A határon átnyúló ügyletek áfa-kérdései (2/1.rész)

 

SZÖVETKEZÜNK

 

Egy olasz vállalkozás iparművész által egyedileg tervezett szövetet vásárol egy magyar vállalkozástól. Vizsgáljuk meg, milyen áfa-következményekkel jár az, ha

a)     az olasz cég tulajdonosa ideutazik, kiválasztja és megrendeli a kívánt árut, majd hazautazik, a magyar cég intézkedik az áru szállításáról,

b)     az olasz cég tulajdonosa ideutazik, kiválasztja a megrendelni kívánt árut, minőségileg átveszi, és megkéri a magyar céget, hogy intézzék el az olaszországi szállítást, majd hazautazik,

c)     az olasz cég tulajdonosa ideutazik, kiválasztja a megrendelni kívánt árut, minőségileg átveszi, és megkéri a magyar céget, hogy intézzék el a szállítást a soproni leányvállalatához, majd hazautazik,

d)     az olasz cég tulajdonosa a részére postázott termékminták alapján kiválasztja az árut, majd megkéri osztrák üzletfelét, szerezze be, és szállíttassa nevében Olaszországba az árut,

e)     az olasz cég tulajdonosa orosz üzleti partnerét kéri fel ugyanerre,

f)      az olasz cég tulajdonosa ideutazik, tárgyal a magyar céggel, és felkéri őket a tavaszi kollekciójához szükséges textíliák mintáinak tervezésére. Az elkészült terveket a magyar cég tulajdonosa viszi ki Olaszországba.

 

A fenti kérdések megválaszolásához először gyűjtsük össze az Áfa-törvény idevágó rendelkezéseit, azaz azokat a szabályokat, amelyek alapján eldönthető, kinek és mely országban kell áfát fizetnie, azaz az adótörvény teljesítési helyre érvényes előírásait. Ehhez azt is tudnunk kell, mikor beszélhetünk az Áfa-törvény értelmében teljesítésről.

 

Értékesítés az áfa fizetésére az általános szabályok szerint kötelezett adóalanyok között

 

MIÉRT FONTOS AZ ÜGYLET TELJESÍTÉSÉNEK IDŐPONTJA?

 

Az Áfa-törvény (56.§.) a teljesítés tényéhez és időpontjához köti az adófizetési kötelezettség keletkezését (ennek függvényében nyílik meg egyébként a másik fél – a termék vásárlójának, a szolgáltatást igénybevevőnek adólevonási joga is). Ez az időpont nem feltétlenül követi a fogalom polgári jogi (és így számviteli) értelemben vett idejét, azaz az adott ügylet tényleges (fizikai) teljesítésének időpontja nem biztos, hogy az a nap, amikor az adófizetési kötelezettség keletkezik.

 

Az Áfa-törvény erre vonatkozóan is megállapít egy általános szabályt (ezt az 55.§-ban találjuk), és az ezen kívüli esetkörökre érvényes előírásokat is rögzít (57-64.§). A főszabály azt mondja, hogy egy ügylet akkor teljesül, amikor tényállásszerűen megvalósul, azaz a felek közti szerződésben meghatározott valamennyi feltétel teljesült.

 

Az is lehetséges, hogy az adott ügylethez valamely jogszabály is követelményeket fűz. Ekkor a felek szerződésbeli akaratán, annak feltételein túl, e jogszabály előírásainak is teljesülniük kell ahhoz, hogy az ügylet „tényállásszerű” megvalósulásról beszélhessünk. Találkozunk továbbá olyan ügyletekkel is, amelyekre vonatkozóan az Áfa-tv. maga határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett az ügylet tényállásszerűen megvalósult, azaz beállt az adófizetési kötelezettség. Ez utóbbi körbe tartozik a termékértékesítés. A szolgáltatásokhoz viszont az adótörvény nem fűz „saját tényállást”, így a teljesítés időpontja a felek közti szerződés jellegéből, illetve az adott szolgáltatásra vonatkozó jogszabályi előírásokból következtetve állapítható meg.

