Bejelent vagy feljelent - besúgó a könyvelőm???

PÉNZMOSÁS?

Önök szerint pénzmosásra utaló jel, például

• a cég vevő, illetve szállító folyószámláján évek óta nyitott tételek?
• a jelentős, a vevő által készpénzben fizetett összeg, amihez nem kapcsolódik követelés?
• a társaságok egymás közötti kölcsönei?
• a „felesleges” tagi kölcsön?
• a leltári többletként fellelt tárgyi eszközök?

Mielőtt eldöntenénk a fenti kérdést, foglalkozzunk egy kicsit magával a pénzmosási szabályzattal!

Szerintem minden könyvelőnek volt már dolga szabályzatmintával – ha mást nem is, de a pénzkezelési szabályzatot szinte biztos, hogy így készítették -, így azt is tudják, hogy ezeknek a mintáknak vannak általános előírásai, amelyeket szépen be lehet illeszteni a cég saját szabályzatába, nem kell azt a vállalkozásra „átszabni”. Ám vannak a segédleteknek olyan részei is, amelyek csak támpontokat adnak a vonatkozó szabályok lehetséges alternatívái közti választáshoz. Ekkor a szabályzat készítőjének kell a vállalkozása körülményeire szabottan kiválasztania a vállalkozás körülményeinek, tevékenységének leginkább megfelelő megoldást.

Ebből a szempontból a – mellékleteivel együtt 31 oldalas – NAV-os szabályzat is olyan, mint bármely más szabályzatminta. Így például az I. és II. pontjai (és a továbbiak egyes részei is) átemelhetőek a vállalkozás szabályzatába átalakítás nélkül, hiszen a szabályzat célját és a pénzmosás megelőzésével, megakadályozásával kapcsolatos feladatokat (így például az ügyfelek azonosítása), a szabályzat értelmezésében lényeges fogalmakat tekintve, nincs különbség a könyvelők között – akár egyéni-, akár társas vállalkozásról van szó, akár megbízási szerződés alapján folytatja a munkáját az illető. (Az alkalmazásban lévő könyvelőkre tehát mindez nem vonatkozik.)

A szóban forgó szabályzat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt.) felépítését követi, annak adott szakaszaira való hivatkozással és magyarázatokkal. Ezzel szépen végigvezet minket a szabályzat azon pontjain is – ezeket külön kiemeli, felsorolja-, amelyeket az adott vállalkozásra szabottan kell kidolgozni. Így például – a teljesség igénye nélkül – ez utóbbi körbe tartozik az ügyfél átvilágítás belső eljárási rendje, vagy a pénzmosás megakadályozásával kapcsolatos továbbképzési kötelezettség is.

Mindezekhez a szabályzat használható támpontokat ad, ideértve az ügyfél viselkedésének pénzmosásra utaló jeleinek több mint kétoldalas listáját. Ezt például érdemes átemelni a vállalkozás saját szabályzatába is.

E keretek közt magát a szabályzatmintát nem „elemzem” tovább, hanem inkább a szabályzat készítésekor, a gyakorlatban felmerülő kérdések közül emelnék ki néhányat.

 

ÜGYFÉLBIZALOM VS PÉNZMOSÁSI SZABÁLYZAT

Könyvelők vissza-visszatérő panasza a szabályzattal kapcsolatban, hogy amint elhangzanak a „pénzmosás”, a „terrorizmus” és az „átvilágítás” kifejezések, az ügyfelek rögtön azt gondolják, speciális (és ezért riasztó) hatósági eljárás alanyaivá váltak, a könyvelő bűnözőnek nézi őket, és még csak nem is titkolt szándéka, hogy feljelentse őket a NAV-nál, és ehhez akar információkat kiszedni belőlük. Természetesen nem erről van szó, és bár a kötelezettség az kötelezettség, de azért az ügyfeleket is jó lenne megnyugtatni…

Mit tehet a könyvelő azért, hogy ne veszítse el ügyfele bizalmát, de a tárgyalt kötelezettségének eleget tehessen?

