A NAV strandol - a vállalkozó ég le?

Július elsején indult a nyári ellenőrzéssorozat az országban – így biztosan van már olyan vállalkozó, aki – stílusosan fogalmazva - a saját bőrén tapasztalta a címadó igazságot.

Az adóhatóságtól egyébként már megszokott akcióban, az adóellenőrök és a pénzügyőrök elsősorban a turisták által kedvelt üdülőhelyeken kutakodnak az adó- és számviteli szabályokat megszegő vállalkozók után. Lecsapnak a budapesti vendéglátóhelyeken, strandokon, nyári fesztiválokon, szabadtéri rendezvényeken, de még az idegenvezetőknél és taxisoknál is. Ráadásul a hatóság emberei nem tartják be a „hivatalos” munkaidőt, munkaidőn kívül, sőt hétvégén is számíthatunk felbukkanásukra a célterületeken. Az ellenőrök – többek között- azt vizsgálják, hogy a kereskedők, szolgáltatók adnak-e szabályos bizonylatot, online pénztárgépeiket megfelelően használják-e, a vállalkozások bejelentik-e alkalmazottaikat. A nyári szünidőben dolgozó diákok megfelelő bejelentését is górcső alá veszik a revizorok, a velük kapcsolatos „papírmunka” sem hanyagolható el. Ahogyan az sem, hogy a kereskedők igazolni tudják-e áruik eredetét, vagy betartják-e a jövedéki termékek árusítására vonatkozó szabályokat.

A NAV képviselői nyáron sem feledkeznek meg a forgalomszámlálás korábbi áldásos eredményeiről, így előszeretettel figyelik majd a helyszínen – a vendéglőben, a boltban -, eleget tesz-e a vállalkozó a nyugtaadási kötelezettségének: a szó szerint megszámolt forgalmat (vevőt, vendéget) ugyanis összevetik az online pénztárgépek által szolgáltatott adatokkal. A „gyanús” eltérés nem csupán bírságot jelent a pórul járt vállalkozónak, de a revizorok további, megkülönböztetett figyelmére – további vizsgálatokra – is számíthat.

Rögtön felmerülhet a kérdés a még tapasztalatlan vállalkozóban, hogy mi a helyzet ezzel a kötelezettséggel a szabadtéri rendezvényeken: vajon ezeken is kell nyugtát adni? Ha igen, milyen szabályok szerint? Lehet, hogy még pénztárgépet is - vannak hordozható típusok- ki kell cipelni a standra?

Nos, ezzel kapcsolatban van egy jó és egy rossz hírem. A rossz az, hogy nem lehet megúszni a számla- és nyugtaadási kötelezettséget akkor sem, ha csak egy alkalmilag bérelt pult – mondjuk egy stand a strandon - jelenti az egész „boltot”. A jó hír az, hogy nem kötelező a pénztárgép használata! (Akkor sem, ha a vállalkozás egyébként az „igazi” helyén, mondjuk az üzletében kötelezett annak használatára.)

Az Áfa-tv. ún. fő szabálya szerint az adóalanynak az értékesítésről számlát kell kiállítania. Abban az esetben azonban, ha a termék vásárlója, a szolgáltatás igénybevevője nem adóalany, és az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a teljesítésig készpénzzel, készpénz/pénz-helyettesítő eszközzel (így akár például egy adott rendezvényen erre rendszeresített utalvánnyal, vagy „helyi pénzzel”, mint például a soproni kékfrank) maradéktalanul megtéríti, és a számlát nem kéri, akkor az értékesítő mentesül a számlaadási kötelezettség alól. Nyugtát azonban ekkor is adnia kell!

A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy a 900 ezer forintot elérő vagy azt meghaladó összegű fizetés esetén a fenti mentesítő feltételek megléte ellenére is kötelező számlát kiállítani. Egy vevő ilyen értékben történő vásárlása azonban egy fesztiválon, kirakodóvásáron csak elméleti lehetőség. Ha mégis előfordulna, akkor bizonyára a kereskedő is boldogan adna számlát!

