Forint helyett euró és fordítva?

Forint helyett euró és fordítva?

A kereskedők évszaktól függetlenül számíthatnak – és számítanak – a vásárlókedvű turistákra. Ezért a vállalkozók akkor is elfogadják az eurót a vásárlóiktól, ha az árcédulán egyébként forintban szerepel a fizetendő összeg. Mit szól majd ehhez a könyvelőjük?

A választ keressük meg egy gyakorlatban is előforduló eset vizsgálatával!

A Járgányklinika Kft gépjárműszereléssel és autóalkatrész-kiskereskedelemmel foglalkozó társaság. Mivel erre vásárlóik részéről igény mutatkozott, a cég tulajdonosai úgy döntöttek, hogy a továbbiakban eurót is elfogadnak vásárlóiktól. Viszont az üzletben az árakat csak forintban tűntetik fel. Hogyan kell ez esetben kezelniük az „eurós vevőket”? Esetleg az volna a helyes eljárás, ha az áraikat mind forintban, mind euróban is feltűntetnék? Kell mindezek miatt a pénztárgép gyűjtőivel bármit is tenniük, vagy az „eurós vásárlóknak” adjanak minden esetben számlát? Ez utóbbi esetben elhelyezhető a kasszában az euró? A visszajárót kifizetheti a kereskedő forintban is, vagy muszáj azt euróban teljesíteni? A társaság számviteli politikája alapján MNB-árfolyamot alkalmaz.

A számviteli törvény (Szt.) hatálya alá tartozó vállalkozónak a könyvviteli nyilvántartásait jellemzően forintban kell vezetnie: akár forintban, akár euróban egyenlíti ki a vevő az ellenértéket. Ezért az árbevételt is forintban kell kimutatni a vevőköveteléssel szemben – amennyiben számla alapján történik a kiegyenlítése –, illetve a pénztárszámlával szemben – ha az ellenértéket készpénzben fizetik. Ez akkor is érvényes, ha az árukon forintban vagy euróban, vagy mindkettőben feltüntetik az árat. Azaz nem az a lényeg, hogy mi van az árcédulán, hanem az a fontos, hogy az adott terméket forintért vagy euróért értékesítik.

Természetesen, az a legegyszerűbb eset, ha a terméket forintért értékesítik, és a vevő forinttal és készpénzben fizet. A pénztárba befizetett összegből visszaszámítással meghatározható az árbevétel, illetve a fizetendő áfa összege, és így könyvelhető tételesen:

T 381. Pénztár  K 91-92. Belföldi értékesítés
K 467. Fizetendő áfa

Akkor, ha a terméket euróért értékesítik, és a vevő euróval fizet, készpénzben, akkor az euró-pénztárba befizetett euró teljesítéskori árfolyama (a most vizsgált esetben MNB-árfolyama) figyelembevételével meghatározott forintértéket kell árbevételként és fizetendő áfaként könyvelni az euró-pénztárral szemben:

T 382. Valutapénztár  K 91-92. Belföldi értékesítés
K 467. Fizetendő áfa

Valószínű, hogy az előzőek szerint forintra kiszámított ellenérték eltér a terméken forintban feltüntetett eladási ártól.

Ha a terméket forintért (a forintban feltüntetett eladási áron) értékesítik, de a vevő euróval fizet, akkor ez már pénzváltási tevékenységnek minősül, a vállalkozó eurót vásárol forintért, és így a könyvelésben is ennek figyelembevételével kell a gazdasági eseményt rögzíteni. A forintban meghatározott eladási árat kell árbevételként és fizetendő áfaként könyvelni, de nem a pénztárral szemben, hanem a vevővel szemben:

T 311. Belföldi vevők  K 91-92. Belföldi értékesítés
K 467. Fizetendő áfa

Az ellenértékként átvett eurót az euró-pénztárba bevételként a vevővel szemben kell elszámolni:

T 382. Valutapénztár  K 311. Belföldi vevők

Az így bevételezett euró bekerülési árfolyamát a vevőszámla értékének az euró mennyiségével történő osztásával kell meghatározni: ez eltérhet az MNB szerinti euró-árfolyamtól.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk a pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendeletben előírtakról sem! E jogszabály 2.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján a pénzváltási tevékenység engedély-köteles: ezt az MNB adja ki, igen szigorú feltételekkel. Pénzváltási tevékenység tehát az MNB írásbeli engedélye nélkül nem végezhető.

