Új év, új szabályok – ami a letiltás kezelésében változott 2023. január 01-től

Elek Ida

Szerző: Elek Ida

Eredetileg közgazdász vagyok, de világéletemben munkaüggyel, tb-vel foglalkoztam ill. az ehhez kapcsolódó területekkel. Miért ezt a szakmát választottam? – mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, problémáik megoldásában segítséget nyújtani: a munkabér és a táppénz fontos mindenki számára, így bőven nyílt lehetőségem a legjobb - a jogszabályok adta keretek között - a leghelyesebb megoldás felkutatásában.
Kezdetben bérszámfejtő, majd tb-ellenőr/felülvizsgáló voltam és ahogy egyre nagyobb gyakorlatra tettem szert és közben folyamatosan képeztem magam, humánpolitikus, majd vezetői pozícióba kerültem.

A bérszámfejtés területén év elején nagyon sok feladat van, lezárni az előző évet, kiadni az adóbevalláshoz szükséges jövedelem/járulék igazolásokat, nyilatkoztatni a munkavállalókat a személyi jövedelemadó kedvezmények igénybe vételéről és figyelni a jogszabályok változására…

A minimálbérek és a Munka Törvénykönyve változásairól nagyon sokat lehet olvasni, de a Bírósági Végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht) módosításáról szóló hírek mintha egy kicsit háttérbe szorultak volna. Ebben az írásomban erre szeretném felhívni a figyelmet.

Alapjaiban nem változott a törvény: a letiltás kézbesítését követő munkanapon a munkavállalót és a végrehajtót is értesíteni kell, hogy a letiltást nyilvántartásba vettük. Fontos tudnunk, hogy amennyiben a letiltás elektronikus úton érkezik, akkor nekünk is elektronikus úton kell visszaigazolnunk. Ilyenkor a NAV honlapjáról letölthető VHJOV nevű űrlapot kell kitöltenünk és visszaküldenünk. Tájékoztatnunk kell a végrehajtót a havonta letiltható jövedelem összegéről.

Amennyiben a körülményekben idő közben változás történt a levonható jövedelem összegének nagyságában, esetleg a levonást szüneteltetni kell – a letiltás teljes időtartama alatt - 15 napon belül tájékoztatási kötelezettség keletkezik a végrehajtó irányába.

A letiltás alapját képező munkabér és a levonható munkabérrész meghatározása

A végrehajtás során az adós rendelkezésére álló összegből, az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a közfoglalkoztatási jogviszonyon, az összes közszférás jogviszonyon alapuló járandóságból, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából (együtt munkabérekből) kell behajtani. Munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadó-előleg kötelezettség terhel a magánszemélynél. Előbbiek alapján, tehát nem alapja a letiltásnak a SZÉP-kártya juttatás vagy a napidíj sem. Érdemes megnézni a Vht. 74. § szerinti letiltás mentes juttatásokat a törvényben, ha kétségeink támadnának.

Mekkora lehet a letiltások összege?

A végrehajtás során a munkabérből történő levonásnál azt az összeget kell alapul vennünk, amely a munkabért terhelő, abból a jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), társadalombiztosítási járuléknak a levonása után fennmarad, egyszerűbben a nettó munkabér. Más, további levonással ( munkáltatói kölcsön, fizetési előleg..) a letiltás alapja nem csökkenthető. A nettó bérből általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot lehet levonnunk.

 Melyek ezek a kivételes esetek?

A levonás a munkavállaló munkabérének legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében:

  • tartásdíj,
  • az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés,
  • jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás,
  • az adós jövedelmére egy időben érvényesített több munkabérletiltás, hátralék.

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaiból (táppénz, csed, gyed, baleseti táppénz/járadék, öfd) levonást csak tartásdíj valamint jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátás címen lehet levonni.

