2016-os változások: Amit a vagyonosodási vizsgálatról tudni kell

A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS ÉRTELMÉBEN

Csak akkor alkalmazható ez az eljárás, ha azt 

• az illető magánszemély kezdeményezi, vagy 
• ha bűncselekmény (pl. vagyon elleni bűncselekmény, költségvetés megkárosítása, pénzmosás, áfacsalás, stb.) gyanújával büntetőeljárás is folyamatban van (a bűncselekmények típusából következően leginkább a magánszemélyhez köthető cégnél).

Ha az adóhatóság megállapítása szerint – kizárólag a Btk. XXXVI., XXXVIII., XXXIX., XL. és XLI. Fejezetében szabályozott bűncselekmény nyomozóhatóság részéről fennálló gyanúja esetén – az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. 

Ez esetben – figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is – az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

A vagyonosodási vizsgálat megváltoztatására azért van szükség, mert nem érte el a célját. Olyan emberi tulajdonságokat hozott a felszínre, például bejelentés, versenytárs feljelentése, ami nem kívánatos folyamat. Azokat az embereket kell becslési adómegállapítási eljárás alá vonni, akiknél teljesen egyértelmű, hogy bűncselekményből vagy fel nem lelhető, dokumentumokkal ki nem mutatható jövedelemből származik a vagyonnövekmény. Olyan átlagembereket, akik sok évre visszamenőleg nem biztos, hogy forintra tudják igazolni a vagyont, vagy nincsenek meg a dokumentációk, fölösleges vegzálni. 

A jövőben azokat célozza majd a vagyonosodási vizsgálat, akiknél egyértelmű, hogy a törvények megsértésével, vélhetően az adó elcsalásával tudtak gazdagodni.

Az egyértelműség azt jelenti, hogy az adóhatóság bűnügyi főigazgatósága nyomozást indít ellene olyan tények, adatok, bizonyítékok, vagy éppen ezek hiánya alapján. Tehát nem egymás feljelentésének eszköze, hanem egy nyomozati eljárás második lépése lesz jövő évtől ez a fajta vizsgálati módszer.

Fontos megjegyezni, hogy a vagyonosodási vizsgálatok nem szűnnek meg, hanem a becslési eljárás alkalmazási lehetősége szűkül. Valószínűleg kevesebb vagyonosodási vizsgálat lesz, és azok a személyek kerülnek majd a látókörbe, akiknél gyanú vagy bizonyíték van arra, hogy bűncselekmény elkövetésével költségvetési, állami pénzeket próbálnak elcsalni.

Érdemes megemlíteni, hogy cégeknél továbbra is lehet becslést alkalmazni, csakúgy, mint büntető eljárást folytatni.

Jogszabályi értelmezés

Amit vagyonosodási vizsgálatnak hívunk, az a személyi jövedelemadó bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálat, amelynek része lehet a becslés. Az ellenőrzés során több dolgot néz az adóhatóság, a becslést a készpénzforgalom és annak kapcsán az eltitkolt jövedelmek számszerűsítésére használják. Tehát az szja-ellenőrzés során nézik, hogy megfelelőek-e a bevallások (az alátámasztó dokumentumok és jogszabályok alapján), ellenőrzésre kerül a bankszámlákra érkező pénzek jogcíme és ezen kívül felállításra kerül a készpénzforgalmi mérleg, ami a becslés alapja.

Jövő évtől tehát abban lesz változás, hogy csak a büntető eljárás megindítása után vetheti be a becslést a NAV. 

Zárójelben megjegyzendő, hogy ha nem is használhatja a becslést az adóhatóság, attól még a bevallásokkal és a bankszámlákra érkező pénzek jogcímével (pl. örökség vagy kölcsön) kapcsolatban továbbra is tehet megállapítást.

 

EDDIGI GYAKORLAT ÉS VÁLTOZÁSOK

Ez idáig nem igazán volt „divat” vagyonosodási vizsgálat megállapítása alapján (vagy azt megelőzően) büntetőeljárást indítani, bár kivételek korábban is voltak. Megfigyelhető, hogy egy ideje a NAV ellenőrzési irányelve is kiemelt célcsoportként jelöli meg vagyonosodási vizsgálatok esetén a cégüket gazdasági érdek nélkül eladókat (cégfantomizálók).

Ezen személyeknél például sokszor már a büntetőeljárás elrendelését követően végez vizsgálatot a NAV. Az adóhatósági iránymutatásban (2014) egyébként írják, hogy ha valakinél büntetőeljárást kezdeményez a NAV, akkor ott a vagyonosodási vizsgálatot is elrendelhetik:

Az eltitkolt jövedelmek feltárása érdekében vizsgálandó a magánszemélyek jövedelmeinek és vagyongyarapodásának, illetve életvitelre fordított kiadásainak összhangja. Mindez elsődlegesen a működésükre, adózói kapcsolataikra tekintettel jelentős kockázatot hordozó társaságok magánszemély tagjai, – az egyéb ellenőrzések alapján rendelkezésre álló információk szerint – a vállalkozások pénzforgalmi számlájáról jelentős összegű készpénzt felvevő, de annak vállalkozási célú felhasználását igazolni nem képes, az adócsalás gyanús ügyletekkel érintett magánszemélyek, valamint a csőd-, a felszámolási és a kényszertörlési eljárások alá kerülő adózók vagyonát vagy jelentős jövedelmeket eltitkoló magánszemélyek körében. A gazdasági társaságok és a magánszemélyek ellenőrzéseit párhuzamosan, egymásra épülően kell végezni.

