Adózás - késedelmi kamat, behajtási költségátalány

Kérdés

A Ptk. változásai kötelezővé teszik a vállalkozások közötti szerződésekben a meghatározott mértékű késedelmi kamat, illetve behajtási költségátalány fizetési kötelezettség kikötését. A KIM állásfoglalása szerint a jogosult a beszedéstől eltekinthet, de ez esetben is ki kell értesítse a kötelezettet, illetve 0. számlaosztályban elengedésig nyilván kell tartania a kamatjogosultságot. Tehát értelmezésünk szerint: 1. Szerződésben kötelezően kikötendők fenti tételek. 2. Késedelmi kamatlevelet, ill. behajtási költségátalányról szóló értesítőt ki kell küldeni. 3. Jogosult elengedésig a 0. számlaosztályban, kötelezett a 86. számlacsoportban könyvel. 4. Elengedést követően 0. számlaosztályból kivezetésre kerül, kötelezettnél 96. számlacsoportban könyvelésre kerül. Kérdés: felmerült a gondolat, hogy adózási szempontból jelent-e bármiféle kötelezettséget a késedelmi kamat és behajtási költségátalány elengedése, gondolunk itt arra, hogy esetleg társasági adószámításnál adóalap növelő tételként kell-e szerepeltetnünk mint elengedett követelés, illetve egyéb, a jogosultat az elengedés tényéből adódó hátrányosan érintő következménnyel kell-e számolnunk?

Válasz

Tisztelt Kérdező,

Sajnos a NAV állásfoglalása még nem érkezett meg a kérdéssel kapcsolatban de, valóban az új Ptk. 6:155. § (2) szerint:

 “Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a szerződő hatóság fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza középárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.”

A jogszabály viszont csak azt írja elő, hogy amennyiben a jogosult, vagyis a hitelező ezt kéri a kötelezettől, vagy adóstól, akkor ő nem bújhat ki a megfizetése alól, hanem köteles azt megfizetni. Nem tartalmaz a jogszabály viszont olyan kitételt, hogy a kötelezett köteles kérni ezt a tételt az adósától. Ezért a törvényi előírás miatt a jogosultnak ez a 40 euró jár, és kérheti, de nem köteles kérni. Ha pedig nem köteles kérni, akkor tévesek azok a nyilatkozatok, amelyek szerint ennek nem kérése elengedett követelésnek minősül, annak összes kötelezettségével együtt.

Az idézett törvényhely utolsó sora szerint, a felek szerződéseiben ezt az összeget kizárni nem lehet, azaz olyan kereskedelmi szerződés nem köttethet, amelyben a felek nem engedik kivetni a behajtási átalánydíjat.

 

Amennyiben viszont követelésként előírták, és azt később elengedték nem feltétlenül jelent adóalapot növelő tételt, mert a 2010. január 1-jétől a behajthatatlan követelésnek nem minősülő, adóévben elengedett követelés összege abban az esetben növeli az adózás előtti eredményt, ha az adózó a követelését magánszemélynek nem minősülő kapcsolt vállalkozása részére engedi el [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pont]. 

üdvözlettel,