Kielégítési sorrend

A Vht. 165. §sa alapján a kielégítési sorrend - a követelések jogcímét alapul véve - a következő:

  1. a) gyermektartásdíj,
  2. b) jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj,
  3. c) munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság (65. és 66. §),
  4. d) polgári perben vagy büntetőeljárásban az adóssal szemben a bűncselekmény következtében keletkezett és a természetes személy sértett javára megállapított polgári jogi igény,
  5. e) a büntető- és a büntetésvégrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
  6. f) adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
  7. g) egyéb követelés,
  8. h) a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.

Alapvetően a levonási sorrend elsősorban az időbeliség, azaz amelyik letiltás előbb érkezett azt kell érvényesíteni. Ha azonban újabb letiltás érkezik figyelembe kell venni, annak jogcímét. Ha például egy hiteltartozást foganatosítunk (egyéb követelés) és kapunk egy adótartozásról szóló értesítést, megváltozik a sorrend, előbb az adótartozást vonjuk, és csak utána a korábban érkező hiteltartozást. Tovább gondolva ezt a történetet, ha ezek mellé a letiltások mellé érkezik még egy gyermektartásdíjról szóló letiltás, az mindent megelőz.

Klasszikusan ez úgy szokott történni, hogy több letiltás esetén, a sorrendben első letiltás 33%-ban, míg a fennmaradó 17% a jogcím szerinti második letiltás kedvezményezettjének kerül utalásra (összesen 50%). Van azonban más gyakorlat is, találkozhatunk olyan megoldással, hogy az elsőbbséget élvező letiltást 50%-ban foganatosítják, a másikat ennek leteltéig szüneteltetik – a kibocsátó értesítése mellett.

Jó tudni, hogy a letiltás érvényesítésének kezdetén, a jogszabály alapján elsőként az eljárás elrendelésével és foganatosításával felmerült költségeket kell kiegyenlíteni. Ilyen költség az illeték, vagy a végrehajtó díja. A követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült költségeket, mint például a perköltség, valamint az egyéb járulékos költségek, vagy a késedelmi kamat - a követelés sorrendjében foganatosítandó. Ha a levonható összeg nem fedezi ezeket a tételeket, akkor a sorrend: költségek, kamat, és a sor végén maga a főkövetelés.

Levonásmentes rész

A levonásmentes munkabérről a Munka Törvénykönyve is rendelkezik, de a részletes szabályokat a Vht törvény tartalmazza, melyet a munkavállalónak mindenképpen meg kell kapnia megélhetése érdekében. Utóbbi törvény kimondja, hogy 2023. január 1-jétől levonás mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabér 60.000Ft-ig. (Korábban 28.500Ft volt.) Ez az összeghatár azonban nem vonatkozik a gyermektartásdíjra és a szüléssel járó költség beszedésére, azaz ez a mentesített jövedelemrészből is levonható.

A mentes jövedelemrész ellentétpárjának is tekinthető az a jövedelem, mellyel a jogalkotó a magasabb jövedelemmértéket kívánta definiálni, melynek elérése felett az adós teljes jövedelme a tartozás kiegyenlítésére fordítható. E szabály szerint a levont tartozás után, a fennmaradó munkabérből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a kifizetendő összeg 200.000Ft feletti része. Ez az összeghatár szintén 2023. január 1-től érvényes. (Korábban, mint a mentes rész is, a minimum nyugdíj összegéhez volt kötve, ebben az esetben annak ötszöröse fölötti részhez kötődött – ami 142.500Ft volt.) Például a 33% levonása után a nettó kifizetendő 300.000Ft lenne, akkor további 100.000Ft még levonandó, így a munkavállaló 200.000Ft-t kap kézhez vagy kerül utalásra a számlájára.

