Egy helyett rögtön kettő - még csak tervezet, de jön: az új Art.

Egy helyett rögtön kettő - még csak tervezet, de jön: az új Art.

 

Az adóhivatal mentor szerepben, felére csökken az adóbírság mértéke, az adóellenőrzéseket egy éven belül le kell zárniuk a revizoroknak, egyszerűbb lesz az önellenőrzés – jövőre két törvény veszi át az Art. szerepét. 

 

Októberben várható annak a két törvénytervezetnek az elfogadása, amelyek 2018. január 1-jével váltják fel a jelenleg hatályos, adózás rendjéről szóló törvényt. 

Amennyiben tehát az említett tervezeteket elfogadják honanyáink és honatyáink, akkor jövőre két törvényben – az adóigazgatási rendtartásról (amely a Ket. hatályon kívül helyezését is jelenti), illetve az adózás rendjéről szóló törvényben – találjuk azokat a szabályokat, amelyeket korábban egy jogszabályban foglalt össze a jogalkotó.

 

Lényeges vonása az új joganyagnak az is, hogy számos jogintézmény, amelyet jelenleg az Art. szabályoz, alacsonyabb szintű jogszabályba, Kormányrendeletbe kerül majd át. Így a jövőben Kormányrendelet rögzíti majd az adószám igénylés, változás-bejelentés módját, az adóigazolás, jövedelemigazolás és illetőségigazolás tartalmát, vagy a köztartozásmentes adózói adatbázis működtetését érintő szabályokat. 

Jó hírnek tűnik, mind a vállalkozások, mind az adótanácsadók, adószakértők számára, hogy a szabályozás általában véve is jelentősen egyszerűsödik a tervezet szerint. Ennek ígéretes bizonyítéka az is, hogy az adóigazgatási rendtartásról szóló törvénytervezet – amely az általános eljárási szabályokat foglalja magában – mindössze 39 oldal. Azért fogalmaztam úgy, hogy ez „jó hírnek tűnik”, mert az már viszont bonyolítja a jogalkalmazók dolgát, hogy az adózói jogokhoz és kötelezettségekhez kapcsolódó speciális részletszabályokat egy másik jogszabály, az adózás rendjéről szóló, új törvény tartalmazza majd.

A 2003-ban életbe lépett – és az eltelt években többször is itt-ott kiigazított, módosított – Art. újraszabályozására azért van szükség, mert a jelenleg érvényben lévő nem tükrözi kellő erővel azt a jogalkotói szándékot, hogy az állam az adóhatóságon keresztül ügyfélbarát szolgáltatást nyújtson, segítse az adózókat adókötelezettségeik teljesítésében. Cél továbbá, hogy az adózás rendjét meghatározó szabályok arra ösztönözzék az adózókat, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően vegyék ki részüket a közteherviselésből. 

 

Ennek érdekében a jogalkotó átírta az adóhatóság ellenőrzési eljárása és az alkalmazható szankciók szabályait is. 

 

Hatósági eljárások, szankciók

 

A tervezet szerint a késedelmi pótlék mértéke a jelenlegi jegybanki alapkamat (0,90 százalék) kétszereséről (1,80 százalék) a jegybanki alapkamat öt százalékponttal növelt

mértékére (5,90 százalék) emelkedik. Ezzel megszűnik majd az a helyzetet, hogy a legolcsóbb hitelező jelenleg az adóhatóság, illetve az állam. 

A kisösszegű pótléktartozások kezelése, végrehajtása aránytalanul nagy kapacitást köt le, ezért a tervezet szerint a NAV az 5000 forintot el nem érő késedelmi pótlékot nem írná elő. Jelenleg ez az értékhatár 2000 forint. 

 

Az adóbírság mértéke az adóhiány 200 százaléka, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. A tervezet a 200 százalékos bírságmértéket 100 százalékra csökkentené, mivel a tapasztalatok alapján érdemben nem motivál a jogkövetésre a kiemelten magas 200 százalékos bírság, jellemzően csak a meg nem fizetett tartozások összegét növeli. 

