Ingyenes ügyletek és az áfa (2/2.rész) – Az adólevonási jog kérdései

 

(Az írás első részét - "Termékminta, kóstoló és társai" címmel - itt olvashatja el >>)

A NAGYVONALÚSÁG ÁRA – AZ INGYENES TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSEK ÁFA-JA

Az Áfa-törvény a fogalmai szerinti ellenértéket (259.§.6. pont) adóztatja. Amikor ennek nyoma sincs az ügyletben, csak akkor merülhet fel áfa-kötelezettség, ha

• a terméket véglegesen adják át (azaz a tulajdonjogát is megkapja a másik fél), vagy
• a tulajdonjog ugyan marad a cégnél, de a szóban forgó terméket már nem a vállalkozás tevékenységéhez, hanem attól idegen célra (például az alkalmazottak vagy a tulajdonosok saját céljaira) használják, és
• korábban a szóban forgó termék beszerzésekor levonhatta a cég az áfát.

 

Figyelem! Nagyon fontos, hogy ebből a szempontból lényegtelen, hogy a társaság élt-e a levonási jogával, vagy nagyvonalúan lemondott arról. Az adókötelezettséget pusztán az adólevonásának jogi lehetősége is megalapozza! Ezért az első és legfontosabb kérdés annak eldöntése, hogy adott esetben beszélhetünk-e levonható áfáról!

 

 

Az adótörvény szerint az adólevonás akkor jogszerű (Áfa-tv. 120.§.), ha az adott beszerzés – akár közvetlenül, akár közvetve, de – a vállalkozás adóköteles tevékenysége érdekében merült fel.

 

Természetesen lehetséges, hogy később az adott termék ingyenes ügylet tárgya lesz, de ha a beszerzése pillanatában ez a szándék még nem ismert – az eredeti cél az, hogy adóköteles gazdasági tevékenységhez használják majd fel -, akkor a beszerzés pillanatában az adó levonása (a vállalkozás adólevonási jogának gyakorlása) jogszerű volt, azt utólag sem lehet elvitatni.

 

Ha fentiek alapján a vállalkozásnak joga volt levonni az áfát (legalább részben, ha mondjuk a beszerzés csak bizonyos arányban szolgálta az adóköteles tevékenységet, mivel a vállalkozás adómentes tevékenységet is folytat), akkor mindegy, hogy ezt meg is tette-e, az ingyenes átadáskor, vagy magáncélra történő felhasználáskor áfát kell fizetni.

 

Viszont, ha már a termék beszerzésekor is egyértelmű volt, hogy azt nem a termeléshez, adóköteles értékesítéshez használja majd a cég, akkor az adólevonási jog (ismételten a 120.§. szerint) fel sem merülhetett, így az ingyenes átadása sem jár adófizetési kötelezettséggel. Például, ha a vállalkozás eleve azzal a szándékkal vásárol, mondjuk egy notebookot, hogy azt ajándékba adja a nyugdíjba vonuló dolgozójának, akkor a vállalkozáson kívüli cél eleve ismert volt, az áfát nem vonhatta le a cég (nem volt adólevonási joga az Áfa-tv. 120.§-a alapján), az ajándék átadásakor sem kell áfát fizetniük.

 

Ezzel szemben, ha a vállalkozás a szóban forgó notebookot irodai használatra vásárolta – jogszerűen élt az adólevonási jogával-, majd a következő évben úgy dönt, lecseréli azt egy korszerűbb típusra, a régit pedig ajándékba adja a gyakornokának, akkor már áfa-köteles ügyletről van szó.

 

 

Az Áfa-törvény tartalmaz tételes levonási tilalmat is egyes termékekre, illetve szolgáltatásokra vonatkozóan, amikor az adót akkor sem lehet levonni, ha a beszerzés egyébként teljes egészében a vállalkozás adóköteles tevékenysége érdekében történt. Ezekben az esetkörökben a vállalkozásnak ugyan van adólevonási joga főszabály szerint (Áfa-tv. 120-121.§.), de azzal a törvényi tiltás (Áfa-tv. 124.§.) miatt nem élhet. E körbe tartozik például a személygépkocsi vásárlása is. Így a céges autó elajándékozásakor nem kell áfát fizetnie a társaságnak.