Itt hívnám fel arra a sokszor helytelen gyakorlatra, hogy a munkáltató nem alkalmazza ezt a szabályt. A törvény ugyan feltételes módban fogalmaz, de a döntés joga a végrehajtót illeti, nem a munkáltatót! A letiltásokon szereplő végrehajtói útmutatásban megtalálható a Vht.63. szakaszra történő figyelmeztetés, ami azt jelenti, hogy levonásba kell helyezni a 200.000Ft feletti részt.

Ismerjük a törvényi hivatkozást, mely szerint a le nem vont összeg erejéig (és csak addig, nem a teljes tartozásért) készfizető kezesként felel a munkáltató.

Nézzünk néhány példát, a törvényi kitételek alkalmazására:

  • A munkavállaló alapbére 250.000Ft. Munkabérét 500.000Ft bírósági letiltás, hitel tartozás terheli (jogcím: egyéb követelés). Más letiltása nincs.

Állapítsa meg az utalandó letiltást és a kifizetendő munkabért.

Szja: 250.000*0,15 = 37.500

Tbj: 250.000*0,185= 46.250

83.750

Nettó munkabér: 250.000 – 83.750 = 166.250Ft

Letiltás: 166.250*0,33 = 54.863Ft – utalandó

Kifizetendő munkabér: 250.000 - (83.750 + 54.863) = 111.387Ft

  • Következő hónapban újabb letiltás érkezik, adótartozása van a NAV felé. A tartozás összege 200.000Ft.

Állapítsa meg az utalandó letiltásokat és a kifizetendő munkabérét.

Nettó munkabére (előző számítás alapján). 166.250Ft

Letiltás: a sorrend változik a törvényi előírás alapján, először az adótartozást, majd a bírósági letiltást kell érvényesíteni.

Letiltás NAV: 166.250*0,33 = 54.863Ft

Letiltás bírósági: 166.250 * 0,17 = 28.262Ft

összesen: 83.125Ft

Kifizetendő munkabér: 250.000- (83.750+ 83.125) = 83.125Ft

  • Következő hónapban gyerekével keresőképtelen, ezért töredék hónapot dolgozik. Havi járandósága, így bruttó munkabére 150.000Ft lesz.

Állapítsa meg az utalandó letiltásokat és a kifizetendő munkabért.

Szja: 150.000 * 0,15 = 22.500

Tbj: 150.000 *0,185= 27.750

50.250

Nettó munkabér: 150.000 – 50.250 = 99.750Ft

Letiltás NAV: 99.750 * 0,33 = 32.917Ft

Letiltás bírósági: 99.750 * 0,17 = 16.957Ft

Összesen: 49.874Ft

Kifizetendő munkabér: 150.000 – (50.250 + 49.874) = 49.876Ft – ez kevesebb mint a mentesített összeg (60.000Ft), ezért kevesebb letiltás utalandó.

60.000 – 49.876 = 10.124Ft

Bírósági letiltás korrigált összege: 16.957 – 10.124 = 6.833Ft

Kifizetendő munkabér: 150.000 – ( 50.250 +32.917 + 6.833) = 60.000Ft

(ezen felül még táppénzre jogosult, amiből ezek a letiltások nem érvényesíthetők)

  • Kolléganőjének nettó fizetése 500 000Ft. Letiltása érkezett 600.000Ft-ról.

Állapítsa meg az utalandó letiltást és a kifizetendő munkabért.

Nettó munkabér

500.000Ft

Letiltás 33%:

- 165.000Ft

Levonás után fennmaradó:

335.000Ft

200.000Ft feletti rész

135.000Ft

Korlátozás nélkül levonandó még (335.000-200.000):

135.000Ft

Letiltás összesen (165.000+135.000):

 - 300.000Ft

Munkavállalónak kifizethető:

200.000Ft

Amennyiben a munkavállaló nettó munkabére több, mint 200.000Ft - az e feletti nettó munkabér korlátlanul LEVONANDÓ! Természetesen ügyelve a tartozás összegére.

Weboldalunkon (sütiket) cookie-kat használunk. Ezek működéséről bővebben itt olvashat.