Ez azért is fontos, mert pénzváltási tevékenységnek minősül az is, ha a terméket euróért értékesítik, de a vevő forinttal fizet. Ilyen esetben az euróban történő értékesítést kell az euró teljesítéskori (MNB) árfolyamán forintra átszámítani, és árbevételként, fizetendő áfaként könyvelni, de nem a forintpénztárral szemben, hanem egy követelésszámlával szemben:

T 316. Külföldi követelések (forintban)  K 91-92. Belföldi értékesítés
K 467. Fizetendő áfa

A ténylegesen forintban befizetett összeget a forintpénztárba a követeléssel szemben számoljuk el:

T 381. Pénztár  K 316. Külföldi követelések (forintban)

A követelésszámlán árfolyam-különbözet lehet.

A példaként hozott eset főszereplőjéhez hasonló helyzetben lévő vállalkozóknak fontos tudniuk azt is, hogy a forintért eladott, de euróval kiegyenlített értékesítés pénzváltási tevékenység. Az euró befizetett összegét minden esetben külön főkönyvi számlára kell könyvelni: még akkor is, ha a pénztárgép egyébként alkalmas az euró bevételezésére.

Ha euróval történik a fizetés, azt a pénztárgépben az euró-pénztárba be kell ütni. Az euró forintra átszámított összege nem kerülhet a pénztárgépben sem a forintpénztárba. Számla kiállítása esetén is a fizetett euró-összeget az euró-pénztárba kell könyvelni (természetesen a számlát is).

Euróban történő fizetés esetén a visszajáró pénz is euró. Az már – fentiek fényében – már csak hab a tortán, hogy ha euró helyett forinttal rendezik a visszajáró összeget, az maga is engedélyköteles pénzváltás. A pénztárgépnyugtán olyan pénznemben kell a fizetendő végösszeget feltüntetni, amilyen pénznemben a kiegyenlítés ténylegesen történt.

Az euróért történő értékesítés esetén lehet eltérés az MNB-árfolyamtól: ez már a könyveléskor, vagy a mérlegfordulónapi értékeléskor árfolyam-különbözetként jelenik meg. A kasszában annyi forintnak, illetve eurónak kell lennie, mint amennyit a pénztárgépbe beütöttek. Ha mégsem annyi van, az a számviteli fegyelem megsértését jelenti, súlyos visszaélésekhez vezethet a cégen belül is, de az adóhatósági szankciókat is megalapozza.

Azoknak a Kedves Olvasóknak, akiknek még nem ment el a kedvük a pénztárgéptől, pénztártól és ezek mindennemű elszámolásaitól, bónuszként egy ugyancsak tanulságos bonyodalom:

Váltópénz a gépben és a főkönyvben

Egy népszerű turistacélpontként is ismert város helytörténeti múzeumának látogatói a belépőjegyeket készpénzes automatában is megvásárolhatják. Az automata működéséhez arra is szükség van, hogy váltópénz legyen benne. Az automatába betöltött váltópénzt hova kell könyvelni?

A könyvelés szempontjából a belépőjegy-automatát kihelyezett pénztárnak kell tekinteni, ezért külön főkönyvi számlán kell a hozzá kapcsolódó pénzmozgásokat nyilvántartani. Ez azt jelenti, hogy az automatába a váltópénzt az intézmény pénztárából (3811.) vagy az intézmény bankszámlájáról (3841.) kell feltölteni:

T 3812. Elektronikus pénzeszközök  K 3811. Pénztárszámla

T 3812. Elektronikus pénzeszközök  K 3841. Elszámolási betétszámla

A belépőjegyet kiadó automatával naponta – legalább egyszer – el kell „számolni”, ami azt jelenti, hogy ellenőrizni kell, a belépőjegyek eladásából mennyi volt a napi bevétel, és kell-e az automatát váltópénzzel feltölteni.

A napi bevételt, amelyet elsődlegesen az automatában eladott belépőjegyek kötelezettség számlára kell könyvelni, majd az elszámoltatáskor az intézmény pénztárába be kell vételezni:

T 3812. Elektronikus pénzeszközök  K 4799. Rövid lejáratú különféle egyéb kötelezettségek

T 3811. Pénztárszámla  K 3812. Elektronikus pénzeszközök

(A váltópénz feltöltését az előzőekben már leírt módon kell könyvelni.)

Az automatában eladott belépőjegyek miatti kötelezettséget a belépőjegyek felhasználásakor kell árbevételként elszámolni:

T 4799. Rövid lejáratú különféle egyéb kötelezettségek  K 91-92. Belföldi értékesítés árbevétele

Az automatába betöltött váltópénz is pénzeszköz, amit ennek megfelelően kell kimutatni és könyvelni.