Gondoljon egy betegségre! Nálunk van! (5. rész)

Cikksorozatunk előző részeiben a háziorvosi vállalkozások számvitelével foglalkoztunk, ideértve a számlázással kapcsolatos kérdéseket is. Ehhez kapcsolódva most mindezt megvizsgáljuk a másik oldalról nézve, azaz - az OEP ellenőrzések alapelveit és azok közzétett tapasztalatait követve - górcső alá veszünk néhány „kényes” költséget, és azok elszámolásának lehetőségeit a háziorvosi vállalkozásokban.

Az OEP e tárgyban folytatott ellenőrzései számos hasonlóságot mutatnak az adóhatósági vizsgálatokkal. Míg ez utóbbi azt firtatja, hogy az elszámolt költségek ténylegesen az adott vállalkozás tevékenységével kapcsolatban indokoltan merültek-e fel, az utóbbi számára az alapkérdés az, hogy a háziorvosi vállalkozás egészségbiztosítótól származó bevételeit az abból finanszírozott tevékenységére fordítja-e.

Lényeges, hogy az egészségbiztosítási források célhoz kötött felhasználása iránti elvárás nemcsak akkor merül fel, ha a háziorvosi szolgáltató más – a finanszírozott körön kívüli - tevékenységet is végez, hanem általában a vállalkozás működését érintően is.

Így például az OEP revizorai – de adott esetben a NAV ellenőrei is – kifogásolják, ha a háziorvosi szolgáltató az egészségbiztosítási bevételeinek terhére költségként olyasmit számol el, ami nem szolgálhatja a háziorvosi tevékenységet, mondjuk a gyermeke számára vásárolt edzőcipő vagy az angol nyelvi tanfolyam árát. Ebben az esetben az adóhatóság – például-, egy építőipari vállalkozásnál, vagy egy fodrász szalon esetében sem fogadná el a költségek adóalappal szembeni elszámolását.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a háziorvosi szolgáltatók is vállalkozók, akiknek/amelyeknek különböző, közvetlenül a szakmai feladatellátást szolgáló, valamint közvetett, a vállalkozás működtetését szolgáló költségei egyaránt felmerülnek.

A finanszírozás célhoz kötöttsége nem értelmezhető tehát „szemellenzősen”, mondjuk úgy, hogy ebből a pénzből a háziorvos csak sebtapaszt, fertőtlenítőszert vásárolhat, vagy csak az asszisztense munkabérét fizetheti. Nyilvánvalóan nem életmentő eszköz egy számítógép, de mégis indokolt annak beszerzése a háziorvosi tevékenységhez, ahogyan gépkocsira, telefonra, irodaszerekre, és egyéb más eszközre és szolgáltatásra is szüksége van az orvosnak a vállalkozása működtetéséhez.

Azon kiadások, amelyek nem a finanszírozott szakmai feladat közvetlen költségei, hanem a vállalkozás létéből fakadó ráfordítások, akkor minősülnek – az adóalappal szembeni figyelembevételüket és a finanszírozási összeggel való elszámolást egyaránt tekintve – jogszerűnek, ha azok a hatályos számviteli és adójogszabályok szerint elszámolhatóak a vállalkozás költségeként.

Azaz az egészségbiztosító ezekben az esetekben pontosan ugyanazt és ugyanolyan szempontok alapján mérlegel, mint az adóhatóság, azzal, hogy egyebekben a hatályos jogszabályok alapján a forrásfelhasználás jogszerűségét is hivatott vizsgálni.

S ez sokszor bonyolult feladat. Vannak ugyanis olyan költségek – például a bérköltség, gépjármű beszerzésének költsége – amelyeknél a szakmai céllal arányos mérték nehezen vagy egyáltalán nem határozható meg. Ezekben az esetekben kevésbé a szakmai feladatellátás, sokkal inkább a vállalkozás lehetőségei jelentenek korlátot.