 

Az Áfa-törvénynek a teljesítés időpontját érintő különleges előírásai – mint például a részteljesítésekre, vagy az előlegre, időszaki elszámolásokra, előlegre, stb. - az olasz kereskedő ügyében nem játszanak szerepet, de abból a szempontból érdekesek, hogy eláruljuk a módszert, amit az egyes ügyletek teljesítési időpontjának vizsgálatakor követnünk kell.

 

Először a speciális szabályokat – úgy is mondhatnánk, kivételeket - kell sorra vennünk, hogy lássuk, az adott ügylet beletartozik-e a szóban forgó szabályok által érintett esetkörök közé. Ha valamely különleges szabály egyértelműen érvényes az ügyletre, akkor azt kell követni. Ha adott esetben több előírásnak is megfelelne az ügylet, akkor az lesz a „nyerő”, amely leginkább összefoglalja az ügylet jellemzőit. Ha a vizsgált ügyletnek semmi köze a különleges szabályokhoz, akkor a főszabályt kell alkalmaznunk.

 

A cikk elején feltett kérdések szempontjából itt a normál termékértékesítésé a főszerep, illetve szolgáltatás nyújtására is sor került. Az adótörvény szerint a termékértékesítés azt jelenti, hogy a terméket – mint birtokba vehető dolgot – úgy engedi át az értékesítő, hogy az átvevő azzal tulajdonosként rendelkezhet, illetve a felek közti ügylet ezt a joghatást eredményezi (ez utóbbi körbe tartozik a zárt végű lízing).

 

A példában szereplő a) esetben akkor teljesül az ügylet, amikor a magyar cég útnak indítja a vevő nevére szóló rendeltetéssel a szállítmányt. A b) és c) esetben akkor, amikor az olasz vállalkozó ideutazott, és itt „átvette” a terméket – ezzel elismerte, hogy azok a szerződésben kikötött feltételeknek megfelelnek, majd a magyar cég intézkedett (ugyancsak a vevő nevére szóló rendeltetéssel) a szállításról. Azaz az eladó átadta a termék feletti rendelkezési jogot, az ügyletek teljesültek.

 

 

 

A TELJESÍTÉS HELYE: HOL ÉS KINEK KELL MEGFIZETNIE AZ ÁFÁT?

 

Azt, hogy mikor kell az áfát megfizetni, azt már tudjuk, már csak azt kell tisztáznunk, hogy kinek és hol, azaz melyik, az ügyletben érintett országé az adóztatás joga. Az Áfa-tv. a termékértékesítésekre vonatkozóan itt is megállapít egy általános szabályt (25.§.), továbbá különleges szabályokat (26-35.§.)

 

A módszer ugyanaz, mint a teljesítés időpontja kérdésében: a különleges előírások vizsgálatával – azok kizárásával - haladunk az általános előírás felé. És: ha az az eredmény, hogy más országot is érintő ügyletben a teljesítés helye belföld, azt is meg kell néznünk, érvényesül-e valamilyen mentesítő szabály.

 

Termékértékesítés esetében fontos körülmény, hogy azt elszállítják-e - a szállítás része-e az ügyletnek, az értékesítés következménye-e a szállítás-, vagy sem. Ha a terméket küldeményként nem adják fel, vagy nem fuvarozzák el, az ügylet teljesítési helye az, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van. Ha például egy francia vállalkozás megvásárol egy gépsort egy magyar vállalkozástól, de a gépsor marad ott, ahol a megvásárlása pillanatában volt – például a magyar cég a francia cégnek a gépsorral bérmunkát végez- , az ügylet azon a helyen teljesített, ahol a gépsor fizikai értelemben található. Ha ez Magyarország, akkor a teljesítés helye- és az adóztatásra jogosult ország – Magyarország.

Ugyanez a helyzet, ha egy magyar vállalkozás belföldön fekvő ingatlant értékesít egy német cégnek – a fuvarozás lehetőségének kizártsága miatt a teljesítés helye belföld (az már más kérdés, hogy adott esetben merül-e fel áfa, ingatlanok értékesítésére vonatkozó speciális szabályok figyelembevételével).