 

Nagyon fontos szabály – és jó hír a „megajándékozottaknak”-, hogy áfa-fizetési kötelezettség csak annál a szereplőnél merülhet fel, aki ingyen átadja a terméket (vagy a szolgáltatást ellenérték nélkül nyújtja), de esetében is csak akkor, ha ehhez korábban adólevonási jog kapcsolódott. (Egyes esetekben az átadó átháríthatja – az átvevő beleegyezésével számlázva azt- az áfát az átvevőre, de erről majd később lesz szó.)

 

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ingyenes ügyletek miatti áfa-fizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a termék beszerzésekor a vállalkozónak a státusza (például alanyi adómenteség) vagy egyéb ok miatt nem volt adólevonási joga, de a terméket felújította, beszerzett hozzá (beépített) egy alkotórészt, és e felújításkor, beszerzéskor már jogszerűen élhetett az áfa levonásának jogával. Ennek az a következménye, hogy a szóban forgó termék ingyenes átadásakor fizetendő áfával kell számolni. Ez azokban az esetekben is igaz, amikor a beszerzéskor az adólevonási jog csak részben (az adóköteles tevékenység arányában) volt érvényesíthető.

 

Viszont, ha a vállalkozás úgy szerzett be – mondjuk egy gépet -, hogy nem volt adólevonási joga, mert alanyi adómentes volt, és később, amikor már „áfás”, kivonja ezt a gépet a vállalkozásból, az nem jár áfa-fizetési kötelezettséggel akkor sem, ha közben felmerült levonható áfa a gép működtetése, karbantartása miatt. (Fordított esetben – azaz áfa-levonási jog mellett beszerzett eszköz alanyi mentes időszakban történő kivonásakor- viszont kell áfát fizetni – bár akkor sem a karbantartási költségek miatt.)

 

Felmerülhet a kérdés, hogy mi történjék akkor, ha a termék kivonása ugyan ingyenesen történik, de korántsem vállalkozásidegen céllal.

 

Tegyük fel, hogy a Divat Dívák Kft úgy dönt, inkább az értékesítésre, mintsem a gyártásra koncentrál, ezért néhány varrógépét (beszerzésükkor az áfa levonható volt) átadja üzleti partnerének a Kreatív Kreátorok Kft-nek, amely bár ígéretes kezdő, de likviditási gondokkal küzdő társaság. Ez utóbbiak termékeit a Divat Dívák Kft – hálából a segítségért - árkedvezménnyel veszi át és értékesíti.

 

Amint látjuk, a Divat Dívák Kft akciója teljes mértékben a vállalkozási tevékenységet szolgálta. Ennek ellenére a varrógépek piaci értéke után az áfát meg kell fizetniük. Az ügyletet mindenképpen számlázniuk kell, de az átvevő is adóalany, így lehetőségük van arra, hogy azon feltüntessék azt a megjegyzést, hogy az áfát az átvevő fizeti. Ezt persze csak akkor tehetik, ha a másik fél beleegyezik abba, hogy az áfát rá áthárítsák.

 

 

KÖDDÉ VÁLT KÉSZLET A RAKTÁRBAN – A LELTÁHIÁNY ÁFA-JA

Sajátos esete (lehet) az ingyenes termékátadásnak a leltárhiány.

 

 

Az Áfa-tv. értelmezésében (a már többször hivatkozott 259.§. 6. pont) ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést. Mivel a leltári hiány miatti kár megtérítése nem minősül termék értékesítése, illetve szolgáltatás nyújtás ellenértékének, ezért alapesetben áfafizetési-kötelezettség sem merül fel. Ebből következően természetesen számlát sem kell kibocsátani, a kártérítés átvételét számviteli bizonylattal kell dokumentálni. Tehát sem a normán belüli, sem az afeletti – és így kártérítéssel összefüggő – leltárhiány, illetve az idegenkezűség (lopás) következményeként felmerült hiány nem jár áfa fizetésének kötelezettségével.

 

Más a helyzet, ha a leltárhiány keletkezése a cégnek felróható!