Nos, ha megnézzük – a mintaszabályzat 1. számú mellékletében – az ügyfél-átvilágítási adatlapon felsorolt adatokat, akkor látjuk, ezek szinte mindegyike olyan információ, amelyekre a könyvelőnek egyébként is szüksége lehet bizonyos esetekben, például

• a vállalkozás tulajdonosa biztosítottként való bejelentéséhez,
• KSH adatszolgáltatásokhoz,
• az éves beszámoló, a társasági- és iparűzési adóbevallás kitöltéséhez, stb.

Ezért a szabályzatban foglaltak betartása érdekében szükséges adatok, nyilatkozatok bekérését célszerű összekötni a különféle bejelentési kötelezettségek, adatszolgáltatások miatt indokolt információk összegyűjtésével.

 

KÖNYVELŐI FELADATOK

A fentebb sokat hivatkozott, a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény által előírt kötelezettségeket lefordítva a konkrét feladatokra:

• A tevékenység megkezdését követően el kell készíteni a Pmt.-ben meghatározott belső szabályzatot, és ezt a tevékenység megkezdését követően köteles a NAV-on belül működő, Pénzmosás Elleni Információs Iroda részére jóváhagyás céljából megküldeni. (Ez illetékköteles eljárás, a szabályzat benyújtásával egyidejűleg meg kell fizetni a 3 ezer forint illetéket.)
• A tevékenység megkezdését követő öt munkanapon belül ki kell jelölni – a szervezet sajátosságától függően – egy vagy több személyt (kijelölt személy), aki a szolgáltató vezetőjétől, alkalmazottjától érkezett bejelentést az Irodának haladéktalanul továbbítja. A kijelölt személy nevéről, beosztásáról, valamint az ezekben bekövetkezett változásról a szolgáltató a kijelöléstől, a változástól számított öt munkanapon belül köteles az Irodát tájékoztatni (a kijelölt személy bejelentésére is található nyomtatvány a NAV honlapján).
• A pénzmosásra vonatkozó jogszabály, valamint saját belső szabályzatuk alapján a szolgáltatók kötelesek ügyfeleiket átvilágítani, az ügyfelek ügyleteit (tranzakcióit) folyamatosan figyelemmel kísérni, adataikat megőrizni és nyilvántartani. A szolgáltatók legfontosabb kötelezettsége az, hogy pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerülése esetén kötelesek bejelentést tenni. A bejelentést a szolgáltatók védelemmel ellátott elektronikus üzenet formájában – erre is van letölthető nyomtatvány a NAV honlapján - továbbítják az Iroda részére, amelynek beérkezéséről az Iroda elektronikus üzenet formájában haladéktalanul visszaigazolást küld.

(A VPOP_PMT08 Bejelentési adatlap a pénzmosásra utaló tény, adat, körülményről elnevezésű nyomtatvány szolgál a fenti bejelentési kötelezettség teljesítésére. Adatlaphoz képest igencsak tekintélyes terjedelmű kitöltési útmutatóját érdemes, de legfőképpen ajánlatos, alaposan tanulmányozni.)

Az ügyfelek azonosításáról készült iratokat – ezekről és a szükséges okiratokról a mintaszabályzat 1., 2., és 5. mellékletéből tájékozódhatunk - 10 évig, tartós üzleti kapcsolat esetében pedig annak megszűnésétől számított 10 évig szükséges megőrizni.

A Pmt. azt is előírja, hogy a szolgáltató köteles gondoskodni – a pénzmosás megelőzéséhez, megakadályozásához kapcsolódó kötelezettség teljesítése részeként – munkavállalói oktatásáról, speciális képzési programok szervezésével. Ennek szervezése, lebonyolítás során is figyelemmel kell lenni a könyvelői megbízások sajátosságaira, továbbá a helyi körülményekre.

