A munkavállaló lakásából telephely - a home office adózási kérdései

A koronavírus miatt sok vállalkozás átállt az otthoni munkavégzésre. Azzal azonban nem számoltak, hogy az otthonról végzett munka miatt, a helyi adókról szóló törvény fogalmai szerint, akár új telephelye is keletkezhet a cégnek.

Ha vállalkozók a home office adózásáról kérdéseznek, akkor jellemzően a munkavállalónak átadott számítástechnikai eszközök, a dolgozónak adott költségtérítés kerül szóba. Természetesen, ezek is fontosak. Ugyanakkor kevesen gondolnak arra, hogy a home office a helyi adók – egészen pontosan az iparűzési adó – szempontjából is gondos tervezést igényel, különben jelentős adókockázattal kell számolnia a munkaadónak.

Az, ha egy vállalkozás több önkormányzat illetékességi területén is végez tevékenységet, már önmagában is adókockázattal jár, hiszen ilyen esetben a helyi iparűzési adót meg kell osztani a telephelyek és a székhely önkormányzatai között.

Bár a cél, hogy minden érintett önkormányzat olyan mértékben részesüljön egy adott vállalkozás adóforintjaiból, amilyen mértékben az a területén gazdasági tevékenységet folytat, érthető és elfogadható, de az adóalap megosztása már önmagában is sok vita forrása volt és lesz, az önkormányzati adóhatóságok által lefolytatott ellenőrzések során.

A vállalkozók jellemzően tisztában vannak azzal, hogy ha mondjuk budapesti székhelyük mellett, Esztergomban is nyitnak egy üzletet, akkor az esztergomi önkormányzat is várja az iparűzési adót.

A koronavírus-járvány okozta kényszerhelyzetben home office-ba küldött ügyvezető vagy pénzügyes kapcsán azonban ez a lehetőség fel sem merül a vállalkozókban.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) értelmező rendelkezései (52.§. 31. pont) meglehetősen hosszan részletezi, mit is kell a telephely fogalmán értenünk. Többek között – és ezt akár a definícióba foglalt fő szabályként is értékelhetjük – telephely „ az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) - függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt (…) , az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát”.

Mi a helyzet Józsi, a budapesti cég solymári ügyvezetőjének, és Margitkának, a társaság adminisztrációs mindenesének nagykovácsi otthonával, ha home office-ra áll át a vállalkozás?

Mondhatjuk azt, hogy a társaságnak irodája, és így telephelye lett hirtelen Solymáron és Nagykovácsin?

Részei a társaság üzleti tevékenységének az ügyvezető által végzett irányítási feladatok és Margitka „papírmunkája”?

Ahogyan arra az EY adóperes szakértői a home office eddig rejtve maradt veszélyére figyelmeztető sajtóközleményükben felhívták a figyelmet, egy konkrét ügyben a Kúria megállapította, hogy az ügyvezető otthonából végzett banki műveletek és a postai levelezés már olyan tevékenységnek minősülnek, amelyek megalapozzák a telephellyé válást.

Egy másik esetben pedig kimondta, hogy a külső helyszínen foglalkoztatott egyetlen adminisztrátor munkavégzése is tartós üzleti tevékenységnek minősül, és ezzel adókötelezettséget is jelent.

Szerintem a probléma abból az aspektusból is érdekes, hogy ha a vállalkozó az adott településen nem rendelkezik székhellyel, telephellyel – azaz nem nyit ott boltot, fióktelepet, nincs ott birtokában egyéb, a Htv. fentiekben hivatkozott definíciójának megfelelő berendezés -, hanem a törvény egyéb rendelkezései alapján vélelmezett telephelye keletkezik, akkor ezt milyen időintervallumban kell vizsgálnunk.

A Htv. konkrét szabályt például az építőipari vállalkozások esetében rögzít– és ez sajátos tevékenység ebben a vonatkozásban is-, 180 napi, az adott településen végzett tevékenység után beszélhetünk arról, hogy a vállalkozónak telephelye keletkezett ott, és ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységről is csak 30 napot túllépő munkavégzés esetén lehet szó.

A home office kapcsán sem mindegy, hogy a munkavégzés megszakítás nélkül meghaladja-e a 30 napot, illetve a tevékenysége mely elemeit és milyen feltételekkel helyezi a cég e keretek közé.

Visszatérve az előbbi példánkra: egy budapesti cég pénzügyi vezetője Solymáron lakik és a koronavírus miatt onnan is dolgozik, vagyis elektronikus úton írja alá a szerződéseket, kezeli a cég bankszámláját és minden céges ügyet otthonról intéz.

Ebben az esetben már felmerülhet, hogy a vidéki településen vajon van-e telephelye a fővárosi társaságnak.

Ez azért nagyon fontos kérdés, mert a telephely árbevétele után a társaságnak helyi iparűzési adó fizetési kötelezettsége van az illetékes önkormányzatnál.

Ez azt jelenti, hogy a távmunkában végzett tevékenység után származó árbevételt nem a szokásos helyen kell majd bevallani és befizetni, hanem a home office szerinti önkormányzatnál.

Ennek elmaradása esetén az ellenőrzést végző önkormányzat adóhiányt, bírságot és késedelmi pótlékot állapíthat meg.

Ebben az esetben az sem segít a példánkban szereplő cégen, ha Budapesten a teljes bevétele után befizette a helyi iparűzési adót - a hiányt, a bírságot és a késedelmi pótlékot ettől függetlenül megállapíthatja a másik, érintett önkormányzati adóhatóság.

Külföldön – így Franciaországban, Németországban, Belgiumban és Svájcban - az otthoni munkavégzés adózást is érintő problémáit felismerve, speciális megállapodások születtek a járvány idejére.

Magyarországon ez egyelőre még várat magára, de az otthoni munkavégzés egyre növekvő jelentősége miatt, bizonyára lesz majd jogi megoldás erre is.

Addig is, az otthoni munkavégzésre részben, egészben áttérő cégeknek érdemes az iparűzési adó szempontjából is vizsgálni ennek feltételeit, és adószakértővel egyeztetni a kérdésben.