Egy példával megvilágítva ezt: a háziorvos az ágazatban megszokottnál jelentősen magasabb bért fizet az asszisztensének. Felülírható-e a költségelszámolása pusztán azért, mert más orvosok alacsonyabban állapítják meg a praxisukban közreműködő nővér fizetését? Természetesen, ha a vállalkozásnak erre van fedezete, semmi akadálya annak, hogy az átlagosnál jóval magasabb munkabért fizessen.

Ahogyan az egészségbiztosító abba sem szólhat bele, hogy milyen kategóriájú személygépkocsit használ feladatainak ellátásához a háziorvos. Itt is csak és kizárólag a vállalkozás működőképessége, illetve a feltételek biztosításának kötelezettsége lehet olyan korlátozó tényező, amely gátat szabhat a kiadásoknak. Így például – és ez igaz bármely más szektorban működő vállalkozásra -, amikor egy luxus kategóriájú terepjáró ára túllépi azt a mértéket, amely még a vállalkozás költségei közti elszámolás során indokolt lehet.

A NAV vizsgálatok mellett, az egészségbiztosító ellenőrzéseire is igaz, hogy a háziorvoson csak olyan nyilvántartások vezetését kérheti számon, amelyeket a számviteli szabályok, illetve az alkalmazott adózási módot szabályozó törvény (pl. Katv.) kötelezővé tesznek.

Például, ha a háziorvos katás, akkor a („NAV számára”) fizetendő adójának megállapításához nincs szükség költségelszámolásra, így útnyilvántartást sem kötelező vezetnie: ekkor ezt az egészségbiztosító sem kérheti. Kivéve, ha a szolgáltatónak egyéb bevétele is van (mondjuk üzemorvosi szerződés alapján), és a bevételek elkülönített felhasználását tételesen és nem bevételarányosan kívánja kimutatni.

Nézzünk erre egy példát!

A Gyógyító Bt. 2017. első negyedévében 3,2 millió forint egészségbiztosítási finanszírozási bevétel mellett, egyéb szerződéseiből 1 millió forint bevételre tett szert. A háziorvos által használt, a bt. tulajdonában lévő személygépkocsi 5000 kilométert futott, üzemanyagköltsége 240 ezer forint volt. A társaság a Katv. hatálya alatt adózik, így az említett időszakban nem volt kötelezett útnyilvántartás vezetésére. Az egészségbiztosítóval kétféleképpen számolhat el a finanszírozási források terhére felhasznált üzemanyag árával:

- a bevétel arányában. Ez esetben az összes bevétel (3.200.000+1.000.000=) 4.200.000 forinthoz mért arányban (3.200.000/4.200.000 és 1.000.000/4.200.000) osztja meg a 240.000 forintot, így 182.400 forint jut az egészségbiztosítási bevételre, az abból finanszírozott feladatra és 57.600 forint az egyéb tevékenységére, vagy

- „bevállalja” a tételes útnyilvántartás vezetését, és annak alapján osztja meg a két feladatra jutó költséget (ez esetben a költség megosztásának aránya akár jelentős mértékben eltérhet a fenti módszer alapján számítottól).

Annak érdekében, hogy az egészségbiztosító esetleges ellenőrzésekor a háziorvosi vállalkozásnak pontos és naprakész – az egészségbiztosító számára is átlátható - adatai legyenek az egészségbiztosítási finanszírozás terhére kifizetett költségekről, célszerű a praxis működtetése során felmerülő különböző költségtípusokat a könyvelésben is elkülöníteni.

Így a háziorvosi praxis működtetésére jellemző kiadásoknak megfelelő, specifikus csoportosításában megnyitott főkönyvi számlák (illetve azok alszámlái) alkalmazásával külön nyilvántartható – mondjuk - a számítógépes infrastruktúra, az egyéb irodai eszközök, az orvosi műszerek, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, higiéniai eszközök, gépjárművel kapcsolatos költségek, bérek és egyéb személyi juttatások, igénybe vett szolgáltatások, egyéb.

Nézzünk meg közelebbről néhány – a háziorvosi vállalkozásokra jellemző- költséget az OEP szemszögéből!