Nyilvánvalóan más jellegű feladatokat jelent ez egy több alkalmazottat foglalkoztató könyvelő kft.-nél, mint az alkalmazott nélkül könyvelői tevékenységet végző egyszemélyes kft.-nél, esetleg egyéni vállalkozónál.

Az, hogy az egyszemélyes tag, vagy az egyéni vállalkozó a saját maga oktatására speciális oktatási programot alakítson ki, furcsán hangzik, és a szabályzatban sem értelmezhető. A belső szabályzatban – ezekben az esetekben - azt célszerű rögzíteni, hogy évenként egyszer egy más szervezet által meghirdetett - a pénzmosással kapcsolatos - előadáson, továbbképzésen vesz részt az egyszemélyes kft tulajdonosa, vagy az egyéni vállalkozó.

A több alkalmazottat foglalkoztató könyvelő társaságoknál pedig a belső szabályzatban ki kell jelölni azt a személyt, akinek a feladata a belépő alkalmazottakkal a Pmt.-vel összefüggő feladatok megismertetése, továbbá az évenkénti speciális képzési programok kialakítása, lebonyolítása, dokumentálása, igazolás adása a résztvevőknek.

Fontos, hogy a Pmt. nem ír elő követelményt az oktatás, a továbbképzés oktatóival szemben. Ezért – például – elfogadható az a megoldás is, ha a könyvelőiroda vezetője vesz részt külső cég által szervezett, pénzmosással kapcsolatos előadáson, továbbképzésen, majd az ott tanultakat továbbadja alkalmazottainak.

Lényeges, hogy azok a könyvviteli szolgáltatók, akik/amelyek a tevékenységüket – a Pmt. módosítását követően - 2013. július 1-je után kezdik meg, azoknak meg kell/kellett küldeniük a tárgyalt szabályzatukat jóváhagyásra a Pénzmosás Elleni Információs Iroda részére.

Ugyanakkor azok, akik a tevékenységüket a módosítás hatályba lépése, azaz 2013. július 1-je előtt kezdték meg, és a Pénzmosás Elleni Információs Iroda – illetve jogelődje – által jóváhagyott szabályzattal rendelkeznek, azoknak az átdolgozást követően nem kellett jóváhagyásra újból megküldeniük a szabályzatot. Természetesen, ha időközben történt a szabályzatot érintő változás – például a bejelentést teljesítő személy változott-, azt be kell jelenteni.

Nagyon fontos, hogy azok a szolgáltatók, akik 2013. július 1-jét megelőzően már benyújtották a szabályzatukat, de időközben bővítették a tevékenységüket – mondjuk a mérlegképes könyvelői végzettség mellé megszerezték az adótanácsadói képesítést is, és a továbbiakban e tevékenységet is folytatják, ki kell bővíteniük a szabályzatukat, azaz az adótanácsadókra irányadó előírások alapján is el kell készíteniük, és be kell küldeniük a szabályzatot az Irodához jóváhagyásra. (A NAV honlapján az adótanácsadók, adószakértők részére készített szabályzatminta is megtalálható.)

Most térjünk vissza a cikkem elején feltett kérdésre, és válaszként nézzünk néhány céges esetet!

 

PÉLDÁK

Példa1: Egy könyvelőiroda 2014. január 1-jével átvette egy könyvvizsgálatra kötelezett cég könyvelését. December 31-vel, az ilyenkor szokásos egyeztetések során kiderült, hogy a társaságnak vannak olyan szállítói, amelyeket az évek során felszámoltak, vagy már felszámolás alatt állnak. Sőt, olyan üzleti partner is akadt, amelynek 2012-ben készpénzzel fizettek, a könyvelésben azonban ez nem jelent meg.

Mi a teendő? Pénzmosásról van szó?

Ha a vállalkozásnak olyan szállítója van, amelyet már felszámoltak, illetve felszámolás alatt van, akkor a felszámolás kezdetekor a felszámolónak fel kellett szólítania adósait, vevőit, hogy tartozásukat haladéktalanul rendezzék.

