ÁFA 2017: Áfa a vendéglőben. Hideg vagy melegkonyha – számít ez valamit?
AHOGY A JOGALKOTÓ ÉS A NAV LÁTJA A DOLGOT…
Ahhoz, hogy 18 százalékos áfával számolhasson a vendéglő, a kávézó, egyidejűleg több feltételnek kell megfelelni: szolgáltatásnyújtásnak kell megvalósulnia, az ügyletnek az éttermi szolgáltatás kategóriába kell tartoznia, és csak ételre, illetve helyben készített, nem alkoholtartalmú italra érvényesíthető a kedvezményes adó.
Nagyon fontos, hogy a szolgáltatást és az értékesítést, mint ügyleteket a jogalkotó „szájíze szerint”, el tudjuk különíteni egymástól! Ehhez szem előtt kell tartanunk, hogy nem attól minősül szolgáltatásnak az adott „vendéglős”ügylet, hogy az ételt, italt helyben készítik, hanem, hogy azok értékesítését az azonnali fogyasztást lehetővé tevő kiegészítő szolgáltatások is kísérik.
Ez a szabály fordítva is igaz, azaz nem beszélhetünk szolgáltatásnyújtásról, az étel, helyben készített alkoholmentes ital elvitelre történő értékesítésekor, házhoz szállításakor – ilyenkor termékértékesítésről van szó.
Ugyancsak ez a helyzet, ha a helyben fogyasztáshoz meglehetősen mostoha körülmények társulnak, például csak pult vagy "körbefutó deszka" jelenti az összes kényelmet, ami rendelkezésre áll az étel, ital elfogyasztásához. Ekkor ugyan kapcsolódik az értékesítéshez némi szolgáltatás is, de ez olyan csekély mértéket képvisel az ügyletben, hogy nincs szó a kiegészítő szolgáltatások túlsúlyáról. Azaz az ügyletnek az értékesítés a meghatározó eleme. Ez jellemző például a lángossütők, pecsenyesütők piaci, illetve büfé-kocsiból történő értékesítésére.
A kedvezményes mértékű adókulcs alkalmazása során - a szolgáltatás kontra értékesítés dilemmában – éppen a vízválasztó, a kiegészítő szolgáltatások megfelelő arányának megítélése a legnehezebb.
Ugyanis – és ezzel már biztosan kellőképpen összezavarunk mindenkit, aki eddig azt hitte, érti a dolgot -, nem feltétlenül szükséges, hogy az ételt, italt felszolgálják: a szolgáltatásnyújtás pincér nélkül is lehet 18 százalék áfás, így önkiszolgáló étkezőhelyeken is számolhatnak kedvezményes adókulccsal!
Azaz: ha az étel, helyben készített alkoholmentes ital helyben fogyasztásához megfelelő környezet, eszközök (például asztal, ülőalkalmatosság, evőeszközök, szalvéta stb.) áll rendelkezésre, és azok tisztántartása is biztosított (szemetes, takarítás, leszedés), az ügylet szolgáltatásnyújtás, függetlenül attól, ki biztosítja ezeket a kiegészítő szolgáltatásokat. Ez azt jelenti, hogy nem feltétel az, hogy az gondoskodjék, például a takarításról, aki a vendéglátóegységet üzemelteti. Ez jellemző a plázák éttermi részén megvalósuló, helyben történő fogyasztásra értékesítés esetén is, amikor a takarítást „központilag” a pláza működtetője, illetve annak alkalmazottai végzik.
CSAVARJUNK MÉG KICSIT A DOLGON!
Fentiekhez tegyük még hozzá, hogy ha a vendég olyan vendéglátó-ipari egységben fogyaszt – alkoholmentes - italt, amely nem rendelkezik melegkonyhával, nem alkalmazható rá a kedvezményes adómérték. Ennek oka a KSH-besorolásukban rejlik!
Ugyanis a 18 százalékos áfa alkalmazásához az is kell, hogy a szolgáltatás a KSH Szolgáltatások Jegyzékének 2002. szeptember 30-án érvényes besorolási rendje szerinti SZJ 55.30.1 alá tartozzék.
Az SZJ 55.30.11 szolgáltatást nyújtó tipikus vendéglátó egység kategóriák: étterem, szállóvendégeken kívül másokat is kiszolgáló szállodai étterem, vendéglő, kávéház (melegkonyhás), söröző (melegkonyhás), pizzéria, a hajók fedélzetén önálló egységként működtetett étterem, cukrászda, stb.
