A cég tartozik a tulajdonosának, a tulajdonos a cégnek, de pénz nincs – fizetés eszközzel, kompenzál

A cég tartozik a tulajdonosának, a tulajdonos a cégnek, de pénz nincs – fizetés eszközzel, kompenzálással

A tavalyi évet lezáró mérlegbeszámolók elfogadásával egyidejűleg, a társaságok – taggyűléseik – dönthettek az osztalék kifizetéséről is. Előfordulhat azonban, hogy kevéssel ezután változik a helyzet, és a kifizetéshez szükséges forrásokkal mégsem rendelkezik a cég.

Az sem ritka, hogy a „bent ragadt” osztalékra már évek óta várnak a tulajdonosok, ahogyan ez a visszajáró pótbefizetésekkel is előfordulhat. Igazi sakk-matt helyzet, ha ezzel párhuzamosan a tulajdonos is tartozik cégének, de neki sincs elég pénze adóssága rendezésére.

Azt mondják, az élet a legjobb forgatókönyvíró, és ez a vállalkozások gyakorlatában előforduló „izgalmas” ügyekre is érvényes. Nézzünk a „mindenki tartozik mindenkinek a cégben” témaköréből néhány valóságban is megtörtént esetet!

Osztalékfizetés tárgyi eszközzel

A Kertes és Házas Kft – tulajdonosaik reményei szerint, csak átmenetileg, de – pénzügyi gondokkal küzd. Ez gátja annak is, hogy a tulajdonosaik (egy házaspár) részére járó osztalékot kifizessék. A tulajdonosok viszont nem akarnak várni a pénzükre, az osztalékként járó 80 millió forintra. A cégnek ugyan ennyi mozdítható pénze nincs, de tulajdonában van egy lakás, amelynek aktuális piaci értéke éppen megegyezik a tulajdonosoknak jóváhagyott osztalék összegével.

Kézenfekvő tehát a megoldás: pénz helyett természetben, pontosabban lakásban kapják meg a tulajdonosok az osztalékot. Hogyan kell ezt könyvelni, és főleg adóztatni?

Az eset vizsgálatakor abból indulunk ki, hogy a társaság a kifizethető osztalék megállapításakor a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően járt el, így a szóban forgó 80 millió forint kifizetése jogszerű. [Ptk. 3:185.§; Szt. 39.§ (3) bekezdése]

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 66.§ (1) bekezdése szerint – a megállapított osztalék egésze jövedelem – terheli személyi jövedelemadó. Továbbá a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) 1.§ (5) bekezdésének c) pontjában előírtakat is figyelembe kell venni. Ennek alapján az osztalék után – az adóalapra vonatkozó felső határig – szociális hozzájárulási adót is fizetni kell. Mindkét közteher a magánszemélyt terheli, de a társaságnak, mint kifizetőnek kell azokat megállapítania, levonnia, bevallania és befizetnie. Az ennek megfelelően, adókkal csökkentett összeget lehet a tulajdonos számára kifizetni. Mindezek a cég könyveiben az alábbiak szerint jelennek meg:

A megállapított osztalék összege:

 T 413. Eredménytartalék

K 4792. Alapítókkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségek

az osztalékot terhelő személyi jövedelemadó:

 T 4792. Alapítókkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségek

K 462. Személyi jövedelemadó elszámolása

 az osztalékot terhelő szociális hozzájárulási adó:

 T4792. Alapítókkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségek

K 463-8. Szociális hozzájárulási adó

Ha az osztalékot nem készpénzben adják ki, hanem tárgyi eszköz formájában, akkor is a fentiek szerint meg kell állapítani a személyi jövedelemadót, a szociális hozzájárulási adót. Viszont, ha a szóban forgó tárgyi eszköz értéke magasabb, mint a kifizethető osztalék összege, akkor az adókülönbözetet (akár a teljes adó összegét) a tulajdonosnak az eszköz kiadása előtt meg kell fizetnie.

Az adókkal csökkentett kötelezettség (a 4792. számlán) eszközátadással történő rendezésére a számviteli törvény nem ír elő külön szabályt.  Ehhez hasonló esetköröket viszont szabályoz az Szt., mint például, az áruszállításból – az Szt. 68. § (5) bekezdése szerint –, vagy a pótbefizetés visszafizetéséből – az Szt. 38. § (10) bekezdése alapján – származó kötelezettségek rendezését.