GÉPKOCSI KÖLTSÉG

Típusára, kategóriájára nincs megkötés, a lényeg az, hogy rendeltetése összeegyeztethető a vállalkozás tevékenységével.

Beszerzése történhet vétellel, lízinggel, de tartós bérleti konstrukció is lehetséges. Az üzemanyag-fogyasztás elszámolása a mindenkor hatályos számviteli és adójogszabályok alapján történik. Amennyiben útnyilvántartás vezetésére is szükség van, úgy abban/annak alapján nemcsak a betegek felkeresését, hanem mindennemű, a vállalkozással összefüggő (anyagbeszerzés, szakmai, üzleti tárgyalás) használat költségeinek elszámolása is indokolt. A jármű használatának járulékos költségei is elszámolhatóak, így a biztosítás díja, szervizköltség, mosás, parkolási díj.

Az asszisztens gépjárműhasználatának költségei is elszámolhatóak – akár a háziorvosi vállalkozás gépjárművét használja, akár saját használatú gépkocsit biztosít számára a vállalkozás.

Például: a Gyógyító Bt. útnyilvántartás vezetésével osztja meg a finanszírozott és az egyéb (mondjuk üzemorvosi) tevékenysége során felhasznált üzemanyag költségét.

A háziorvosi tevékenységhez tartozó nyilvántartás 2017. első félévére vonatkozóan 1900 km, az asszisztens általi gépjármű-használatot mutat, és az erre a használatra eső üzemanyag-költség is szerepel benne. A használat jogos, amennyiben annak jogcímét (beteglátogatás, anyagbeszerzés stb.) a vállalkozás igazolni tudja.

 

MOTORKERÉKPÁR, BICIKLI A PRAXISBAN

Más jármű beszerzése is indokolt lehet, feltéve, hogy azt a szolgáltató tevékenységéhez használja. Ám itt egy picit álljunk meg!

Az a vállalkozó, akinek már volt átfogó adóellenőrzése, az szembekerülhetett azzal a helyzettel, hogy a revizor firtatta, hol is van az a bútor, számítógép, stb., aminek a beszerzését a cég elszámolta a költségei között. Ha a szóban forgó eszközt aztán az ügyvezető nappalijában találták meg, az okozott némi „nézeteltérést” az adóhatósággal.

Az orvosi vállalkozások esetében – és ezt fentiekre is figyelemmel csak az OEP ellenőrzések kapcsán szögezhetjük le -, a kerékpár, a motor, stb. beszerzésének és költségek közti elszámolásának jogszerűsége független attól, hogy az egészségbiztosító munkatársa a rendelőben vagy amellett megtalálja-e az adott eszközt éppen akkor, amikor ellenőrzést tart. (Erre vonatkozóan már zárult le vitás ügy az OEP és orvos között, az utóbbi „győzelmével”.)

Mindent összevetve azonban a szóban forgó járműnek a vállalkozás eszközei közt kell lennie, és nem valamelyik rokon, barát használatában.

 

INFORMATIKAI ÉS IRODASZEREK, SZOLGÁLTATÁSOK

A háziorvosi vállalkozás számára is indokolt – sőt nélkülözhetetlen - a számítógép és nyomtató használata, szükség van állandó internetkapcsolatra. Ez igaz a hordozható eszközökre is, úgymint a laptop, a hordozható nyomtató, vagy a GPS, a gyors adatátviteli lehetőséget is biztosító mobiltelefon, valamint az ezekhez kapcsolódó szoftverek használata is a tevékenységhez kapcsolódó kiadásokat eredményez.

Lényeges, hogy itt sincs előírás arra, hogy milyen típusú vagy teljesítményű eszközöket használhat az orvos, de a feladatra való alkalmasság ezeknél a berendezéseknél is jogos elvárás.

Ahogyan arra sincs szabály, hogy hány darab laptopot, telefont vásárolhat a háziorvos vállalkozási célokra. A beszerzés indokoltsága a lényeges, természetesen. Így a betegekhez kijáró és otthon is dolgozó háziorvos esetében nem vitatható – mondjuk - egy asztali számítógép és egy laptop együttesének indokoltsága. Ugyanez érvényes a szakalkalmazott(ak) számára beszerzett eszközökre is.