Ez a koncepció tulajdonképpen a bevezetője volt a 2016-os módosításnak.

Változások a korábbi gyakorlathoz képest

Eddig sok esetben az adóhatóság nem bevallások utólagos vizsgálatát, hanem egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést kezdeményezett első körben, amelynek során a számára fontos információkhoz hozzájuthatott. 

Ezt az eljárást aránylag hamar le szokták zárni, és ha probléma van, akkor fordítják át bevallások utólagos vizsgálatára. Egyes adókötelezettségek vizsgálata esetén az adóhatóság becslést egyébként eddig sem alkalmazhatott és adóhiányt sem állapíthatott meg. Ezért ha úgy ítélték meg, átfordították az ellenőrzést a bevallások utólagos vizsgálatára.

A jövőre vonatkozóan feltételezhető az a gyakorlat, hogy miután az egyes adókötelezettségek vizsgálatát lefolytatta az adóhivatal, utána, ha úgy ítéli meg, akkor átadja az ügyet a nyomozószervnek, majd amennyiben ott elrendelik a büntetőeljárást, akkor kezdik meg a bevallások utólagos vizsgálatának ellenőrzését. Ekkor már az eltitkolt jövedelmek megbecslésére is feljogosítva, mint korábban.

Az már egy másik kérdés, hogy utána mi lesz a nyomozással. Lezárják-e bűncselekmény hiányában vagy vádat emelnek, esetleg egyéb módon zárul le. A büntetőeljárás végkimenetelének viszont már nincs hatása ezt követően a vagyonosodási vizsgálatra, mert a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosság is szükséges, amelyet a nyomozó szervnek kell bizonyítani, ami szintén a NAV-hoz tartozik.

Amire érdemes odafigyelni

Felmerülhet az is, hogy egy szja-ellenőrzés során, ha becslést akar alkalmazni az adóhivatal, akkor megindítja a büntetőeljárást és máris fennáll a becslés alkalmazásának lehetősége. 

Ebből a szemszögből nézve a dolgot, sokkal veszélyesebbnek és elrettentőbbnek tűnik a jövő évtől alkalmazható új szabály, mint a régi. Mert senki nem szereti, ha büntetőeljárást indítanak ellene. És mivel a NAV saját maga indíthatja el az eljárást, ez könnyen bekövetkezhet – igaz, nem automatikusan. Mérlegelésre van szükség, amihez meg kell tudnia indokolni az adóhatóságnak, miért merült fel a bűncselekmény gyanúja.

Saját magunk által kezdeményezett vagyonosodási vizsgálat

Hogy valaki saját maga ellen kezdeményezzen vagyonvizsgálatot, az nemigen jellemző. Értelme akkor lehet, ha mondjuk, a nyomozóhatóság feltár egy adóhiányt, és az adózó azt túlzónak tartja. Ekkor pl. praktikus lehet az adóhatóságtól kérni egy vagyonvizsgálatot, és ha az megerősíti, amit az adóalany állít, akkor nyert ügyünk van. Korábban is volt erre joggyakorlat.

 

VAGYONOSODÁSI VIZSGÁLATOK TÖRTÉNETE

Ha egy vagyonosodási vizsgálatban az adóhatóság megállapítja, hogy az ellenőrzött magánszemély vagyongyarapodása, életvitele nincs arányban a bevallott és igazoltan megszerzett adóköteles jövedelmeivel, akkor a vagyonosodáshoz szükséges jövedelem utáni adót a magánszemély terhére megállapítja.

A vagyonosodási vizsgálat lényege, hogy a készpénzvagyon mozgására koncentrál. Kulcseleme ezért a nyitó pénzkészlet meghatározása.

A kezdetekkor számtalan esetben fordult elő, hogy a vizsgált személyek a vizsgálattal érintett, még el nem évült év első napján meglévő, nem ritkán tekintélyes összegű készpénz vagyonuk származását magánkölcsön szerződésekkel vagy egyéb magánokirattal kívánták igazolni. Ez a NAV számára sokszor ellenőrzési kényszert jelentett, mivel elvileg csak akkor utasíthatta el a bemutatott bizonyítékokat, ha annak valótlanságát bebizonyította. Az ellenőrzési lavina oka, hogy az adóhatóság kötelessége volt ilyen esetekben feltárni, hogy a hivatkozott pénzmozgásoknak volt-e, lehetett-e valós alapja. És az ellenőrzések a végeláthatatlanságig húzódtak el.

Ennek a sokszor parttalanná váló eljárásnak volt hivatott véget vetni a kötött bizonyítás rendszer bevezetése. Ennek lényege, hogy a vagyongyarapodás vagy a költségek fedezetéül szolgáló készpénz elévülési időn túli megszerzését már csak meghatározott bizonyítékok bemutatásával lehetett sikerrel igazolni.

