Amit mindig szerettél volna megkérdezni az áfáról (1. rész) - Határon átnyúló ügyletek áfa kérdéseiről kezdő vállalkozóknak (és könyvelőknek)

KI FIZET ÉS HOL?

A felnőttek is szeretnek játszani, ezért közelítsük meg a problémát úgy, mintha kvíz-kérdésekre keresnénk a válaszokat. Mondjuk ezekre:

1. Külföldi vállalkozó termékei magyarországi értékesítéséhez logisztikai szolgáltatást vesz igénybe.
2. Magyar építőipari vállalkozó Ausztriában végez munkát, magyar alvállalkozók bevonásával.
3. „A” és „B” Kft belföldön bejegyzett vállalkozások. Ügyvezetőik hivatalos ügyben Franciaországba utaznak. Párizsban közösen elköltött ebédjüket „A” Kft ügyvezetője fizeti ki, és ennek felét később továbbszámlázza „B” Kft-nek.
4. Egy belföldi kft Ausztriában ingatlant vásárol. Ezt nem használja vállalkozási célra, viszont néhány szükséges karbantartási munkákat elvégeztet a házon.

Kérdések:

• A fenti ügyletekben kinek és hol kell áfát fizetnie?
• Keletkezik-e telephelye az áfa szempontjából a fenti esetekben érintett társaságoknak az illetőségüktől eltérő országokban?

Az adótörvényekre is igaz, hogy akkor kapunk jó válaszokat, ha a kérdéseket is jól tesszük fel. Valamely ügylet áfa-kötelezettségével kapcsolatban az alábbi kérdéseket kell feltennünk:

·         Adóköteles ügyletekről van szó?

·         Hol van az ügylet teljesítési helye?

·         Kinek kell az adót megfizetnie?

·         Mi az adó alapja és milyen adókulcs érvényes rá?

·         Kell-e számlázni, és mely érintett ország szabályai szerint?

Mielőtt a fenti eseteket részleteikben megvizsgálnánk, ezekre a kérdésekre keressük meg az Áfa-törvény válaszait.

Fontos, hogy a magyar adótörvény csak a belföldi adókötelezettségre irányadó szabályokat rögzíti, de arra vonatkozóan, hogy külföldön kinek és hogyan kell eljárnia – még akkor is, ha valamely uniós tagállamról van szó -, legfeljebb csak támpontokat adhat. Mindig az érintett másik ország szabályai szerint kell eljárni akkor, ha az adóztatás helye nem Magyarország.

ÁFA TÖRVÉNY DIÓHÉJBAN

A magyar Áfa-törvény hatálya alá tartozik – azaz azon termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat adóztatja -, amelyek során az adóalany e minőségében

• belföldön és ellenérték fejében értékesít, vagy
• az Európai Közösségen belül ellenérték fejében terméket szerez be, vagy
• terméket importál.

Ha dióhéjban szeretnénk fentieket összefoglalni, akkor azt mondhatnánk, hogy az áfát adóalanynak kell fizetnie a belföldön teljesített (vagy ekként minősülő) termékértékesítése vagy szolgáltatásnyújtása esetén, de csak akkor, ha az ügyletben adóalanyi minőségében szerepel.

Például, ha az egyéni vállalkozó kiskereskedő - aki az általános szabályok szerint fizeti az áfát az értékesített áruja után-, eladja a számítógépét, amelyet vállalkozásában nem használt (beszerzését költségként nem számolta el), akkor ő nem adóalanyként értékesít, így áfát nem kell fizetnie.

(Vannak olyan ügyletek is – például a belföldön teljesült termékimport -, amelyek adóalanyiságtól függetlenül adókötelesek, de ezekről később még lesz szó.)

Mindezekhez jó sok definíció is kapcsolódik, így például az adótörvény meghatározza mit ért az adóalany fogalmán, ehhez kapcsolódóan pedig azt is részletezi, mit jelent az, hogy gazdasági tevékenység. Az is kiderül, mikor beszélhetünk termékértékesítésről, és mikor szolgáltatás nyújtásáról (ez utóbbit röviden azzal intézte el a jogalkotó, hogy ide tartozik minden olyan ügylet, ami nem termékértékesítés).

Ráadásul mindezeket megtűzdeli még azokkal a kivételekkel, amikor a felek megállapodása alapján az ügylet ingyenes volt – azaz a termék átadásáért, a szolgáltatás teljesítéséért az „értékesítő” sem pénzt, sem mást (mondjuk másik terméket) nem kapott, de az adótörvény szerint mégis, azaz ellenérték fejében teljesített ügyletnek minősíti azt.  Ebből következően szépen meg is adóztatja.

Jó hír, hogy egyes ügyletek viszont (közérdekű vagy speciális jellegük miatt) adómentesek (ettől még az Áfa-tv. hatálya alá tartoznak!), vagy bizonyos feltételekkel mentesülhetnek az áfa alól.