Az informatikai eszközök használata során – mivel egészségügyi adatok kezelésére kerülhet sor – fokozott figyelmet kell fordítani az adatvédelem, az adatbiztonság követelményének, ezért az ilyen célú kiadások (vírusvédelem, illetéktelen hozzáférést megakadályozó mechanikus és informatikai védelmi eszközök, az adat-megsemmisülés elkerülése érdekében rendszeres mentés külső merevlemezre stb.) szükségesek, sőt elvárhatók is a vállalkozástól.

Ugyancsak elszámolhatóak - a teljesség igénye nélkül kiemelve néhány tételt – akár márkás golyóstoll, nagy teljesítményű fénymásoló, a rendelőben használatos textíliák, higiéniai eszközök, gyermekeket ellátó háziorvosok esetén a rendelőben az apró páciensek megnyugtatására használt játékok, vagy egyéb, a feladatellátása szempontjából hasznos cikk beszerzésére fordított kiadások is.

Továbbá jogszerűen elszámolhatóak a szerződéses viszonyban ellátott könyvelői, informatikai, takarítási feladatokra kifizetett összegek is.

 

TOVÁBBKÉPZÉSEK

A háziorvos, illetve alkalmazottja(i) kötelező vagy nem kötelező szakmai képzése, továbbképzése, konferencia-részvétele is finanszírozható a kártyapénzből. Itt sincs összeghatár vagy időegységen belüli alkalmak számára vonatkozó megkötés, de természetesen itt is érvényes az az elvárás, hogy egyrészt az orvosi, egészségügyi tevékenységhez kapcsolódó témában megrendezett képzésekről, konferenciákról legyen szó, másrészt ezek a rendezvények nem eshetnek olyan időszakra, amikor az érintett személy finanszírozás szerződés szerinti feladatát kell (vagy kellett volna), hogy ellássa.

Például, ha egy háziorvosi vállalkozás kifizeti az asszisztens részvételi díját az „Asztmás betegek gondozása” elnevezésű, egészségügyi szakdolgozók részére Zalakaroson szervezett háromnapos konferenciára, a kiadás jogszerű. Ettől persze még e tényt és a felmerült költség összegét igazolni kell az egészségbiztosító felé. Ez megtörténhet például a részvételi díj megfizetését igazoló bizonylattal.

 

MUNKAVÁLLALÓI JUTTATÁSOK

Az ún. cafeteria keretébe tartozó juttatások - mondjuk étkezési vagy ajándékutalványok, „ruhapénz” - a vonatkozó adójogszabályok betartása mellett jogszerűen adhatók a finanszírozási bevétel terhére is. A bérhez hasonlóan ezek mértékét is a vállalkozás működőképessége, anyagi lehetőségei határozzák meg.

Az is előfordul, hogy az orvosi vállalkozás valamilyen tevékenység végzésére köt megbízási szerződést. Ennek kiadásai annak függvényében jelentenek indokolt ráfordítást, hogy milyen tevékenység ellátására szól a szerződés, és ez egyben azt is meghatározza, hogy a megbízási díj mely bevétel terhére számolható el.

 

A MŰKÖDTETÉSI JOG („PRAXISJOG”)

A hatályos rendelkezések szerint Magyarországon önálló háziorvosi tevékenységet végezni (bizonyos kivételektől eltekintve) ún. háziorvosi működtetési jog birtokában lehet. 

A működtetési jog megvásárlása tehát olyan kiadás, amely szükséges feltétele a tevékenységvégzésnek, indokoltsága nem kérdőjelezhető meg, így a finanszírozási összeg ilyen célú felhasználása szintén jogszerű.

 

A VÁLLALKOZÁS EREDMÉNYE

A háziorvosi szolgáltatók jellemzően nyereségorientált vállalkozás formájában működnek, amennyiben nyereséget érnek el, azt a vonatkozó adójogszabályok szerinti adómértékek terhelik. Ennek kapcsán nagyon fontos, hogy ezzel az adózott eredménnyel a háziorvosi vállalkozás szabadon rendelkezik!