Amennyiben a felszámolásra kerülő vállalkozástól ilyen felszólítás nem érkezett, akkor ez azt jelenti, hogy a példában említett céggel szembeni követelést nem mutatott ki.

Ez a feltételezés azonban önmagában még kevés, azt is vizsgálnia kell – jelen esetben a könyvelést átvevő szolgáltatónak-, hogy a szállítói állományt kimutató cégnél egyáltalán volt-e az adott szállítótól a szállítói állomány könyvekbe történő felvételekor beszerzés, és a beszerzett eszközzel mi történt. Ha volt - dokumentáltan - beszerzés, és a szállítócég felszámolása befejeződött, a felszámolásra került céget a cégjegyzékből törölték, akkor az adott szállítói állomány a rendkívüli bevételekkel szemben kivezetendő, "elengedett kötelezettségként" (2016-tól a rendkívüli tételek megszűnnek, de a 2015. év zárásakor még dolgozhatunk e kategóriával.)

Ha az adott szállítócég felszámolása még nem fejeződött be, és volt beszerzés, akkor a szállító követelését ki kell egyenlíteni: a szállítóval szembeni kötelezettséget mindaddig nem lehet a könyvekből kivezetni, amíg a felszámolás alatt álló céget a cégjegyzékből nem törölték.

Ha nincs olyan dokumentum, amely igazolná az adott szállítótól történő beszerzést – azaz nem történt vásárlás-, akkor azt kell kideríteni, hogy miért szerepel a könyvekben a szállítóval szembeni kötelezettség? Célszerűen erről a cég vezetését kell faggatni. A válasznak megfelelően kell eljárni. 

Ha még a menedzsment sem tudja, hogy került a könyvelésbe a szóban forgó kötelezettség, akkor még a pénzmosás, az előzetesen felszámított áfa jogszerűtlen levonásának a gyanúja is felmerülhet. (A revizorok legalábbis erre a következtetésre jutnak majd…)

Ha a szállító azt a tájékoztatást adja, hogy a vele szemben fennálló tartozást a társaság készpénzzel egyenlítette ki, akkor annak kell utánajárni – ismét csak a  cég vezetőjét kérdezve -, hogy egyáltalán volt-e szállítói teljesítés (beszerzés) és az mi volt (jogos-e a szállítóval szembeni kötelezettség kimutatása), vagy ha nem volt, akkor miért szerepel a könyvekben, továbbá a tartozást ki egyenlítette ki készpénzzel. Ha például az ügyvezető, és ezt a kiegyenlítést a pénzátvétel dokumentumával igazolja, akkor ezen dokumentum ellenében az ellenértéket az ügyvezetőnek át kell adni, és a pénzeszköz csökkenésével a szállítóval szembeni tartozást kiegyenlítettnek kell tekinteni.

Ha az ellenérték kifizetését az ügyvezető a szállító pénzátvételről szóló pénztárbizonylatával nem igazolja, a szállítótól célszerű a készpénzfizetésről igazolást kérni. Ha nem volt ténylegesen beszerzés, nincs a készpénzfizetésről bizonylat, akkor a korábban már említett gyanú ez esetben is felmerülhet.

 

Példa2: A társaságok közötti kölcsönnyújtás is adhat okot a gyanakvásra, ha a szerződést hanyagul fogalmazzák meg!

Tegyük fel, hogy - fantáziadúsan elnevezve őket - az "A" Kft. a "B" Kft.-nek szeretne 25 millió forint kölcsönt adni.

