasztóan soknak”.

Igaz, egy (mondjuk 2015-ben) tetemes adóalapot elérő vállalkozás adott esetben sokmilliós iparűzési adójának 10-20 százaléka relatíve lehet sok-sok forint, még az is lehet, hogy egy egészen apró, „családi” Bt.-nek ez az éves árbevétele és nem az adója, de ebben a kérdésben sem lehet fix összeghatárhoz kötni a helyzet megítélését. Az adott vállalkozás körülményeit, helyzetét kell vizsgálni. Küzdhet a cég olyan piaci nehézségekkel, amikor az egyébként nagyságrendjéhez, vagyoni, pénzügyi helyzetéhez mérten „említésre sem méltó” mérték, összeg is fontossá válik.

Így, természetesen, a 20 százalékot sem elérő mértékű eltérés esetében sem tilos beadni azt a kérelmet- az Art. nem rögzít sem százalékos mértéket, sem tételes összeget ezzel kapcsolatban -, próba szerencse…

Egy 25, vagy e feletti százalékos eltérést – „megspékelve” azzal is, hogy a vállalkozó forgalmának csökkenése miatt túlzott, a működését, rövid távú fizetőképességét is hátrányosan befolyásoló terhet jelentene az előző, gazdaságilag sikeresebb év kötelezettsége alapján számított kötelezettség megfizetése -, az önkormányzati adóhatóság is méltányolni fog.

Az önkormányzati adóhatóságok döntéshozói egyébként is lágyabb szívűek állami kollégáiknál - törvényi keretek közt, persze-, hiszen az adott önkormányzat területén „ipart űző” vállalkozás jellemzően helyi munkaadót is jelent.

Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ez a lehetőség nem egyenértékű egy önkormányzati kamatmentes hitellel! Ne éljen a kérelemmel egyetlen vállalkozó sem a „most nincs pénzem erre, majd jövő májusban többet fizetünk” felkiáltással.

Egyrészt gondoljunk a feltöltési kötelezettséggel kapcsolatos „tévedések” árára (Art. 172.§. (12) bekezdése), másrészt, az Art. ehhez hasonló „büntit” ír elő erre az esetre is. Ugyanis a 172 § (13) bekezdés szerint, az adózó 20%-ig terjedő bírságot fizet, ha az előző időszak adatai alapján előírt (bevallott) adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja az előző időszak adatai alapján előírt (bevallott) adóelőleg és a mérsékelt adóelőleg különbözete.

SZEPTEMBER 30-IG LEGYÜNK TÚL RAJTA…

Nem közvetlenül az iparűzési adót érintő kérdés, de hatással bír erre, az IFRS-ekre 2017-től való áttérés.

Az IFRS-ekre történő áttérést a vállalkozónak az áttérés napja előtt legalább 90 nappal be kell jelentenie a NAV-hoz, illetve a KSH-hoz (az MNB-nek is, azon gazdálkodók esetében, akik annak felügyelete alá tartoznak)! Ez azt jelenti, hogy legkésőbb 2016 októberének első napjaiban eleget kell tenni a szóban forgó bejelentési kötelezettségnek, ha 2017-től már az IFRS-ek szerint akar a cég könyvelni. Miért olyan fontos most, szeptember elején ez, amikor csak egy kis „papírmunkáról” van szó, majd bejelentjük és kész?

Nos, az a helyzet, hogy a bejelentés maga ugyan csak egy adminisztratív lépés, de jogszerűen csak akkor tehető meg, ha a vállalkozás igazolni tudja, hogy megfelel a vonatkozó (Szt. 114/C.§.) feltételeknek. Ezt pedig könyvvizsgálónak kell igazolnia – többek között például azt is, hogy a cégnek van megfelelő, az IFRS-ek szerint összeállított számviteli politikája - , legkésőbb idén szeptember 30-ig (addig a szükséges vizsgálatokkal is el kell készülnie), hiszen a bejelentési kötelezettség enélkül nem teljesíthető – az egyébként jogvesztő - határidőben.

Az IFRS-ek 2016-tól való alkalmazása kapcsán a Htv. is bevezetett módosításokat annak érdekében, hogy a nemzetközi számviteli standardokra történő áttérés lehetősége adósemleges maradjon, azaz azonos gazdasági tevékenység után azonos iparűzési adó-kötelezettség keletkezzen, függetlenül attól, hogy a könyvvezetés a magyar vagy a nemzetközi számviteli szabályok szerint történik. Az ezzel összefüggő, speciális szabályokat a Htv. 40/B-40/M.§-ai és az 52.§. új pontjai rögzítik. Így például az iparűzési adó alapját csökkentő költségek közül az „anyag” alatt az IFRS-ek szerint beszámolót készítő vállalkozások esetében az IAS 2 Készletek című standard 6. bekezdés c) pontja szerinti készletet kell értenünk.

Azon kérdésekben, amelyekre az említett jogszabályi helyekben nem található szabály, az IFRS-t alkalmazó vállalkozásoknak is a helyi iparűzési adó általános szabályait kell alkalmazniuk. Ilyenek például a kapcsolt vállalkozások adóalapjának megállapítására vonatkozó előírások (Htv. 39.§. (6) bekezdése), amelyeket a nemzetközi számviteli szabályok szerint könyvelő vállalkozásoknak is alkalmazniuk kell.

Azoknak, akik már az idén is a nemzetközi számviteli szabályok szerint könyveltek, illetve jövőre tervezik az áttérést, számviteli rendszerük (a főkönyv mellett, ideértve az analitikus nyilvántartásokat) kialakítása során – gondolva a fentebb említett, könyvvizsgálói „igazolásra” – fel kell készülniük arra is, hogy a nettó árbevételüket (Htv. 40/C.§. szerint) levezetve, mely információkat kell majd bevallásukban kiemelniük. Így például (a teljesség igénye nélkül kiemelve néhányat) a „más standardok által az IAS 18 szerinti árbevételként elszámolni rendelt tételek”, vagy a magyar számviteles szemével nézve szokatlan tétel, a „megszűnő tevékenységből eredő árbevétel”, esetleg az „IAS 18 standard 11. bekezdés alapján bevételt csökkentő kamat” összegét.

Azokról a lehetőségekről – és a hozzájuk kapcsolódó, év végéig még elintézendő feladatokról -, amelyekkel iparűzési adóját jócskán lefaraghatja egy vállalkozó, cikkem folytatásában lesz szó.