 

 

POSTÁRA ADOTT, ELSZÁLLÍTOTT ÁRUK ESETE

 

Amennyiben a terméket úgy adják el, hogy ennek következményeként feladják, vagy elfuvarozzák a vevő által megjelölt helyre, az ügylet teljesítésének helye az, ahol a feladás megtörtént, illetve a fuvarozás megkezdődött. Az a) és b), illetve c) esetekben eszerint a teljesítés helye Magyarország. Ebből az következne, hogy a terméket 27%-os áfa terheli.

Ez a c) esetben nyilvánvalóan igaz, hiszen az árut belföldön belül szállítják - jelen esetben az olasz cég soproni leányvállalatához. Az Áfa-törvény – függetlenül attól, hogy a vevő külföldi- nem tartalmaz szabályt erre az esetre, amely az áfa fizetése alól mentesítené az eladót. Az a) és a b) esetben viszont a szállítmány elhagyja az országot, a fuvar Olaszországban ér véget.

 

A MAGYAR ELADÓ MENTESÜLHET AZ ÁFAFIZETÉS ALÓL

 

Az Áfa-tv. mentesíti az adó alól az eladót, ha az értékesített, belföldön feladott, vagy innen fuvarozott termék rendeltetési helye más tagállam, és a szállítmány igazoltan külföldre kerül az értékesítése következményeként (89.§.). Ekkor az eladó – jelen esetben a magyar cég a szövetet- áfa felszámítása nélkül számlázza, az adót Olaszországban, az ott érvényes szabályok szerint az olasz vállalkozás fizeti meg (fordított adózás). Ez a szabály attól függetlenül érvényes, hogy a szállításról a vevő, vagy az eladó, vagy nevükben, megbízásukból más végzi (például egy osztrák fuvarozó cég).

 

A mentesítési szabály az áru külföldi rendeltetése miatt akkor is él, ha a partner harmadik állambeli vállalkozás – mondjuk a vevő nem olasz, hanem egy kanadai vagy USA-beli vállalkozás-, de akkor nem a hivatkozott paragrafus, hanem a 98.§. írja elő, részletezve ennek további feltételeit is (a terméknek az értékesítését követő 90 napon belül igazoltan el kell hagynia a Közösség területét). Fontos, hogy egyes harmadik államnak minősülő országokban nincs hozzáadott-értékadó, mint például az USA-ban.

 

A mentesítési szabály- és az áfa felszámítása nélkül történő számlázás szempontjából- egy harmadik országbeli vevő akkor is a hozzáadott-értékadó alanyának tekintendő, ha az adott országban nincs ilyen adó, de egyébként más adók fizetésére kötelezett. A vevő, megrendelő adóalanyi státuszát ekkor is ellenőriznie kell az értékesítőnek: ezt a külföldi partnernek az adott ország szabályai szerint megállapított, egyedi azonosító számmal kell(ene) igazolnia.

 

A magyar cég számára vevője adóalanyisága nem azért fontos, hogy megnyugodjék, a külföldi cég adót fog fizetni („neki se legyen jobb, mint nekünk” alapon), hanem azért, hogy biztos lehessen abban, jogszerűen alkalmazza az ehhez kapcsolódó előírásokat, azaz adott esetben a fordított adózás szabályai szerint járhat el.

 

A d) és a e) esetben láncügyletről van szó, amely a d) esetben háromszögügylet is egyben. Minden háromszögügylet láncügylet, de nem minden láncügylet háromszögügylet, akkor sem, ha három szereplője van. Arról, hogy e fogalmak mit takarnak, és mit takar ez az érdekes „ellentmondás” a háromszögügyletnél, és egyáltalán, milyen szabályokat kell ezeknél figyelembe venni, és mi a helyzet akkor, ha szolgáltatást nyújtunk külföldre (f) eset), cikkünk folytatásában lesz szó. Ahogyan arra is fény derül, mit kell tenni, ha a felek valamelyike speciális státuszt élvez (mondjuk alanyi adómentes), vagy a vevő nem adóalany.

 

Sinka Júlia