Az Szt. 72. § (4) bekezdésének a) pontja szerint az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni a kötelezettség teljesítésére átadott vásárolt és saját termelésű készletek (…) számlázott (...) értékét. Továbbá, az Szt. 77. § (3) bekezdésének e) pontja alapján, a tárgyi eszköz értékesítéséből származó bevételt elsődlegesen az egyéb bevételek között kell kimutatni.

A példaként hozott esetben is az előzőek szerint kell eljárni, majd az értékesítésből adódó követelést a kötelezettség teljesítésébe – a Ptk. vonatkozó előírásainak figyelembevételével – beszámítani. A társaság könyvelésében, a 3688. Technikai számla alkalmazásával:

az áfát is magában foglaló piaci érték megállapítása, számlázása és elszámolása:

 T 311. Belföldi vevők

K 3688. Technikai számla

T 311. Belföldi vevők

K 467. Fizetendő általános forgalmi adó

kapcsolódó tétel a lakás könyv szerinti értékének a kivezetése:

T 3688. Technikai számla

K 12. Épületek

T 129. Ingatlanok terv szerinti értékcsökkenése

K 3688. Technikai számla

A 3688. Technikai számla egyenlegétől függően, a „lakásértékesítés” eredménye árfolyamnyereség (Követel egyenleg) vagy árfolyamveszteség (Tartozik egyenleg).

Ha nyereségről van szó, akkor az része lesz a cég adózás előtti eredményének. Amennyiben a vállalkozás a társasági adóról szóló törvény hatálya alatt adózik, akkor ez az eredmény is része az adóalapnak.

a lakásértékesítés miatti követelés összevezetése a tulajdonossal szembeni – adókkal csökkentett – osztalék miatti kötelezettség összegével:

T 4792. Alapítókkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségek

K 311. Belföldi vevők

ha a 311. számlán az összevezetés után Tartozik egyenleg marad, azt a tulajdonosnak a társaság részére be kell fizetnie:

T 384. Elszámolási betétszámla

K 311. Belföldi vevők

ha Követel egyenlegről van szó, akkor azt a cégnek ki kell fizetnie, illetve csökkenteni kell azzal az adók miatt a tulajdonossal szembeni követelés összegét:

  T 311. Belföldi vevők

K384. Elszámolási betétszámla

T 311. Belföldi vevők

K 4792. Alapítókkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségek

Ez a céget, mint kifizetőt nem érinti, de: az előzőek figyelembevétele mellett, a tulajdonos lényegében lakást vásárolt, a vásárolt lakás piaci értéke alapján, az adóhatósági eljárás során (az adóhatósághoz történt bejelentést követően), a tulajdonost illetékfizetési kötelezettség terheli.

Pótbefizetéssel történő követelés kompenzálása

A Leányzó Kft tulajdonosa, az Anyácska Kft 2022-ben alapítói határozat alapján pótbefizetést hajtott végre, ezt az összeget átutalta a Leányzó Kft számlájára. A Leányzó Kft a tulajdonos cég felé szolgáltatási szerződés alapján szolgáltatást végez, amelyet számláz. A kiállított számlák pénzügyi rendezésére a tulajdonos pénzügyi nehézségei miatt félév elteltével sem került sor. Emiatt a felek úgy döntöttek, hogy a Leányzó Kft követelését és a tulajdonos általi pótbefizetést kompenzálással rendezik.

A kompenzálásról szóló megállapodást írásba foglalták, és azt mindkét fél aláírta és elfogadta.

Vajon jogszerűen jártak el?

A kompenzálás (pontosabban: a beszámítás) jogi hátterét a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozza. A Ptk. 6:49. § (1)-(2) bekezdése szerint: „A kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.”

Ebből az következik, hogy a vizsgált esetben beszámításra csak akkor kerülhetne sor, ha a Leányzó Kft.-nek nemcsak szolgáltatásnyújtásból lenne követelése, árubeszerzésből vagy kapott kölcsön miatt pedig kötelezettsége lenne a tulajdonossal szemben: e kötelezettség(ek) teljesítésébe számíthatná be a tulajdonos céggel szembeni lejárt követelését.

Természetesen, a társaság és a tulajdonosa kapcsolatában a gazdasági események nem jelenhetnek meg „féloldalasan”, csak az egyik félnél elszámolva azokat. Így a tulajdonos társaságnál is el kell számolni a tárgyalt eseményeket.

