A könyvelő nem bűnös! Nem próféta, nem megváltó, de … 1. rész: Az „ideális” könyvelő

Biztosan sokan eltűnődtek már azon, milyennek is kell lennie a jó könyvelőnek. Ha Ön, Kedves Olvasó szakmabeli, akkor jó okkal szeretne minél inkább megfelelni az egyre telítettebb piac elvárásainak, ha pedig vállalkozó, akkor a cége számára ideális könyvelő kiválasztásához kaphat támpontokat.

A kérdés legutóbb egy amerikai akcióvígjáték nézése közben jutott eszembe. Persze nem azért, mert a film olyan unalmas lett volna, hogy ahhoz képest még a számviteli szolgáltatás minőségi kérdései is vérpezsdítően hatnak az emberre. A „Pancser polisz” (The Other Guys) című moziról van szó, amit éppen most, szilveszter délután ismét vetített az egyik kereskedelmi csatorna.

Ebben a – szerintem zseniális – Will Ferrel könyvelőt („súlyosbító körülményként” a New York-i rendőrség gyilkossági csoportjának könyvelőjét) alakít. Imádja a munkáját. Olyannyira, hogy ezt akár gyermekkori álma beteljesülésének is nevezhetjük. (Van, aki űrhajós, pilóta vagy világhírű orvos szeretne lenni már csöpp korában is – és van, aki könyvelő…) A film egyik, témánk szempontjából sarkalatos jelenetében elmeséli társának: ”Tizenegy éves koromban könyvvizsgálatot tartottam a szüleimnél. Amikor beszámoltam az eredményről, nem kaptam vacsorát.”

Nos, nem kétséges, hogy a jó könyvelő szereti a munkáját. Igyekszik minél többet nyújtani ügyfeleinek. Ezt azonban jó, ha átgondoltan teszi. Mondjuk azért (is) mert sajnos olyan cégtulajdonos is akad, aki mindenért a könyvelőjét hibáztatja - és nem feltétlenül joggal.

Néhány hete egy szakmai konferencián mesélte egy kolléga az alábbi – minden bizonnyal szélsőséges, de éppen azért elgondolkodtató – esetet: Ügyfele, egy egyszemélyes kft tulajdonosa – nem mellesleg extrémsportoló - váratlanul, balesetben elhunyt. A cég nem sokkal előtte bővítette tevékenységi körét, ami az első lépésekben banki hitelből fedezett, tetemes költséggel (úgy is fogalmazhatunk, hogy veszteséggel) járt, de még egy forint bevételt sem hozott. A hagyatéki eljárás miatt elkészített évközi beszámoló adataiból értesült a vállalkozó családja a cég - aktuálisan nem éppen fényes - pénzügyi helyzetéről is. Az özvegy felháborodottan támadt rá a könyvelőre, mondván, kutya kötelessége lett volna lebeszélnie az új szolgáltatás bevezetéséről a vállalkozót, szakmai felelőtlenség volt ezt engedélyeznie (!). Kilátásba helyezte, hogy jogi útra tereli a dolgot, mert a – szerinte – kontár könyvelő csődbe juttatta (!) a társaságot.

Arról, hogy adott esetben milyen esélyei lennének a harcias özvegynek a bíróságon – azaz a könyvelői felelősség jogi kérdéseiről, a megfelelő védelmet nyújtó, és mindkét fél érdekeit szolgáló, jól körülhatárolt szerződés tartalmáról - később még lesz szó.

A könyvelőváltás kapcsán most inkább arra keressük a választ, hogy mit várnak el a megbízók a könyvelőtől, a cégvezetők szerint milyen az ideális könyvelő. (Persze, azt is tanulságos lenne megvizsgálni, hogy fordítva mi a helyzet, azaz a könyvelők mit gondolnak az ideális ügyfélről, de az egy másik „kurzus” témája)

Kedvenc „üzleti gurum” – Pongor-Juhász Attila - végzett egy kis kutatómunkát az ügyben. A (szakszóval élve, minden bizonnyal nem reprezentatív, ám ennek ellenére beszédes) felmérésének a tanúsága szerint, a magyar kis- és középvállalkozások tulajdonosai számára az IDEÁLIS KÖNYVELŐ:

