Az e-mail, amit minden ügyvezetőnek meg kell kapnia még december 20-a előtt… 2. rész: Adófeltöltés - IPA

KINEK KÖTELEZŐ „FELTÖLTENI” ÉS MEDDIG?

Első lépésben egy nagyon lényeges kérdést kell eldöntenünk: Kinek kötelező a feltöltés? A kérdés, ha a választ azonnal nem is, de azt mindenképpen sugallja, hogy ezek szerint akadnak e kötelezettség alól boldog kivételek. Kik lehetnek ők?

A válasz, hogy azokra, akiknek nem kötelező a társasági adóelőlegüket feltölteniük, nem vonatkozik az iparűzési adóelőleg-feltöltés sem.

Tehát azoknak a kettős könyvvitelt vezető bel- és külföldi vállalkozásoknak a tulajdonosai, amelyeknek a tárgyévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele a 100 millió forintot nem haladta meg, akár ne is olvassák tovább ezt a cikket, nyugodtan elmehetnek kávézni, rájuk nem vonatkozik a feltöltési kötelezettség az iparűzési adót illetően sem.

A többieknek viszont az eddig már befizetett iparűzési adóelőleget a naptári-, illetve üzleti év utolsó hónapjának 20. napjáig ki kell egészítenie az adóévi várható fizetendő adó összegére, és be is kell vallania (Art. 2. számú melléklet II/A. fejezet 2./c. pont, illetve 1. számú melléklet I./B/2/d. pont).

Idén e dátum december 21-re módosul, mert 20-a vasárnapra esik, és így e napra még a legelszántabb, kérlelhetetlen önkormányzatok sem várhatják a pénz érkezését. Ennek tudatában is fontos azonban, hogy a törvény értelmében azon a napon minősül megfizetettnek az adó, amely napon az adózó bankszámláját a pénzintézet megterhelte (nem elég tehát csupán benyújtani az átutalási megbízást, annak teljesülnie is kell)! Más adónemről, mondjuk egy tetemes, kiutalni nem kért áfa terhére történő átvezetés esetén pedig a befizetés napjának, az erre vonatkozó kérelem benyújtásának napját kell tekinteni.

Az Art. mulasztási bírság fizetési kötelezettséget ír elő az adóelőleg nem vagy nem megfelelő összegű kiegészítése miatt. A feltöltési kötelezettséget az éves várható adókötelezettség 100 százalékára kell teljesíteni, de mulasztási bírság csak a 90 százalék alatti feltöltés teljesítése esetén szabható ki. A várható adó összegét – a rendelkezésre álló adatok alapján – az adózónak kell megbecsülnie.

A mulasztási bírság mértéke a befizetett adóelőleg és az adó 90 százalékának a különbözete után 20 százalékig terjed. A bírság összegének azonban nincs felső határa, csak annyiban, hogy a bírságalap 20 százaléka lehet, de forintértékben megadott maximuma nincs (határ a csillagos ég), továbbá „itt még szemet hunyunk” típusú minimuma sincs, azaz a megállapított bírság összegét még csekély érték esetén is kiszabhatja, és ki is szabja az adóhivatal.

MENNYIT?

Cikkem előző részében már végigkövettük azokat a lépéseket, amelyeket célszerű „végigjárni” a társasági adó feltöltésekor. Ezek most is érvényesek.

Kiindulópontunk a nettó árbevétel, amelynek fogalmát a Htv. 52.§. 22. pontjában találhatjuk. Ez egy igen-igen hosszú felsorolás, mert mást kell értenünk e kategórián, mondjuk a pénzügyi vállalkozások esetében, és mást, ha egy lakásszövetkezetről van szó, és megint mást, ha egy „hétköznapi” cégről, vagy egyéni vállalkozóról van szó. (Javaslom, a vállalkozások e fogalmat is tanulmányozzák, mielőtt számolni kezdenének.)

A vállalkozások többsége esetében a nettó árbevétel címszó alatt a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevételét értjük ezen. Ezt csökkentjük

• a Tao.-tv. szerinti jogdíjból származó, árbevételként elszámolt ellenértékkel,
• a jövedéki adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt - az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott - jövedéki adó összegével,
• továbbá az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összegével, feltéve, ha az így elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte,
• valamint a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj árbevételként elszámolt összegével.

(Egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében a nettó árbevétel: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege.)

Az iparűzési adó alapját a fentiek szerinti nettó árbevételből - a Htv. 39.§. szerint levonható tételek figyelembevételével - az alábbiak szerint számítjuk ki:

+ Nettó árbevétel

- eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke, együttes – a 39.§. (4)-(8) bekezdésben meghatározottak szerint számított – összege,

- alvállalkozói teljesítések értéke,

- anyagköltség,

- alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költsége.

A fentebb már hivatkozott jogszabályi hely rendelkezései szerint az eladott áruk beszerzési értéke és közvetített szolgáltatások értéke együttes összegével sávosan csökkenthető a nettó árbevétel, azaz:

• 500 millió forintig az összeg egésze,
• 500 millió forint - 20 milliárd forint között az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 85%-a,
• 20 - 80 milliárd forint között az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 75%-a,
• 80 milliárd forintot meghaladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 70%-a vonható le.

Sok cégnél felmerül az iparűzési adóalap megosztási kötelezettsége. Ez azt jelenti, hogy több önkormányzat illetékességi területén végzett állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően (Htv. 3. sz. melléklet) – az adóalapot, és így a fizetendő adót meg kell osztani az érintett önkormányzatok között. A megosztást már az adófeltöltés számításakor is – természetesen- el kell végezni.

A kapcsolt vállalkozások tulajdonosai ne feledkezzenek meg a (a Tao.-tv. fogalmai szerinti) kapcsolt vállalkozások közös adóalap számítására vonatkozó szabályról!

Arról van szó, hogy abban az esetben, ha az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatások együttes értéke meghaladja a nettó árbevétel 50%-át a kapcsolt cégeknél, akkor e vállalkozások adóalapját össze kell vonni.

Azaz

• először csoportszinten kell megállapítani az iparűzési adó alapját, majd
• az egyes vállalkozásoknak az így kiszámított adóalap egészéből a nettó árbevétel arányával megegyező módon kell a vállalkozási szintű adóalapot kiszámítani.

Nézzünk erre egy egyszerű példát is!