Függetlenül attól, hogy a bevételek az egészségbiztosítási finanszírozás keretében átadott összegek, az azok szabályos és hatékony felhasználásából eredő nyereség nem vonható el, az egészségbiztosító – a finanszírozási forrás közpénz jellegére hivatkozva sem – léphet fel visszatérítési igénnyel. Ugyanis a finanszírozás az orvosi vállalkozások kártyapénze tekintetében – funkcióját vizsgálva - nem támogatás, hanem szerződéses szolgáltatás alapján járó díjazás, vagyis árbevétel.

 

KÖNYVELŐK FIGYELEM!

A háziorvosi vállalkozások könyvelése speciális terület, amelynek különlegességét nem valamiféle egyedi, csak az orvosokra vonatkozó számviteli szabályrendszer léte jelenti. A számviteli törvény hatálya alá tartozó orvosi vállalkozásokra ugyanaz az Szt. az irányadó, mint más ágazatokra. (Ugyanez a helyzet, ha a vállalkozó orvos katás, vagy az Szja-tv. hatálya alatt adózó egyéni vállalkozó.)

A feladat különlegességét az OEP finanszírozás és az azzal való elszámolás kötelezettsége adja, amely fokozott felelősséget ró az orvosra és könyvelőjére egyaránt. Azt is mondhatnánk, hogy az orvos és könyvelője kapcsolatában a „róka fogta csuka” esetével állunk szemben.

A szóban forgó célhoz kötött felhasználás ténye a háziorvosi vállalkozás könyvelése, az abban megjelenő tételek alapján igazolható. Ugyanakkor a költségeknek ebből a szempontból való jogosságát a könyvelő csak akkor ítélhetné meg, ha rendelkezne olyan – nem számviteli - szakmai ismeretekkel, amelyek alapján erre képes lehet. Adott esetben ez sokkal bonyolultabb feladatot jelenthet, mint mondjuk egy fodrász vagy egy építőipari vállalkozó tevékenysége során felmerült költség vonatkozásában.

Az orvos viszont nem könyvelő, valamely beszerzése során nem várható el tőle, hogy átgondolja, miként is, számviteli – és adójogszabályok szerinti „felosztásban”, milyen, a kapott számla alapján készített nyilvántartások alapján kell/lehet az adott tételt könyvelni az OEP finanszírozással szemben.

Ezért a könyvelői tevékenységre kötött szerződésben fontos kifejezett rendelkezéseket tenni az egészségbiztosítási finanszírozási összeg nyilvántartásával kapcsolatos teendőkről, az ezzel összefüggő felelősségről.

A könyvelő anyagi felelősséget csak az ő hibájából (könyvvezetéssel, mérlegkészítéssel, nyilvántartásokkal, stb. kapcsolatban) eredő esetleges finanszírozás-visszavonásért vállalhat felelősséget!

Ezzel szemben a háziorvost terheli a felelősség akkor, ha a hiba az általa átadott bizonylatok tartalmi és alaki helyessége, valamint teljes körűsége, a ráfordítások szakmai tevékenységhez nem indokolt jellegű és mértékű felmerüléséből (így különösen a tétel indokoltságát laikus által fel nem ismerhető esetekben), a házipénztár kezelése, banki pénzforgalommal kapcsolatos ügyintézés, leltározás és dokumentálás, bizonylatok átadása határidőre, utalások teljesítése határidőre tárgykörébe tartozó mulasztásokból ered.

Persze az orvos szakmai területen túl, az orvosi vállalkozások könyvelőinek más kérdések is okozhatnak fejfájást, így például a kata szabályainak – ideértve a bevételek figyelembevételének kérdését - alkalmazása, vagy az orvosi berendezések lízingje, tartós bérlete is. Egyáltalán, mikor jár jobban az orvos: ha megvásárolja az adott eszközt, vagy ha lízingeli – és ekkor nyílt vagy tartós konstrukcióban -, vagy ha bérleti szerződést köt?

A folytatásban ezekről lesz szó!