 

A tervezet egyszerűsítené a mulasztási bírság szabályozását és megszüntetne néhány, eddig szankcionált esetkör bírságolását, úgy, mint a háztartási alkalmazott bejelentésének elmulasztása, a jogszerűtlen adóelőleg mérséklés, a számlatartási kötelezettség megsértése és az üzletlezárást helyettesítő bírság. 

 

A jelenleg hatályos Art. szerinti szankciók egyike az adószám-felfüggesztése. A javaslat megszűntetné ezt a jogintézményt, ezzel felszámolva azt – az érintettek által sokszor nehezen értelmezhető, és vétlen üzleti partnereiket is érintő - kettősséget, hogy a felfüggesztett adószámú adózó bizonyos jogai korlátozottak, ugyanakkor gazdasági tevékenységet folytathat és ahhoz kapcsolódóan adókötelezettségeinek is eleget kell tennie. E helyzetet tovább bonyolítja az, hogy a felfüggesztés időszaka jellemzően rövid, átmeneti jellegű, ráadásul a legritkább esetben igazodik az adó-megállapítási, adóbevallási időszakokhoz. 

 

Némileg csökkenti majd az adóhatóság mozgásterét – ezzel gyorsabb eljárásra serkentve őket-, hogy a mulasztási bírság kiszabásának nem lenne helye, ha a jogszabálysértésnek az adóhatóság tudomására jutása óta egy év már eltelt (mondjuk egy határidőn túl beadott bejelentés, bevallás esetén a NAV csak a benyújtástól számított egy éven belül szabhatna ki mulasztási bírságot, egy év eltelte után már nem bírságolhatna a késedelemért). 

 

E rendelkezés azonban nem lesz alkalmazható az ellenőrzés során feltárt jogsértésekre (például, ha a revizorok veszik észre, hogy nem minden kapcsolt ügyletre készült transzferár dokumentáció), ezeket éven túl is szankcionálhatja majd a hatóság. 

 

A jelenleg érvényes rendelkezések arra ösztönzik az adóalanyokat, hogy a terhükre hozott adóhatósági megállapításokkal szemben akkor is fellebbezzenek, ha egyébként annak pozitív elbírálása nyilvánvalóan esélytelen: ugyanis a fellebbezés elbírálásáig nem jogerős a határozat, és így nem esedékes az előírt fizetési kötelezettség sem. 

 

A jogalkotó a csupán időhúzást célzó fellebbezések visszaszorítása érdekében bevezeti a „feltételes adóbírság kedvezménye” jogintézményét. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az adózó lemond az adóellenőrzés megállapításairól hozott határozat elleni fellebbezéséről és az esedékességig megfizeti az előírt adókülönbözetet, akkor az egyébként kiszabott adóbírságnak csak a felét kell megfizetnie. (Egy megbízható adózó esetén ez azt jelenti, hogy az adóbírság mértéke 12,5 százalékra csökkenne.)

-

Ugyancsak az adóellenőrzéseket érintő, tervezett változás az is, hogy - a jelenlegi hét ellenőrzési típus helyett – ezentúl csak kétféle ellenőrzést különböztetne meg a törvény: az adóellenőrzést és az ún. jogkövetési vizsgálatot. 

Az adóellenőrzés a jelenlegi bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésnek felelne meg, így ellenőrzéssel lezárt időszakot is csak ez az ellenőrzéstípus keletkeztetne. A jogkövetési vizsgálat a jelenleg szabályozott többi ellenőrzési típust fedné le.

 

Az adóellenőrzést, illetve az ennek megállapításaival szembeni jogorvoslatot érintő szabályok több, lényeges pontban is változnak 2018-tól.  Így – például - az észrevétel benyújtására nyitva álló határidő a lezárt időszakot eredményező adóellenőrzés esetében a jelenlegi 15 napról 30 napra emelkedne. 

Jogkövetési vizsgálat esetében azonban a jelenlegi határidő megmarad: 15 nap áll majd az adózó rendelkezésére az észrevétel benyújtására. Az viszont új eleme a szabályozásnak, hogy a tervezet szerint mindkét határidő jogvesztővé válna.