• Nem akarja mindenáron számvitel-professzorrá átnevelni ügyfelét, hanem „lefordítja” a szükséges információkat számára.
• Tud kérdezni is: nem csak rögzítője a cég a datainak, hanem a vezetés számára fontos információkká dolgozza át azokat, miután felmérte a vállalkozás aktuális és jövőbeni terveit, céljait. Így például, rákérdez arra is, hogy szeretne-e a tulajdonos pénzt kivenni a cégből, vagy esetleg a vállalkozás fejlesztésére fordítaná azt. Ennek függvényében adózási módot, befektetési lehetőségeket ajánl.
• Rendszeresen küld a cégvezetés számára is érthető kimutatásokat a vállalkozás aktuális helyzetéről, és ezt és az esetleges problémákra ajánlott megoldásait megbeszéli a tulajdonosokkal.
• Segít a vállalkozás költségeinek csökkentésében. Így például az optimális bér- és cafeteria - szerkezet kidolgozására, az általános költségek lefaragására ad gyakorlatban is működőképes, ésszerű javaslatokat. (Itt óvatosságra inteném a könyvelőket, mert – függetlenül a tényleges tárgyi tudástól – adótanácsot nem feltétlenül adhat a könyvelő, de e kérdésről is lesz még szó.)
• Hajlandó együttműködni a cég ügyvédjével.
• A nem szakterületéhez tartozó feladatokra is tud megfelelő szakembert ajánlani.
• Mindig van ideje az ügyfelei számára.

Ha kicsit körülnézünk az Interneten, akkor kiderül, hogy a külföldi vállalkozók elvárásai is kísértetiesen hasonlítanak a fenti kívánalmakra. Ideértve az amerikai üzletembereket is, bár ők - privát „kutatási anyagom” alanyai meglehetősen széles skálán mozogtak, akadt farmer Wisconsinból, és befektetési tanácsadó Texasból, de szabadúszó titkárnő is Anaheimből (California) - egy picit „mohóbbak”. Nem átallják kiszámítani a könyvelőnek fizetett díjazás (nézőpontjukból költség) összegének az így elért eredményhez – mondjuk a könyvelő tanácsainak köszönhetően lefaragott költség, adó – viszonyított arányát is!

Ez egyrészt sugallja azt is, hogy ők már ráébredtek arra, a jó könyvelő éppen úgy megtérülő befektetés, mint – mondjuk – az ingatlan vásárlás, vagy más, ígéretes vállalkozások részvényeinek felvásárlása.  Persze könnyű nekik, volt idejük megismerni a „dörgést”, sokkal régebben pofozza őket a kapitalizmus, mint hazánk fiait.

Másrészt számíthatunk arra – és nem csak a belföldön bejegyzett, külföldi vállalkozások tulajdonosainak igényei miatt -, hogy hamarosan ezek a mutatószámok is fokmérői lesznek a könyvelői rátermettségnek.

Néhány hónapja részt vettem egy ismert life-coach előadásán (igen, igen csak úgy „maszek élvezetből” – van az úgy – nem tartozik a szakterületemhez), aki az egyes szakterületek művelői pályamódosításának szükségességéről, lehetőségeiről beszélt.

Szerinte öt éven belül (!) már olyan könyvelési programok lesznek kereskedelmi forgalomban is elérhetőek, amelyek már szakképzett könyvelő nélkül is – azaz bárki által működtetve - képesek lesznek elvégezni a cég számviteli feladatait. Megkérdeztem néhány programozót, szerintük lehetséges-e ez. Azt válaszolták, hogy „simán”. Hozzá kell tennem, hogy a szóban forgó urak nagyjából annyit értenek a számvitelhez, mint én az autószereléshez, függetlenül attól, hogy számos ügyviteli szoftvert megalkottak már.

Az azonban biztos, hogy a számítástechnika – és így a könyvviteli programok is – megállás nélkül fejlődnek, így a jövőben sokkal többet tudnak majd ezek is. Mondjuk gyorsabb, könnyebb lesz az adatbevitel (én például, el tudnék képzelni valamiféle „vonalkód-beolvasásos” módszert erre), de kétlem, hogy a könyvelők ezzel olyan feleslegessé válnak majd, mint űrhajón a lópatkó.

Például azért sem, mert a programozók e csúcsteljesítményre is csak a számviteli szakemberek bevonásával lesznek képesek, és e szakmai háttér nélkülözhetetlen lesz/marad a törvényváltozások nyomon követése és a szükséges fejlesztések miatt. Viszont előtérbe kerül majd a könyvelőszakma támogató, tanácsadó jellege, és – remélhetőleg- csökken a favágás, azaz az adatrögzítéssel eltöltött idő.

Cikkem folytatásában górcső alá vesszük, milyen kimutatásokat célszerű rendszeresen összeállítani (és hogyan) a cégtulajdonosok számára, melyek azok a mutatószámok, amelyek hatékonyan segíthetik őket a szükséges gazdasági döntések meghozásában, megtudjuk, mi fán terem a vállalkozás személyre szabott adónaptára. Kitérek arra is, hogy mit muszáj megtanítania a könyvelőnek a számlaosztályokról, és hogy a könyvelői végzettség mellé mely más képesítéseket célszerű megszereznie. Mindezeket azzal is megfűszerezem, hogy az amerikai karriertanácsadók mit javasolnak a sikeréhes könyvelőknek.