Ezeket a fogalmakat most nem részletezem – később is csak annyira, amennyire a példákban bemutatott esetekben az indokolt-, az adóalany fogalmáról röviden csak annyit: azt a személyt vagy szervezetet jelenti, aki/amely saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat (mindegy, hogy ezt hol, és nyereséggel vagy veszteséggel teszi): elad valamit vagy szolgáltatást nyújt.

KI FIZET ÉS HOL? AZ „ELEMZÉS” MENETE

Induljunk ki most abból, hogy e definíciók alapján azt már tudjuk, főszereplőink adóalanyok, és az általuk „elkövetett” ügyletek adókötelesek (bár van köztük egy „kakukktojás” is). Azt, hogy az adót hol és kinek kell megfizetnie, az picit bonyolultabb kérdés!

Ahogyan arról fentebb már volt szó, az áfát ott kell megfizetni, ahol az azt megalapozó ügylet az adótörvény szerint teljesül. Az, hogy az áfa-törvény szerinti teljesítési helyről beszélünk, azért nagyon fontos, mert a törvény szerint nem feltétlenül ott minősül teljesítettnek egy értékesítés, ahol azt hétköznapi értelemben gondolnánk.

Az Áfa-törvényben megtaláljuk az ún. teljesítésihely-szabályokat úgy, hogy egy főszabályt és több speciális szabályt fogalmazott meg a jogalkotó. Azt, hogy mikor melyiket kell alkalmazni, az adott ügylet részletes vizsgálatával derül ki. A trükk az a dologban, hogy a speciális szabályokkal kell kezdeni az „elemzést”, és ha szép sorban kizártuk ezeket, egyik sem illik a szóban forgó ügyletre, akkor – tényleg kizárásos alapon- a főszabály szerint kell eljárni. Fontos, hogy soha, de soha ne fordítsunk a sorrenden, mert a teljesítési hely dönti el azt, hogy melyik országban kell adót fizetni, és így sokba kerülhet, ha tévedünk.

A termékértékesítés esetében az Áfa-törvény 25-35.§-ai az irányadóak, míg a 37-49.§-ok részletezik szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályokat (később ezekről is lesz még szó).

Abból a szempontból, hogy az adott értékesítés áfáját mely érintett országban kell megfizetni, annak is jelentősége van, hogy a vevő adóalany-e vagy sem. Az adó alapja az az összeg, amelyben a felek, mint az értékesítés nettó ellenértékében megegyeztek. Egyes esetekben a törvény ettől eltérően határozza meg az adó alapját – például az ingyenes, de adóztatott ügyletek esetében az aktuális piaci érték az adó alapja. Továbbá az adótörvény arra is tartalmaz előírásokat, hogy mely tételeket (például az ún. járulékos költségeket) kell, és melyeket nem (például bizonyos feltételek mellett az árengedmények) beleszámítani az adó alapjába.

Amennyiben az adott ügylet kivesézésében eljutottunk oda, hogy annak belföldön kell adóznia, akkor a magyar szabályok szerint, a teljesítés időpontjában hatályos adókulccsal kell számolni. Ez jellemzően 27 százalék, de egyes termékekre, szolgáltatásokra ún. kedvezményes adókulcs vonatkozik, amely 18 vagy 5 százalék is lehet.

A teljesítés időpontja – amikor az adófizetési kötelezettség keletkezik – általában az ügylet tényleges megtörténtének időpontja (például, amikor megvettük a helyi kisboltban a kenyeret, vagy a fodrász levágta a hajunkat), de az Áfa-törvény nem lenne adótörvény, ha nem írna elő erre is kivételeket, mint például az ún. fordított adózású ügyleteknél (később ezekről is lesz szó). A teljesítés időpontja azért is fontos, mert a másik oldalon, azaz a vevőnél – feltéve, hogy ő is adóalany- ettől az időponttól kezdődik az adólevonási jog.

Például, ha az adótörvény szerint az értékesítés 2015. február 5-én teljesült, akkor az eladónak a február hónapról szóló áfa-bevallásában kell bevallania és megfizetnie az adót, míg az adóalany vevő is az erről az időszakról szóló bevallásában számolhatja el levonható adóként, azaz csökkentheti vele a saját értékesítései után egyébként fizetendő áfát.

Amint látjuk, újra és újra felbukkan egy-egy fogalom, ami magyarázatra szorulna. Az Olvasók elvesztésének veszélye miatt az Áfa-törvény valamennyi lényeges definíciójának ismertetésétől azonban inkább eltekintenék (a „haladók” megtalálják ezeket a törvény 259.§-ában). A folytatásban fentieket a példaként hozott esetekre alkalmazzuk, azaz eldöntjük, kinek és hol kell áfát fizetnie a bemutatott ügyekben, és milyen szabályok szerint kell azokat számlázniuk.

Sinka Júlia