A fordulópont 2006. szeptember 15.-e lett.

Ettől az időponttól a vagyon megszerzése tényének és időpontjának igazolásaként csak

• közhiteles nyilvántartás,
• jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve
• az elévülési időt megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint
• az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai,
• fizetésiszámla-kivonat,
• értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak.
• Igaz, az igazoltan megszerzett jövedelem 2006. szeptember 15.-e utáni rendelkezésre állása szabadon bizonyítható.

Abban az esetben viszont, ha a vagyongyarapodás forrásának megszerzése 2006. szeptember 15. napját megelőző volt, akkor ennek igazolására a szabad bizonyítás elve továbbra is érvényesül, vagyis elegendő egy magánokirat is a később felhasznált készpénz megszerzésének bizonyítására.

Példa:

A Kúria egyik kapcsolódó döntésében az érintett magánszemélynél folytatott vagyongyarapodás vizsgálata során a revízió megállapította, hogy a magánszemély több olyan ingatlan és ingó vagyontárgyat szerzett a vizsgált időszakban, melyekre vonatkozóan bevallást nem tett, nyugdíjának összege nem nyújthatott fedezetet a szerzésre és a megélhetésre. Az adóhatóság szerint a szerzések forrása vélelmezhetően az ellenőrzött időszakon belül keletkezett és adózatlannak minősül.

A vizsgált magánszemély ennek ellenkezőjét próbálta bizonyítani. Forrásként képzőművészeti alkotások értékesítéséből származó jövedelemre hivatkozott és ennek igazolására szerződéseket csatolt, amelyek keltezésén 2006. szeptember 28. napja szerepel.

Az ítélet rámutat arra, hogy az adózók vagyongyarapodásának vizsgálata során, a készkiadások forrása kapcsán két tényállási elemet kell feltárni. Egyrészt azt, hogy azt az adózó megszerezte-e, másrészt azt, hogy a forrás a készpénz kiadásának időpontjában az adózó rendelkezésére állt-e.

A magánszemély szerencsétlenségére a szeptember 28-ai időpont már az adó megállapításához való jog elévülési idején túlinak minősült.

Ennek következtében ezen forrás/jövedelem megszerzésének igazolására már a kötött bizonyítás szabályait kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a magánszemély által hivatkozott magánokiratok és felajánlott tanúvallomások nem alkalmasak a forrásmegszerzés tényének igazolására, így az adóhatóság megállapítása helytálló.

A kötött bizonyítás alkalmazása nagyon fájó azokban az esetekben, amikor csak napokon múlik, hogy az érintett magánszemély még a régi és szabad, vagy pedig már az új és kötött bizonyítási eljárásban igazolhatja a vagyongyarapodásának forrását. Így az ítélet szerinti esetben, ha a magánokirat keletkezésének dátuma 2006. szeptember 28. helyett 2006. szeptember 15-e előtti időpont lett volna, az adóhatóság köteles lett volna azt elfogadni, így a vitatott ügyben nem született volna az adózóra nézve kedvezőtlen megállapítás.

Sajnos érdemi alkotmányos kontrollt a kötött bizonyítás bevezetése nem kapott. Ezért gyakorlatilag az idő múlása miatt komoly vagyonok kerülhetnek veszélybe, mert hiába telt el lassan 10 év a kötött bizonyítás bevezetése óta, a mindennapi életben szinte elképzelhetetlen, hogy magánszemélyek üzleti döntéseik dokumentálásakor gondolnak arra a vészforgatókönyvre, hogy évek múlva az adóhatóság a törvény betűjét betartva akkor sem fogadhatja el a készpénz forrását, ha esze ágában sem lenne annak hitelességét megcáfolni.

A tervek szerint 2016. június 30-ára elkészül az új adózás rendjéről szóló törvény, valamint egy teljesen új NAV-stratégia, amiben ezeket a kérdéseket is tisztázzák.

 

Vagyonosodási vizsgálat tehát továbbra is lesz, ráadásul keményebb, mint eddig - legfeljebb kevesebb. A módosítás deklarált célja, hogy növeljék az adózók fizetési hajlandóságát: egy büntetőügy sokkal erősebben ösztönözheti erre azt, akit célba vettek, amennyiben nem akar büntetés-végrehajtási intézetbe kerülni. Hiszen, ha megtérül a kár, azzal sokkal kedvezőbb lehet a büntetőügy elbírálása az ügyészség mérlegelése alapján.

Persze mindennek megvannak a „költségei” is. Például az új intézkedés akadályozhatja az ügyek gyors végigvitelét akkor is, ha egyébként nyilvánvaló az „eset”. Ilyenkor meg kell majd várni, hogy a bűnügyi hatóság vagy a rendőrség elrendelje a nyomozást. És az sem mellékes, hogy ezt a pluszlépcsőt más döntéshozók irányítják, (nem a NAV, hanem) az ügyészséggel együttműködő rendőrség és bűnügyi hatóság.