A cégem pénze az én pénzem? - Néhány tipp a jövedelem legális kivételére

Nem árulok el titkot azzal, hogy a vállalkozások tulajdonosainak elsősorban tagi jövedelmet (ezt az egyszerűség kedvéért nevezzük a továbbiakban bérnek), illetve osztalékot kellene kapniuk a társaságtól.

Ezeket azonban adó, járulék terheli, az osztalék kifizetéséhez mindenféle (a tulajdonosok által csak „ostoba macerának” titulált) követelmény kapcsolódik, arról már nem is beszélve, hogy jó, ha jövő májusban pénzt lát az ember.

Adódik rögtön a kézenfekvő megoldás, vegyen bármit is a vállalkozó, kérjen róla céges számlát. Már csak a megfelelő – és túlzott jóindulat nélkül is hihető – történetet kell kitalálni (ezt általában szegény könyvelőnek), és máris mehet a számla a könyvelésbe.

Egy esetleges adóellenőrzés során e tételek jelentős részét a revizorok általában „kigyomlálják” a könyvelésből, mondván a költség elszámolása nem életszerű, nincs köze a beszerzésnek a vállalkozás tevékenységéhez. Ennek nem csak adóhiány (társasági adó, áfa, vélelmezett bér közterhei), hanem büntetés is a következménye, így a dolog többe kerül, mintha ugyanazt az összeget a fizetési borítékban kapta volna az érintett.

Nézzünk néhány kedvencet a revizorok gyakorlatából:

• több százezer forintos bőr ülőgarnitúra (ez be sem férne az irodába, de meg sem próbálták becipelni oda, az ügyvezető „átmenetileg otthon „őrzi”),
• herendi porcelán étkészlet az autójavító műhely számára (magyarázat a fenti),
• fényképezőgép, videokamera az étteremben (állítólag rendszeres reklámfotók érdekében, de ezeket is – biztos, ami biztos – otthonában tárolja a cégtulajdonos).

És sokáig folytathatnánk a sort. Az én személyes kedvencem a fentiekhez képest „piti” tétel, de nagyon jól demonstrálja a vállalkozók gondolkodásmódját – és itt most semmi rosszra nem célzok, csak arról van szó, nem mindenki gondolkodik „könyvelőül” vagy „adószakértőül”.

Ügyfelem informatikus, ügyviteli szoftvereket ír. Egy időben rendszeresen hozott céges számlát Milka csoki vásárlásáról (tényleg!). Amikor figyelmeztettem, hogy ezt nem nevezném kifejezetten a tevékenység érdekében felmerült költségnek, sértődötten azt válaszolta, ha csokit majszol, kreatívabb, programozni is jobban, gyorsabban tud. Ez pedig a cég érdeke!

Most, hogy már tudjuk, mi az, amit nem lehet, térjünk rá arra, mit lehet!

Kezdjük az örökzöld cafeteriával! Menetrendszerűen minden év végén – amikor már ismertek a jövő évre érvényes szabályok – a szakma vállvetve bizonygatja, még mindig jobban megéri béren kívüli juttatásokat adni, mint bért fizetni!  Ez a magánszemély számára adható nettó érték szempontjából igaz is.

Az Szja-tv. jelenleg még hatályos 71.§.-ával szabályozott béren kívüli juttatások – így például a SZÉP-kártya – esetében a közterheket a munkaadó fizeti (ez a juttatás értékére vetítve 35,7 százalékot jelent). Nettó értéke a munkavállaló számára a juttatás értékével megegyező – nem terheli levonás, mint a bért -, azaz a példaként hozott SZÉP-kártya esetében akár 450 ezer forintról is szó lehet, éves viszonylatban. Ráadásul az adótörvény szóban forgó paragrafusa a társaság személyesen közreműködő tagját is munkavállalónak tekinti.

Az e körbe tartozó kifizetések tehát többe kerülnek a munkaadónak (a bérre 28,5 százalék közteher esne), de számottevően (34,5 százalékponttal) többet érnek a munkavállalónak, mintha ugyanazt a bruttó összeget bérben kapná.

Ugyanezt a nettó értéket ugyanis bérként picit több, mint 687 ezer forint bruttó bérrel, illetve nagyjából 643 ezer forint osztalékkal tudná elérni a társaság. Azért mondom azt, hogy nagyjából, mert az osztalékot terhelő, és a magánszemélytől levont egészségügyi hozzájárulásnak egyrészt van éves maximuma, másrészt beleszámít a más jogcímen – mondjuk a munkabérből levont egészségbiztosítási járulékként – megfizetett járulék is. Adott nettó értékhez ragaszkodva tehát a bérkifizetés a társaságnak is drágább, mint a jól megválasztott béren kívüli juttatás.