Az Anyácska Kft.-nek – a tulajdonosnak – az igénybe vett szolgáltatás miatt kötelezettsége van a Leányzó Kft.-vel szemben, viszont nincs követelése az áruértékesítés vagy kölcsönnyújtás miatt (mert sem értékesítés, sem kölcsönnyújtás nem történt).

Az Szt. 37. § (2) bekezdésének e) pontja alapján, az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni a gazdasági társaság tulajdonosánál a gazdasági társaság veszteségének fedezetére teljesített – törvényi elő­íráson alapuló – pótbefizetés összegét a pénzmozgással, illetve eszközmozgással egyidejűleg:

T 413. Eredménytartalék

K384. Elszámolási betétszámla

Ennek megfelelően, a Leányzó Kft. tulajdonosának a könyveiben a pótbefizetés miatt nem lehet követelése. (A pótbefizetés visszajáró összegét nem lehet követelésként kimutatni.)

Az Szt. 38. § (4) bekezdése előírja, hogy lekötött tartalékként kell kimutatni a gazdasági társaságnál a veszteség fedezetére kapott pótbefizetés összegét, a pótbefizetés visszafizetéséig, elszámolása a pénzmozgással, az eszközmozgással egyidejűleg történik:

 T 384. Elszámolási betétszámla

K 414. Lekötött tartalék

Ez azt jelenti, hogy a társaságnál a kapott pótbefizetés nem kötelezettség. (A pótbefizetés visszafizetendő összegét nem lehet kötelezettségként kimutatni.)

Emiatt a Leányzó Kft. a szolgáltatásnyújtás miatti lejárt követelését nem tudja beszámítással „kifizetettnek” tekinteni, mivel nincs a tulajdonossal szembeni kötelezettsége.

 A Ptk. 3:183. §-a alapján a társaság tulajdonosa jogszerűen akkor dönthet (és ilyenkor kell is döntenie) pótbefizetésről, ha a társaság veszteséges, a kimutatott veszteség fedezetére teljesíthet pótbefizetést. Tegyük fel, hogy a vizsgált esetben is így volt.

A Ptk. hivatkozott szakaszából azonban az is következik, hogy ha a gazdasági társaság a veszteséget kigazdálkodta, azaz a veszteség pótlásához már nincs szüksége a pótbefizetésként kapott összegre, akkor azt vissza kell fizetnie.

Amennyiben a Leányzó Kft.-nél az éves (az egyszerűsített éves) beszámoló készítésekor (esetleg év közben közbenső mérleg készítésekor) megállapítható, hogy az eredménytartalék pozitív összegű (és várhatóan az is marad), akkor a pótbefizetés összegét visszafizeti.

 T 414. Lekötött tartalék

K 384. Elszámolási betétszámla

Ezzel párhuzamosan, az Anyácska Kft könyveli ezt az eredménytartalék javára, és a visszakapott pénzzel kifizetheti a másik cég követelését.

Ha ez a megoldás nem jöhet szóba – azért, mert a Leányzó Kft. eredménytartaléka továbbra is negatív –, akkor az alábbiak szerint is rendezhető a helyzet, de társasági adót kell emiatt fizetni.

A Leányzó Kft. – a tulajdonosának nehéz pénzügyi helyzetére hivatkozással – írásban elengedheti a tulajdonossal szembeni követelését (ami utóbbinál elengedett kötelezettség). Ezzel egyidejűleg az Anyácska Kft. lemond a pótbefizetésből származó – ki nem mutatott – követeléséről, amely összeget az Szt. 37. § (1) bekezdésének g) pontja alapján a Leányzó Kft.-nél a lekötött tartalékkal szemben az eredménytartalék növeléseként lehet elszámolni

 T 414. Lekötött tartalék

K 413. Eredménytartalék

Fentiekkel összefüggésben, az elengedett követelés összegével esetleg növelni kell az adózás előtti eredményt, de ez visszatérül az eredménytartalék adózás nélküli növekedésében (mert a pótbefizetést akkor sem kell visszafizetni, ha a cég már pozitív eredménytartalékkal rendelkezik). A kft. tulajdonosánál az elengedett kötelezettséget egyéb bevételként kell kimutatni, és ennek összege után a társasági adót meg kell fizetni. Ezzel adózottan nő az eredménytartaléka, bár a pótbefizetéskor adó nélkül csökkent az eredménytartalék összege (a kettő különbözete a saját tőke vesztesége).