 

Lényeges változás, hogy - a jelenleg hatályos szabályokkal ellentétben - már az ellenőrzésről szóló értesítés átadása is az ellenőrzés megkezdését eredményezné, így az adóhatóságnak már a megbízólevél kézbesítése előtt is lehetősége lenne eljárási cselekményeket (pl. iratbekérés, nyilatkoztatás) végezni. Az értesítés átadásától indulna az ellenőrzési határidő számítása, valamint innentől állna be az önellenőrzési tilalom is.

 

Amennyiben a törvénytervezetet változatlan formában elfogadja a parlament, a fellebbezés során – semmisségi okon kívül – nem lehet majd új tényre, bizonyítékra hivatkozni, amennyiben azokról a fellebbezést előterjesztő az elsőfokú döntés meghozatala előtt is tudomása volt, azonban azokat az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő. (Ez markáns változás a jelenleg hatályos előírásokhoz képest.) 

Ezért a jövőben még inkább kiemelt jelentőséggel bír majd, hogy a jövőben már az észrevétel elkészítésekor gondosan, minden körülményt mérlegelve járjanak el az adózók, mivel az ennek során elkövetett hiba később már nem lesz orvosolható: a fellebbezéskor már nem lehet a jövőben új bizonyítékokat előterjeszteni.

 

Ugyancsak új az ellenőrzési eljárásban az is, hogy az adóhatóság a vizsgálat során a szükséges bizonyítékokat ún. teljességi nyilatkozat keretében szerzi majd be az adózótól. 

 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adózó a nyilatkozatot és a bizonyítékokat az adóhatóság felhívásától számított 15 napon belül adhatná át, azzal, hogy a 15 napos határidő egy alkalommal újabb 15 nappal meghosszabbítható lenne. 

Az adózó – a tervezet szerint - nem lenne kötelezett teljességi nyilatkozatot adni, azonban ebben az esetben az adóhatóság az adóellenőrzést a rendelkezésre álló adatok alapján folytatná le, ezzel azonban korántsem biztos, hogy a vizsgált vállalkozás jól járna. Igaz, az ehhez kapcsolódó 15 napos határidő nem jogvesztő, de az még egyelőre nem derül ki egyértelműen a joganyagból, hogy az adózónak lesz-e lehetősége arra, hogy az ellenőrzés további szakaszában új bizonyítékokat előterjesszen, ha a teljességi nyilatkozatot határidőben nem adta át a NAV részére, illetve, ha átadta azt, de olyan újabb körülmények merülnek fel az ellenőrzés időszakában, amelyekkel kapcsolatban további bizonyítékok előterjesztése is indokolt lehet. 

 

Adótanácsadó, adószakértő, jogász fellebbezésbe való bevonását „kényszeríti” közvetve a törvény azzal, hogy az elsőfokú adóhatóság a nem egyértelmű vagy ellentmondásos fellebbezést visszautasíthatná, ha 8 napos határidőn belül az adózó nem nyújtana be egyértelmű kérelmet. Szakember segítségét kérni az ügyben egyébként is ajánlatos, az ellenőrzöttek elemi érdeke, de a jogszabály e pontja azokat is erre sarkallja, akik eddig – bízva a jó szerencsében is - „házilag” oldották ezt meg. 

 

Amennyiben az adózó nem ért egyet az elsőfokú hatósági döntéssel, felügyeleti intézkedés iránti kérelmet nyújthat be, ez a jelenlegi szabályok szerint is így van. A jövőben annyi változik majd ebben, hogy míg most még elévülési időn belül terjeszthető elő e beadvány, a tervezet szerint csupán a döntés véglegessé válásától számított egy éves jogvesztő határidőn belül lenne erre lehetősége az adózónak. Lényeges, hogy nem élhetne a felügyeleti intézkedés lehetőségével azon adózó, aki a feltételes adóbírság kedvezményét igénybe vette. 

 

A feltételes adó-megállapítás iránti kérelem kapcsán jó hír az adózók számára az, hogy - a jelenleg hatályos szabályozással ellentétben - az eljárási határidő hiánypótlás esetén nem kezdődhetne újra. 