A TEÁOR 55.30.11 Éttermi, cukrászdai szolgáltatás köréből a jogalkotó kiemeli – azaz nem ide tartozik – az ital étel nélküli felszolgálását (55.40.10).
Ez azt jelenti, hogy ha a vendég olyan vendéglátó-ipari egységben (bárban, kocsmában, italboltban, teázóban, kávézóban stb.) fogyaszt, ami nem rendelkezik melegkonyhával, akkor a szolgáltatás az SZJ 55.40.10 tételébe tartozik, így arra a kedvezményes adómérték nem alkalmazható.
A „nem melegkonyhás” kitétel azt jelzi, hogy nincs helyben ételkészítés, azonban nem a helyszínen készített egyszerű étel (kelt és zsíros tésztából készített finom pékáru, pogácsa, szendvics stb.) értékesíthető. Ezek a vendéglátóhelyek tehát elsősorban az italforgalomra – akár alkoholtartalmú az, akár nem – építenek, és esetükben másodlagos az ételek értékesítése, ha az egyáltalán történik.
Ezzel szemben, ha melegkonyhával rendelkező étteremben fogyasztanak – akár étkezés nélkül – helyben készített nem alkoholtartalmú italt (például csak kávét vagy helyben, frissen csavart narancslét), az tartozhat a kedvezményes adómérték alá.
Az olyan vendéglátóhely, amely nem rendelkezik "étkezőhellyel", kizárólag kiszállításra termel (házhoz szállítja az ételt), közétkeztetés tevékenységet végez, arra nem alkalmazható a kedvezményes adómérték.
Éttermi szolgáltatásnak minősül az ételek, italok közlekedési eszközökön, például vasúti étkezőkocsiban vagy hajón történő elkészítése és felszolgálása is, az ital étel nélkül történő felszolgálása azonban nem.
Az önkiszolgáló étkeztetésben az éttermi szolgáltatások körébe tartozik az étel és ital készítése, felszolgálás (pincérszolgáltatás) nélkül olyan étkezőhelyen, ahol ülőhelyek vannak. Tipikusan ilyen szolgáltatást nyújtanak a gyorséttermek, büfék (feltéve, hogy van melegkonyhájuk).
A munkahelyi étkeztetésre sem vonatkozik a kedvezményes adómérték.
A kedvezményes kulcs alkalmazásához nem szükségszerű, hogy egy adott szolgáltatás keretében ételt és helyben készített, nem alkoholtartalmú italt is fogyasszanak. Azaz, ha a vendég csak szomjas, de nem éhes, az alkoholmentes – és helyben készített - italt helyben fogyasztva 18 százalék áfát fizet.
Amennyiben az egyéb törvényi feltételeknek megfelelő szolgáltatás keretében kizárólag ételforgalom vagy ételforgalom és helyben készített, alkoholmentes italforgalom van, 18 százalékos adómértéket lehet alkalmazni.
Újabb „csavar”, kötélidegzetűek számára: ha a szolgáltatás az ételforgalom és/vagy helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom mellett magában foglal helyben készített alkoholtartalmú italforgalmat vagy nem helyben készített italforgalmat is, a 18 százalékos adómérték akkor sem terjedhet ki a helyben készített alkoholtartalmú italforgalomra, illetve a nem helyben készített italforgalomra, ha az egyébként az összes étel- és italforgalmon belül elhanyagolható mértékű.
Magyarul: a vendég elfogyaszt a vendéglőben egy adag pacalpörköltet, iszik egy üveg sört (alkohol tartalmú) , egy kávét (helyben készített és alkoholt nem tartalmazó ital) és egy pohár kólát (nincs benne szesz, de palackozott, nem helyben készített nedű), akkor a pacal és a kávé áfája 18 százalék, míg a sör és a kóla áfája 27 százalék. Akkor is, ha a cehhben a pacal és a kávé együttes ára meghaladja a sör és kóla együttes árát…
És az újabb bonyodalmak: abban az esetben, ha a szolgáltató nem határozza meg külön a kedvezményes adómérték alá tartozó forgalom és az azon kívüli italforgalom adóalapját (ide tartozik például az az eset, amikor a szolgáltató fix áron korlátlan étel és italfogyasztást biztosít a vendégeinek), és e megosztást nem jeleníti meg a szolgáltatást kísérő bizonylaton, akkor a szolgáltatás egészére 27 százalékos adómértéket kell alkalmazni.