2015-ben változatlanul munkavállalónak minősül a vállalkozás személyesen közreműködő tagja, a béren kívüli juttatások kapcsán. Viszont a törvény 200 ezer forintban húzza meg azt az éves összeghatárt, ameddig az idei, kedvezményes mértékkel azonos, 35,7 százalékos közteher érvényesülhet. E keret felett további 250 ezer forint erejéig (az adóévben összesen legfeljebb 450 ezer forintig) a SZÉP-kártya „zsebeibe” is kerülhet pénz a kedvezőnek nevezhető közterhek megfizetése mellett. Ha a munkavállaló megelégszik csak ez utóbbival, úgy a 450 ezer forint egésze felhasználható kedvezményes adózás mellett a kártya céljaira.

A 200 ezer forintot meghaladó éves juttatásra – például Erzsébet-utalványra, önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba utalt hozzájárulásra –, illetve SZÉP- kártyával együtt az éves szinten 450 ezer forintot túllépő juttatások esetében már 51,17 százaléknyi adót, járulékot fizet a cég.

Ez azt is jelenti, hogy nettó 100 ezer forint 151 ezer forintba kerül a társaságnak (a magánszemélynek semmibe), míg ugyanezt a nettó értéket bérként fizetve a cégnek picit több, mint 196 ezer forinttal kell számolnia (a magánszemélynek 34,5 százalék adóval, járulékkal lesz könnyebb a zsebe). A képzeletbeli ringben tehát 2015-ben is a béren kívüli juttatások „kesztyűjét” emelné győztesként magasba a boksz-bíró.

Az önkéntes pénztári juttatásokban is van „fantázia”, ha részletesen áttanulmányozzuk a pénztárakra vonatkozó törvény szerint nyújtható kiegészítő szolgáltatásokat – például munkanélküliként töltött időszakra is adható támogatás-, de valószínűbb, hogy a vállalkozók kevésbé kötött forrásokra vágynak.

Így például nem kizárt, hogy lakásgondokkal küzd a cégtulajdonos. Amennyiben munkaszerződése van a céggel, kaphat adómentesen lakásvásárlásra, illetve meglévő lakáshitel törlesztésére ötévente akár 5 millió forintot is – a 2015-ben hatályos szabályok szerint is.

Úgy is segítő kezet nyújthat a társaság lakásügyben a tulajdonosának – például, ha a hiteltörlesztésekkel van gondja, vagy adósággal küzd -, hogy lakását megvásárolja iroda, székhely céljaira, vagy egyszerűen csak befektetésnek. Persze nem kell a szóban forgó tulajdonost kitenni az utcára: visszabérelheti (lízingelheti) a lakást (adott esetben kisebb havi terhek mellett, mint az eredeti adósságai).

Erről célszerű a piaci áraknak megfelelő bérleti díjak mellett szerződniük, az ezt el nem érő összegnél indokolni kell az eltérést (lényegében azt kell bizonyítani, hogy adott körülmények között mégiscsak ez a nyomott ár volt a piaci helyzetnek megfelelő – mondjuk a lakás állapota, a piaci kereslet hiánya miatt).

A lehetőségek sora korántsem teljes, de gondolatébresztőnek úgy gondolom, elég ennyi.

Tapasztalt könyvelők a családtagok telefonköltségének céges számlán rejtegetésétől a „nercbunda helyett írjunk inkább munkaruhát a céges számlára” trükkig bezárólag sokféle megoldást javasolhatnának „adóspórolós” ügyfeleiknek.

Sok esetben nagyon kíváncsi lennék az adóellenőröknek adott magyarázatokra.

Ugyanakkor még a legális – mint a béren kívüli juttatások – adófaragó megoldásoknál sem szabad arról megfeledkezni, hogy például a SZÉP-kártyából életre szóló élmény még lehet, de nyugdíj, egészségbiztosítási ellátás soha. Ezt nem csak a nyugdíj előtt állóknak érdemes átgondolniuk, hanem például azoknak is, akik gyermekvállalás előtt állnak és nem mindegy számukra a gyermekgondozási díj összege.

Sinka Júlia