Előleg természetben? 2015. évi változás az Áfa-törvényben

 

Az Álomhajó Utazási Iroda barterszerződést köt a Hírverés Reklámirodával. A szerződés alapján a Reklámiroda reklámszolgáltatást, míg az utazási iroda utazásszervezési szolgáltatást nyújt. A szerződéssel érintett utak részvételi díja megegyezik a reklámszolgáltatás értékével. A Hírverés Reklámiroda folyamatosan nyújtja szolgáltatásait az utazási irodának, és minden teljesítésről áfát is tartalmazó számlát állít ki.


 

A szerződésben a felek úgy egyeztek meg, hogy az egymás felé kibocsátott számlákon a "pénzmozgást nem igényel" megjelölést tüntetik fel. Az Álomhajó Utazási Iroda a Hírverés Reklámiroda aktuálisan teljesített és számlázott szolgáltatása értékének megfelelő összegű, „árrés-áfát” tartalmazó előlegszámlát állít ki a Reklámiroda részére "pénzügyi teljesítést nem igényel" megjegyzéssel. A könyvelésben összevezetik az említett előlegszámlákat a reklámszolgáltatás számlájával.

 

KÉRDÉS, MIT JELENTENEK A FENTIEK AZ ÁFA-BEVALLÁS SZEMPONTJÁBÓL 2014-BEN ÉS 2015-BEN?

 

Kezdjük időrendi sorrendben, azaz a 2014. évvel!

A példában bemutatott esetben két, párhuzamosan megvalósuló ügyletről beszélünk: az egyik a Hírverés Reklámiroda reklámtevékenysége, a másik az Álomhajó Utazási Iroda utazásszervezési szolgáltatása.

Mindkét ügyletről számlát, egyszerűsített számlát kell kiállítaniuk, és a számlában a gazdasági eseményre szövegesen is utalniuk kell. A számlán fel kell tüntetni, hogy az pénzügyi teljesítést nem igényel, s a fizetési mód rovatban is utalni kell a csere/barter ügylet tényére.

A számlák alapján az egyik oldalon árbevételként, míg a másikon ráfordításként (költségként) kell az érintett ügyleteket elszámolniuk a feleknek. Az egymással szemben nyújtott termékértékesítés illetve szolgáltatás áfa- kötelezettségének megállapítása szemszempontjából az ügylet csere/barter jellege nem játszik szerepet.

Jelen esetben a Hírverés Reklámiroda által számlázott szolgáltatást minden egyes teljesítés után igénybe vett szolgáltatások költségeként könyvelni kell a szolgáltatóval szembeni kötelezettségként, az áfa pedig csak akkor vonható le, ha a reklámtevékenység igénybevétele áfaköteles tevékenység érdekében történt.

Mivel a példában bemutatott eset egyik főszereplője egy utazási iroda, fontos az adólevonási joggal kapcsolatban kitérni arra, hogy abban az esetben, ha a reklámtevékenység az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, akkor annak az előzetesen felszámított áfája nem vonható le (212.§.)!

A Reklámiroda "pénzmozgást nem igényel" megjelölésű, áfát is magában foglaló számláját tehát a szolgáltatóval szembeni kötelezettség számlán kell kimutatni mindaddig, amíg az utazási iroda a saját teljesítéséről a számlát - a reá vonatkozó általános előírások szerint - nem bocsátotta ki, nem mutatta ki a marketingszolgáltatóval szembeni követelésként.

 

 

Az Áfa-tv. 59. §-ának (1) bekezdése foglalkozik az előleg kérdésével: termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetén, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénzhelyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.

Fentiekkel összhangban fogalmazza meg az előlegre vonatkozó szabályokat az adótörvény az utazásszervező által jóváírt, kézhez vett előleg esetében (209.§.).

Ebből következően 2014. december 31-ig előleg csak pénzeszköz lehet, és így az Álomhajó Utazási Iroda a Hírverés Reklámiroda reklámtevékenységéről kiállított számláját nem tekintheti pénzben kapott előlegnek.

Ez azt is jelenti, hogy az Álomhajó Utazási Iroda a Reklámiroda teljesítésének számlája alapján nem létező gazdasági eseményről bocsátott ki előlegszámlát. A megállapodásnak tartalmaznia kellene azt is, hogy az utazási iroda teljesítése után a két fél egyezteti egymással szembeni követelését, kötelezettségét, és ezt írásban is rögzítik. Ezt követően a Ptk. beszámításra vonatkozó szabályai alkalmazásával számolhatják el a követeléseket, kötelezettségeket egymással szemben.

 

2015-től az Áfa-tv. 59.§. (1) bekezdése már nem csak a pénz vagy készpénz-helyettesítő eszköz formájában juttatott előleget ismeri el, hanem más vagyoni előnyt is, amennyiben a felek megállapodása alapján a teljesítést megelőzően, de annak ellenértékébe beszámítható juttatásról van szó. (Az adófizetési kötelezettség ezekben az esetekben a vagyoni előny megszerzése napján keletkezik.)

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy barter esetén az elsőként teljesítő fél - példánkban a Hírverés Reklámiroda – teljesítését a másik fél- az Álomhajó Utazási Iroda - előlegként számlázza, és úgy tekinti az előleg összegét, mint amely az áfát is tartalmazza, ezt az áfát pedig fizetendő áfaként számolja el (jelen esetben az utazásszervezőkre irányadó speciális szabályokat is figyelembe véve).

Az elsőként teljesítő fél a saját teljesítéséről úgyszintén kiállítja a számlát. A másodikként teljesítő fél esetében az előleg miatt már megfizetett áfa kompenzálja a fizetendő adót, így egyenértékű ügyletek esetében nem merül fel adófizetési kötelezettség.

 

Sinka Júlia