Ugyanakkor, ha az étkezőhelyi vendéglátás kedvezményes adómérték alá tartozó részének önálló adóalapja van, arra 18 százalék az adó, feltéve, hogy e megosztás a szolgáltatást kísérő bizonylaton is megjelenik.
Csak egészen halkan jegyzem meg, hogy – az adóhatósági tájékoztatóban is példaként hozott- fix (nevezhetnénk „átalánynak” is) áron korlátlan étel és italfogyasztást biztosító éttermekben ez az elkülönítés egyenlő a lehetetlennel, mert a dolognak pont az a lényege, hogy egy bizonyos összegért annyit eszik és iszik a kedves vendég, amennyi beléfér. Senki nem figyeli, ebből miben volt alkohol és miben nem…
Megnyugtatásként egy jól használható definíció: a helyben készített, nem alkoholtartalmú italok körébe tartozik például a gyümölcsből, zöldségből helyben préselt vagy facsart innivaló, illetve a helyben készített alkoholmentes koktél, turmix, tea, limonádé, kávé. Ide értendő továbbá a - jellemzően gyorséttermekben használt - italkészítő automatából, a sűrítményből szódavíz hozzáadásával kiszolgált szénsavas üdítőital is. A palackos üdítő ugyanakkor nem válik helyben készített itallá pusztán azáltal, hogy kitöltik és citromkarikával ízesítik, díszítik.
A PULT MÖGÜL NÉZVE: A VENDÉGLÁTÓ KÉRDEZ, A NAV VÁLASZOL…
Mi sem bizonyítja jobban a 18 százalék vagy 27 százalék áfa kérdésének bonyolultságát, mint az, hogy a NAV rövid időn belül immár harmadszor kénytelen tájékoztatót közzé tenni az ügyben:
- 2016.12.07.: Milyen feltételek mellett alkalmazható az étkeztetési (vendéglátó) szolgáltatások nyújtása során a 18 %-os kedvezményes adómérték 2017. január 1-jétől,
- 2017.01.06.: Gyakran ismételt kérdések az étkeztetési szolgáltatásokra alkalmazható kedvezményes adómértékkel összefüggésben,
- 2017.01.30.: Gyakran ismételt kérdések az étkeztetési szolgáltatásra alkalmazható kedvezményes adómértékkel összefüggésben II.
Ez utóbbiból szemezgetve, lássunk néhány érdekes – és fogyaszthatóvá átírt esetet!
1. A Kövér Kata és Lusta Henrik önkiszolgáló étteremben biztosított a fogyasztáshoz asztal, ülőhely, megfelelő evőeszköz, szalvéta, azonban az asztalokat nem szedik le, hanem kiírásban hívják fel a vendéget a tálca visszavitelére. Esetükben termékértékesítésről vagy éttermi szolgáltatásról van szó?
Ahogyan arról fentebb is volt már szó, a szolgáltatásnyújtásként történő minősítéshez nem feltétlenül szükséges, hogy az ételt, italt felszolgálják, tehát az önkiszolgáló étkezőhelyeken is megvalósulhat szolgáltatásnyújtás. Így abban az esetben, ha az étel, illetve a helyben készített alkoholmentes italt helyben úgy fogyasztja el a vendég, hogy ehhez megfelelő környezet, eszközök (pl. asztal, ülőalkalmatosság, evőeszközök, szalvéta, stb.) is biztosított, önmagában az a körülmény, hogy a tányérokat, tálcákat nem szedik össze (mert az a vendégek feladata), még nem eredményezi azt, hogy a kérdésben szereplő ügylet termékértékesítésnek minősül. Azaz jöhet a 18 százalékos áfa!
2. A Maci Laci Étteremben helyben is fogyasztható az étel, ital – megfelelő éttermi körülmények között-, de az is lehetséges, hogy az ételt elvitelre kérje valaki. Ennek egy sajátos esete, amikor a vendég már előre jelzi, hogy a levest helyben kívánja elfogyasztani, míg a második fogást elvitelre kéri…(Fel sem merül benne, milyen áfa-dilemmát okoz ezzel!)