Nagyon fontos, hogy az Áfa-törvény fogalmai szerint az alanyi adómentes vállalkozó is adóalany, így a számla- és nyugtaadási kötelezettség rájuk is vonatkozik. Ezt ugyanis nem az dönti el, hogy az értékesítést terheli-e áfa, hanem az, hogy az adótörvény értelmezésében gazdasági tevékenységről van-e szó. Gazdasági tevékenységnek minősül az üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeresen független formában végzett tevékenység, ha ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi.

A nyugta kötelező adattartalmát előírja az Áfa-tv. 173.§-a. Ennek megfelelően egy becsületes nyugta legalább az alábbi információkat tartalmazza: 

• a nyugta kibocsátásának kelte, 
• a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja, 
• a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint neve és címe, és 
• a termék vagy szolgáltatás bruttó (áfát is tartalmazó) ellenértéke.

Amint látjuk, a vásárló megőrizheti anonimitását, hiszen a bizonylaton nem kell a vevő nevét, címét feltüntetni. Az adókulcsokat sem. Nem tiltja a törvény azonban, hogy szorgalmi feladatként a bizonylat a kötelezőn kívül további adatokat is tartalmazzon – mondjuk az adókulcsot, vagy az értékesített termék, szolgáltatás megnevezését-, feltéve, hogy ez a buzgalom nem teszi áttekinthetetlenné – az ebben az esetben bizonyára a vállalkozás megrendelésére nyomtatott - nyugtát. A kitelepülésen értékesítőknek azonban nem kell nyomdát felkérniük a szükséges bizonylattömbök legyártatására, a kereskedelmi forgalomban beszerezhető számla- és nyugtatömbökkel is teljesíthetik e kötelezettségüket.

Akár a vállalkozás saját logójával, egyéb kívánságai szerint egyedileg - természetesen az adóhatóság által kiadott sorszámtartományban – gyártott, vagy a nyomtatványboltban vásárolt bizonylattömbökről van szó, azokat szigorú számadás alá kell vonnia a cégnek, illetve az egyéni vállalkozónak is. E kötelezettségről – bár elvileg tudatában vannak -, azok a vállalkozók hajlamosak megfeledkezni, amelyek egyébként számlázó programmal állítják ki a bizonylatokat, és így a „klasszikus” nyilvántartással nincs dolguk.

Nyugta- és számlaadás ügyben a lebukás – értve ez alatt annak teljes hiányát, és azt is, ha hangyányit kisebb összeg szerepel rajta, mint a valós bevétel - igen csak sokba kerül: 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható a bűnös.

Adott esetben a mulasztási bírságon felül még egy kacifántos elnevezésű szankcióval is számolni kell – ez az üzletzárást helyettesítő bírság.

Ezt az adóhatóság akkor alkalmazza, ha a lefülelt vállalkozás üzlethelyiség nélkül végzi a tevékenységét – mondjuk a szóban forgó kitelepülésen -, és rajta csípik, hogy

• be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott,
• igazolatlan eredetű árut forgalmaz,
• visszaeső, azaz az adóköteles (akár piaci árusítóhelyen) folytatott tevékenysége során az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugta-kibocsátási kötelezettségét.

Az ismételt elkövetés nem csak a Btk. szerint súlyosbító körülmény, hanem az adójogban is, így az üzletzárást helyettesítő bírságot ismételten (alkalmanként) is meg kell állapítani. A kiszabható bírság felső határa magánszemély adózó esetében 200 ezer forint, más adózó esetén 500 ezer forint.

Jelent némi vigaszt a fülön csípett vállalkozásoknak az, hogy a mulasztási bírság megállapításánál a NAV mérlegeli az eset összes körülményét, a tevékenység vagy mulasztás súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. Ez persze a visszaesőknek kellemetlen, de az először – és csak kicsit - megtévedők megúszhatják bírság nélkül is – vagy legalábbis sikerrel „sírják le” azt egy kérelemben.

Sinka Júlia