Fontos, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerint a hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak minősül, amelyet üzletszerűen csak engedéllyel lehet végezni. Mivel az "A" és "B" társaság közötti kölcsönnyújtás nem üzletszerűen, hanem eseti jelleggel (egyszeri alkalommal) történik, nincs jogi akadálya az ügyletnek. Lényeges azonban az, hogy a két fél kölcsönszerződést kössön, amelyben - többek között - rögzíteni kell:

- a kölcsönnyújtás időpontját,

- az adott/kapott kölcsön pénznemét és összegét,

- a kölcsönnyújtás feltételeit (mire fordítható az adott/kapott kölcsön), ideértve azt is, hogy a kapott kölcsön után kell-e kamatot fizetni, az milyen mértékű, és mikor kell fizetni, hogyan kell a kamatot kiszámítani,

- a kölcsön visszafizetésének a garanciáit, fedezetét, esetleg a visszafizetésért kezességet vállaló megnevezését, nyilatkozatát, a visszafizetés, a törlesztés időpontját, időpontjait,

- késedelem esetén a késedelmi kamat mértékét stb.

A példaként hozott esetben a kölcsön nyújtója bizonyára nemcsak az adott kölcsön kamatából kíván megélni, hanem a kölcsönadott vagyonának a hasznát is akarja, ezért kamatot is kikötnek. A kölcsönt kapó pedig a vállalkozási tevékenysége érdekében kívánja a kölcsönkapott összeget felhasználni (és például nem osztalékot szándékszik kifizetni az összeg felhasználásával).

A kölcsönöknél maradva: a vállalkozás pénzügyi helyzete, tevékenysége alapján indokolatlan, jelentős összegű tagi kölcsön is megalapozza a pénzmosás gyanúját, azt, hogy a tulajdonos csak „átfuttatni” akarta a szóban forgó, és valószínűleg illegális forrásból származó összeget.

Ezért, ha a társaság szeretne megvalósítani egy beruházást, amelyre – adott időpontban fennálló likviditási gondok nélkül is – kevésnek bizonyulnak saját forrásai, a szükséges (remélhetőleg adózott forrásból származó) tagi kölcsönt is csak akkor adja át a tulajdonos- átgondoltan megszövegezett szerződés kíséretében -, amikor arra valóban szükség van. Veszélyes túl korán „parkoltatni” a pénzt a társaságnál.

 

Példa3: Az is veszélyes lehet, ha a vállalkozás leltározás során olyan tárgyi eszközökre lel, amelyek a könyvelésben nem szerepeltek. Természetesen vizsgálni kell a körülményeket – hogyan kerültek ezek az eszközök a céghez, korábban szerepeltek-e a könyvelésben, ha igen, mikor, miért vezették ki őket, stb.-, és a feltárt hiba jellegének megfelelően kell eljárni.

Viszont mi van akkor, ha arra derül fény, hogy a leltározás során fellelt eszközt a társaság nem használta, és az sem világos, hogy milyen módon került a társasághoz, mondjuk valaki otthagyta, vagy odavitte?

Akkor bizony gond van, mert ez már akár bűncselekmény (sajátos módon végrehajtott pénzmosás) jele is lehet.

 

Néhány szóra még térjünk vissza a szabályzat kérdéséhez!

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a NAV ellenőrzi a pénzmosási szabályzatok meglétét, az abban foglaltak betartását. Így az ellenőrzésekkor be kell mutatni az ügyfél azonosításának elvégzését, valamint az oktatásra vonatkozó bizonyítékokat. (Mondanom sem kell, hogy ott, ahol ellenőrzés lehet, mulasztási bírság is lehet…)

A szabályzat kötelezőségétől és az esetleges bírságoktól függetlenül, kérem a kedves Kollégákat, gondoljanak arra is, hogy a pénzmosás megelőzésével kapcsolatos joganyag ismerete és gyakorlati alkalmazása nekünk, könyvelőknek is elemi érdekünk.

Egyrészt azért, mert a pénzmosás gyanús ügyletek bejelentésének elmulasztása a hatályos magyar büntetőjogban bűncselekménynek minősül, komoly tekintélyveszteséggel, sok-sok, nehezen megszerzett ügyfél elvesztésével járhat az, ha egy könyvelő „belekeveredik” valamilyen pénzmosás gyanús ügybe, illetve ügyletbe.

Tudják, az a bizonyos, Karinthy-féle kabátlopási ügy…