Amennyiben vevő már a rendeléskor jelzi, hogy a menü egy részét helyben fogyasztja, a második fogást pedig elvitelre kéri, úgy előre látható, hogy az ügyletben valójában két, különálló ügylet valósul meg: a helyben fogyasztással szolgáltatás, míg az elvitelre történő értékesítéssel egy termékértékesítés is történik. Ezért az áfa-kulcsot érintően is meg kell bontani az ügyletet. Az étkeztetési szolgáltatásokra vonatkozó kedvezményes adómérték (feltéve, hogy a kedvezményes kulcs alkalmazására vonatkozó egyéb feltételek, így pl. megfelelő SZJ szám is, teljesülnek) kizárólag a szolgáltatásra alkalmazható, míg az elvitelre értékesített étel az adott termékre vonatkozó adómértékkel adózik.
3. A Jó Falat Étterembe egy csoport érkezik, a számlát nem személyenként, hanem egyben kérik kiállítani. A csoport helyben készített narancslevet is fogyaszt. A vendégek egy része alkoholt is kér a narancslébe (vodka-narancs). Hogyan alakul ezen italok általános forgalmi adó mértéke?
Az alkalmazandó általános forgalmi adó mértékének meghatározásánál fontos szempont, hogy a vendég rendelése mire irányul. Ha a vendég „helyben készített” narancslét rendelt, akkor az – a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó egyéb feltételek fennállása esetén – a kedvezményes 18 százalékos adómérték alá tartozik. A vendég által rendelt vodka viszont a 27 százalékos adómérték alá tartozik. Amennyiben pedig a vendég vodka-narancsot rendelt, akkor ez az ital, tekintettel arra, hogy az alkoholtartalmú italok még helyben készítés esetén sem tartozhatnak a kedvezményes adómérték alá, szintén 27 százalékos adókulccsal adózik. (Az, hogy a szolgáltatatásról a számlát nem személyenként, hanem egyben kérik kiállítani, a szolgáltatás adómértékét nem befolyásolja – ahogyan az sem, hogy a vodkát egybeöntik a narancslével… )
4. A Telepocak Vendéglőben a vendég a melegkonyhás ételek mellett - az étlapon önálló árral szereplő – savanyúságot, illetve süteményeket is rendelhet. A savanyúságot, süteményt nem az étterem készíti, hanem más vállalkozóktól készen vásárolja. Milyen áfa-kulccsal kell számolnia?
Olyan esetben, ha a főzőkonyhát üzemeltető vendéglátó egység nem mindent maga állít elő, hanem – hangsúlyozottan – kiegészítő jelleggel pl. süteményt, savanyúságot készen szerez be mástól, és ezeket is felszolgálja a saját maga által készített ételek mellett a vendégei részére, akkor ezek a kiegészítő ételek az étkezőhelyi szolgáltatás részévé válnak, azok elkülönített kezelésére nincs szükség. Tehát amennyiben a szolgáltatás az SZJ 55.30.1 alá tartozik, úgy arra a kedvezményes adómérték alkalmazandó.
A tárgyalt áfa-változás kapcsán feltételezhetjük, hogy a jogalkotó szándéka az volt, hogy a „klasszikus” éttermek és cukrászdák működését támogassa. Ezért – és az adóhatóság tájékoztatóiból leszűrhető álláspont is ezt támasztja alá - a finoman szólva is csak minimális infrastruktúrával dolgozó piaci „talponállók” nem tartozhatnak a kedvezményezett körbe: esetükben nem beszélhetünk a szolgáltatási elem túlsúlyáról az ügyletben. Persze nem ártana tisztázni, változtat-e a helyzet megítélésén (és áfáján) az, ha mondjuk, van mosdó a piacon – takarítsa azt bárki is-, vagy a bódé mellé néhány széket is kirak a lángossütő, vagy a lacikonyhás, és papírszalvétát is adnak az étel mellé.
Miért is ne eredményezhetne ez 18 százalékra levitt áfát?
Gondoljunk csak bele! A plázák éttermei körül „felhalmozott” székek és asztalok, az eldobható műanyagtányérok ugyan mitől tennék az ügyletet inkább szolgáltatássá, mint a piaci lángos-evést a műanyagszékek, a piachoz tartozó mosdóval turbózva?
Egy elit étteremben megrendezett állófogadásról, a „könyöklő asztalokról” libamájat falatozó vendégekről már ne is beszéljünk!