Eva, Kata vagy mégis inkább a Tao? Néhány szempont a döntéshez

Az evás vállalkozások közül most csak azokkal foglalkozom, amelyek bevételi nyilvántartást vezetnek – például betéti társaságok, egyéni vállalkozások-, mivel így könnyebben összehasonlíthatóak lesznek a katásokkal. (A továbbiakban feltételezem, hogy olyan vállalkozásokról van szó, amelyek 2014-ben nem szereztek bevételt a TEÁOR 2008 szerint 68.20 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése besorolású tevékenységből, ami kizárná a kata választásának jogát.)

Nézzük a választás szempontjait!

NE válassza az evát a vállalkozó, ha

• áfa alanyi adómentességet választott – azaz éves árbevétele nem haladja meg a 6 millió forintot-, vagy
• tevékenysége az Áfa-tv. 85-86.§-ában rögzítettek szerint mentes az áfa alól,
• költségeinek bevételéhez viszonyított aránya legalább 40 százalék.

NE döntsön a kata mellett, ha

• áfa fizetésére kötelezett,
• ha költségeinek bevételeihez viszonyított aránya eléri a 40 százalékot,
• számítani lehet a bevétel jelentős mértékű – a havi 400-500 ezer forintot meghaladó – növekedésére, és költségszintje meghaladja a 25-30 százalékot
• nyugdíjba- vagy gyermekvállalásra készül.

A katát Önnek találták ki, ha

• vállalkozása még nem tud felmutatni két adóévi folyamatos működést (az eva egyik belépési feltételét), de
• éves szinten számított bevétele nem lépi túl a 6 millió forintot,
• költségeinek bevételeihez mért aránya várhatóan a 25 százalékot sem éri el,
• bizonytalan a döntésében és szeretne „egérutat”: a kata év közben, havonta választható (e pontban azonban ne feledkezzék meg arról, hogy a 6 milliós kedvező adózású sáv az egész évben ebbe az adózási formába tartozó adóalanyokra vonatkozik – aki nem egész évben van jelen, annak havi 500 ezer forint a kedvező adózású összege, azaz könnyen bele lehet „csúszni” a 40 százalékos különadóba),
• csak egy telephelye (székhelye) van (az iparűzési adóra figyelemmel).

Jobban jár az evával, ha

• költségeinek bevételeihez mért aránya ugyan nem éri el, haladja meg a 25 százalékot, de
• áfa fizetésére kötelezett.

Kedvezőbb a társasági adó hatálya alatt maradnia a vállalkozásnak, amennyiben

• költségeinek aránya a fentieknél magasabb (eléri a 30-40 százalékot), vagy
• leírható vesztesége van,
• esetleg jelentősebb tárgyi eszközbeszerzés, beruházás miatt számottevő értékcsökkenési leírással számolhat, 
• a Tao.-tv. szerinti adóalapot csökkentő kedvezményekre jogosult.

Amint látják, a „kinek éri meg, kinek nem éri meg” szempontok közt sok az átfedés. Ez azért van, mert végeredményben azoknak a vállalkozásoknak célszerű a katát választaniuk, amelyek az evát is választhatnák, de éves szinten 6 millió forint alatti árbevétellel számolnak és költségszintjük alacsony.

Azoknak a cégtulajdonosok, akik szeretnek egyszerre több vasat is a tűzben tartani, és többféle tevékenységet is folytatnak, érdemes megfontolniuk, hogy létrehoznak egy katás vállalkozást is (mondjuk egy betéti társaságot) a csekély költségigényű tevékenységük számára. 

A magas költségekkel járó tevékenység marad a társasági adózó cégben (ami akár egyszemélyes kft is lehet). Így mindkét esetben optimalizálható az adóteher.

PÉLDA

Tegyük fel, hogy a betéti társaságnak egy személyesen közreműködő, kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő (azaz főállású) tagja – beltag- van, aki a Tao- és az Eva-tv. hatálya alatt a garantált bérminimum alapján fizeti meg a közterheket. Katásként vállalja a magasabb tételes adó (2015-ben havi 75 ezer forint) fizetését.  Éves nettó árbevétele 6 millió forint.

Garantált bérminimum 2015-ben várhatóan 122 ezer forint lesz. Ha csak a tagi jövedelem és a járulékok jelennek meg költségként, akkor az a nettó árbevételhez viszonyítva 17 százalékos költségarányt jelent. Ezen felül felmerül még kb. 8 százaléknyi, levonható áfát tartalmazó kiadásuk is.

(Adatok ezer forintban)

*Ebben a magánszemélytől levonandó kötelezettségek is szerepelnek, mivel azt vizsgáljuk, a társaságnak mennyibe kerül a tagnak kifizetett nettó jövedelem a különböző adózási módok esetében.

Tegyük fel, hogy a vizsgált társaság – egyebekben változatlan paraméterek mellett – költségei növekednek, azaz a nettó árbevételhez viszonyított arányuk növekszik. Számoljunk most 40 százalékos költségaránnyal.  A tagi jövedelmen és közterheken felüli költségek áfája levonható. 

Végezetül vizsgáljuk meg azt a helyzetet is, ha a nettó árbevétel túllépi a 6 millió forintot, azaz a katások esetében belép a 40 százalékos adófizetési kötelezettség is. A költségek bevételekhez viszonyított aránya 25 százalék.

*Ebben a magánszemélytől levonandó kötelezettségek is szerepelnek, mivel azt vizsgáljuk, a társaságnak mennyibe kerül a tagnak kifizetett nettó jövedelem a különböző adózási módok esetében.

Amint látjuk, egy viszonylag alacsony költségszint mellett még a katások különadója is „bevállalható”.

Minél inkább nő a költségeknek a bevételekhez viszonyított aránya, annál inkább növekszik a társasági adózás előnye.

Fontos, hogy fentiek csak támpontként szolgálhatnak, de a döntést megalapozó számításokat ki-ki végezze el a saját cége – célszerűen két-három évi, átlagos – adataira, körülményeire, jövőbeni terveire alapozva.

Sinka Júlia