Ezzel a jogalkotó elejét veheti a „rétestészta típusú”, ésszerűtlenül hosszúra nyújtott eljárásoknak, amelyek gyakorta pont a jogintézmény eredeti célját - hogy az adókövetkezményeket még az ügylet megkezdése előtt megismerhesse - teszik lehetetlenné.

 

Egyebekben a kérelem elutasításainak lehetséges okai kibővülnek a tervezet szerint. Így a jövőben a hatóság elutasíthatja a kérelmet, ha az abban leírt tényállás alapján megállapítható, hogy az adózó által az azonos ügyekben alkalmazott gyakorlat a kérelem benyújtása előtt sem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.

 

Az adóhatóság a feltételes adó-megállapítási ügyekben „ragaszkodik” ezentúl a ténylegesen adójogi kérdéseket érintő beadványokhoz, azaz kizárólag számviteli probléma esetén feltételes adó-megállapítás nem lesz majd kérelmezhető.

A kérelmet csak elektronikus formában lehet majd benyújtani, de ez érvényes lesz majd a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmek (APA) esetében is. 

Ahogyan az is közös vonása a két jogintézménynek az, hogy mindkét esetben díjköteles – 500 ezer forint - lesz az előzetes konzultáció. 

 

 

Revizorok „jó barát” szerepben – a szolgáltató adóhatóság

 

A jogalkotó erősíteni szándékozik az adóhatóság tevékenységének szolgáltató jellegét,

ezért a tervezet külön fejezetben szabályozná – a NAV által többségében már most is nyújtott, ám sok esetben az adózók számára nem feltétlenül ismert – szolgáltatásokat.

 

Ennek keretében új szolgáltatásként jelenne meg a kezdő vállalkozások támogatása,

mely egy 6 hónapos önkéntes részvételen alapuló mentorálási, szakmai támogatási

időszak lenne.  

 

A vállalkozások üzleti partnereinek - az egyébként az Áfa-törvény által is elvárt- ellenőrzését az adóhatóság azzal segítené a jövőben, hogy az egyéni vállalkozók adózással összefüggő adatait is nyilvánosságra hozná, a cégek esetében már régóta működő, beszámoló közzétételi kötelezettséghez hasonlóan. 

 

Új szolgáltatásként a NAV – az eddig megszokott, az ügyfélkapun keresztül beküldhető nyomtatvány helyett- a bejelentéshez/változás bejelentéshez online felületet

biztosítana az adózóknak, ezzel is könnyítve e kötelezettség teljesítését. 

 

A tervezet az önellenőrzés szabályait kibővíti azzal – a régebben már alkalmazott – rendelkezéssel, hogy ha az önellenőrzés tényét az adózó bejelenti, a bejelentéssel érintett adónemre és időszakra vonatkozóan az adóhatóság 15 napig nem indíthatna vizsgálatot. A bejelentés azonban nem lesz „csodafegyver” az adózók kezében: ugyanazon adó-megállapítási időszak és adónem tekintetében csak egyszer tehetnek bejelentést.

Az azonban nem kevés adminisztrációs könnyítést jelent, hogy az önellenőrzésről nem kell a jövőben jegyzőkönyvet készíteni.

A tervezet szerint megszűnnek az egy évnél hosszabb ideig tartó ellenőrzések, azok időtartama nem haladhatja majd meg a 365 napot. Ez nem érinti a magánszemélyeket, az egyéni vállalkozókat és a megbízható adózókat, mert esetükben a revizoroknak változatlanul 180 napon belül be kell fejezniük a vizsgálatot.

A törvénytervezet szerint a fokozott adóhatósági felügyelet is megszűnne jövőre, amely amellett, hogy rendkívül nagy adminisztrációs terhet ró az érintett vállalkozókra, nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az adóeltitkolókat, adócsalókat – az egyre szélesebb körű adatbázisnak és hatékony kockázatelemzésnek köszönhetően – e jogintézmény nélkül is azonnal kiszűri a NAV.