„Elfelejtett” kisösszegű számla – számviteli és áfa-önellenőrzés: igen/nem

Emlékeznek Rejtő Jenő hallhatatlan hősére, Vanek úrra (teljes nevén Vanek B. Eduard), „A tizennégykarátos autó” című, fergeteges humorú könyvéből? És a hentesre, aki feledékenységből került be a Francia Idegenlégióba? Ugyanis biztosítási csalást akart elkövetni, és ezért felgyújtotta a házát. Sajnos, előtte elfelejtett szólni a feleségének… Természetesen egy elrontott áfa-bevallás miatt még nem kerül az ember a Légióba, de azért nem árt, ha tisztában vagyunk az önellenőrzés szabályaival.

Ha az áfa-bevallásból valamilyen okból kimarad – mondjuk – egy 20 millió forint plusz áfa, vagy akár 20 ezer forint plusz áfa bevételt igazoló számla, akkor nem kérdés, a szóban forgó bevallást javítania („önellenőriznie”) kell a vállalkozásnak.

Mi a helyzet viszont akkor, ha az eltűnt és megkerült számla nem fizetendő, hanem levonható áfát igazol, ráadásul egy „csip-csup” összegről?

Tegyük fel, hogy egy vállalkozás 2014-ben nem könyvelt le egy szállítói - nem jelentős összegű – számlát, azaz az szőröstül-bőröstül kimaradt a könyveléséből és az analitikákból is. A számla 2015-ben előkerült rejtekéből, és okozott némi fejfájást a cég tulajdonosának (az ő íróasztala fiókjában bujkált a szóban forgó dokumentum), és a könyvelőnek: kell-e emiatt az áfa-bevallást önellenőrizniük?

Nos, a válasz röviden az, hogy nem kell – bár nem is tilos. Fontos továbbá, hogy az önellenőrzés nem egészen ugyanazt jelenti számviteli szempontból, mint adójogilag.

Miről is van szó?

Számviteli szempontból az említett számla egy 2014-ben ténylegesen megtörtént gazdasági eseményt bizonyít, és mint ilyet, 2014-ben könyvelni kellett volna. Mivel ez akkor nem történt meg, a könyvelést pótolni kell. Természetesen az azóta már lezárt, elfogadott beszámolóval is alátámasztott 2014. évi adatokhoz utólag már nem lehet hozzányúlni. A kimaradt számlát a hiba felfedezésének évében – jelen esetben 2015-ben-, kell önellenőrzés keretében rögzíteni a könyvelésben, függetlenül attól, hogy a hiba és a hibahatás összevont értéke jelentős összegű, vagy nem jelentős összegű hibának minősül.

Természetesen a számla minden tételét – ideértve a bizonylaton szereplő előzetesen felszámított áfát is - könyvelni kell, akár érinti a vállalkozás eredményét, akár nem.

A nem jelentős összegű számlák miatti önellenőrzés során is figyelembe kell venni a szabályt: azt, hogy az ellenőrzéssel érintett hiba jelentős összegű, illetve nem jelentős összegű hibának minősül-e, nem számlánként kell vizsgálni, hanem az abból/azokból adódó, egy adott üzleti évet érintő valamennyi hiba együttes hatásaként.

Az Áfa-tv. 127. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon - főszabályként - az ügylet teljesítését tanúsító számla. 

A példaként hozott esetben azért nem könyvelték a szállítói számlát 2014-ben, mert az akkor nem állt a cég (pontosabban a könyvelő) rendelkezésére, hiszen a vállalkozás tulajdonosánál maradt, aki elfeledkezett erről. Emiatt azt az áfa-bevallásban előzetesen felszámított áfaként 2014-ben nem számolhatták el a szóban forgó számla adatait.

Most, hogy már a számla a társaság (a könyvelés) rendelkezésére áll, kérdés, a bizonylat birtokában mikor kell ezt az áfát az áfa-bevallásban szerepeltetni, kell-e önellenőrzést végezni emiatt.

A választ az Áfa-tv. 153/C. §-ának (2) bekezdésében találjuk.

Eszerint, ha a levonható összeget meghatározó tényezőkben bekövetkező utólagos változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege nő, az adóalany - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül - a különbözetet legkorábban abban az adó-megállapítási időszakban jogosult a megállapított levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló okiratot módosító okirat (az adott esetben az eddig „bujkáló” számla) a személyes rendelkezésére áll.

Tegyük fel, hogy ez az időpont 2015 decembere.

A példánkban szereplő cégnek tehát a szállítói számlát 2015-ben, önellenőrzés keretében könyvelnie kell 2014. évi gazdasági eseményként, a számla szerinti áfát viszont a könyvelés adó-megállapítási időszakában (a 2015. december hónapot magában foglaló bevallási időszakban, azaz a december havi vagy a IV. negyedévi bevallásában) számolhatja el, előzetesen felszámított áfaként.

A fentebb hivatkozott előírásban találkozhatunk a „legkorábban” kitétellel. Ez azt jelenti, hogy a feltételeknek megfelelő adó-megállapítási időszak az első, amelyben a tárgyalt adót le lehet vonni, de ez nem jelenti azt, hogy csak ekkor és csakis ekkor.

Az Áfa-tv. 153/A. §-a (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a fizetendő áfát csökkentő előzetesen felszámított áfa az Art. szerinti elévülési időn belül, az áfa-bevallásban szerepelhet. Maradva a fenti példánknál, ha a társaság úgy dönt, hogy a szóban forgó áfát nem a 2015. december havi, hanem a 2016. január havi bevallásában számolja el – tehát még bőven az elévülési időn belül-, akkor sem követ el szabálytalanságot.

Fentieket összegezve, nem kell az eredetileg beadott áfa-bevallást önellenőrzéssel helyesbítenie a vállalkozásnak azért, mert a bevallásból kimaradt egy levonható áfát tartalmazó számla.  Az Art. szerinti elévülési időn belül, az adólevonási jogával bármelyik másik adó-megállapítási időszakban élhet a cég.

(Arról, hogy a levonható adó önellenőrzése sem tilos, illetve miként kezeli a kérdést ellenőrzései során a NAV, korábbi, a „Levonjuk, vagy elvonják? Az adólevonási jog kérdései az Áfa-törvényben (4.) című cikkemben olvashatnak az érdeklődök.)