Így például, ha a társaságnál tapasztalható ügyviteli és egyéb szabálytalanságok jelentős szerepet játszottak abban, hogy az adott készletben hiányt tapasztaltak a leltározás során, a készletek hiányát azok vállalkozásból való kivonásaként lehet értékelni, s mint ilyen ügyletet általános forgalmi adó terheli a készlet értékét. (A jelenleg hatályos Áfa-tv. 11.§-ában találjuk az ezt alátámasztó szabályt, de célszerű tanulmányozni a Tao.-tv. 3. számú melléklete A/5. pontját is. A kérdés iránt érdeklődők számára tanúságos a Legfelsőbb Bíróság idevágó ügyben hozott ítélete is /Kfv.V.35.042/2009/5.; Fővárosi Bíróság 19.K.34.753/2007/8/!)

 

AZ ANGOLOKNAK SEM KÖNNYŰ – AZ INGYENES ÜGYLETEK BRIT ÁFA-JA

Most evezzünk nemzetközi vizekre, és nézzünk egy angol példát az ingyenes termékátadás áfa-kötelezettségére!

 

Egy brit olajtársaság azoknak a vásárlóinak, akik 12 liter töltőanyagot, benzint vásároltak, ajándékutalványt adott, melyeket azok bizonyos szám után különböző ajándékokra, termékekre válthattak be. Az „angol NAV” kifogásolta, hogy a társaság az utalványok ellenében átadott termékek után nem fizetett áfát. A cég azzal érvelt, hogy az áfát a vásárlói már megfizették az üzemanyag árában. Ráadásul azok a vásárlók, akik később nem váltották be a kuponokat, azok sem fizettek kevesebbet a benzinért.

 

 

Az Európai Bíróság az adóhivatalnak adott igazat. Álláspontjuk szerint az átadott termékekkel kapcsolatban a cég élt adólevonási jogával, így az ajándékok átadásával az ingyenes termékátadás tényállásszerűen megvalósult, az áfát a cégnek meg kell fizetnie, függetlenül attól, hogy az ügyletre a kereslet ösztönzése érdekében, azaz a gazdasági tevékenységgel összefüggésben került sor (Kuwait Petroleum-ügy, C-48/97).

 

ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK?

Az ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatások esetében is érvényesek fentiek, azzal a különbséggel, hogy itt mentő körülmény a vállalkozási cél. Ahhoz ugyanis, hogy az ingyenesen nyújtott szolgáltatás áfa-fizetési kötelezettséggel járjon, három feltételnek egyidejűleg kell teljesülnie! Jelesül:

• más részére ellenérték nélkül végzett tevékenységről van szó (és ez nem termékátadás),
• a szolgáltatás nyújtójának vállalkozói érdekeit nem szolgálja az ügylet,
• a szolgáltatás nyújtásához kapcsolódik áfa-levonási jog.

(Nem jár áfa-fizetési kötelezettséggel a „vállalkozásidegen” cél sem, ha a szolgáltatást közcélú adományként nyújtják!)

 

Fentiek miatt kikerülhetetlen az ingyenes szolgáltatások adókötelezettsége megítélésekor a vállalkozási cél vizsgálata, a szolgáltatás nyújtásának valamennyi körülményét mérlegelve. Ennek során nem az a fontos, hogy az ingyenes szolgáltatásnyújtásból bárki is haszonhoz jutott-e (bár ez ingyenes ügyletnél kézenfekvő), hanem az, hogy a szolgáltatás nyújtását a juttató részéről teljes egészében a vállalkozási tevékenység, annak érdekei tették-e szükségessé.

 

Ennek eldöntéséhez támpontokat kaphatunk például a Legfelsőbb Bíróság határozatából (EBH2009. 1999), amely szerint a vállalkozási tevékenység érdekében merült fel minden olyan tevékenység, amely nélkül az elérni kívánt gazdasági cél nem valósulhatott volna meg. Igaz, a szóban forgó megállapítást a Legfelsőbb Bíróság adólevonási joggal kapcsolatos ügyben tette, de a vállalkozási cél kérdésében hasznos kiindulópont számunkra.

 

Akár termék, akár szolgáltatás „ajándékozásáról” van tehát szó, a lényeg az, hogy az adott ügylet valamennyi körülményét gondosan elemezve dönthetjük csak el, kell-e áfát fizetnünk vagy sem!

 

Sinka Júlia