2016. nyári adócsomag - 2017. évi szabályok (4. rész): Most lesz jó a katásnak, kivásnak (vagy nem)…

AMI KATÁNAK BEVÉTEL, ÉS AMI NEM…

Egy szakmai konferencián a kisadózó vállalkozások pályázati támogatásaival kapcsolatban mondta egy könyvelő, hogy a meg nem kapott támogatásnál csak egy rosszabb van, az, ha megkapja azt a vállalkozó…

Kolléganőnk természetesen nem kívánta ügyfele „vesztét”, csak a Katv. azon szabályára utalt, hogy a támogatás a katás bevétel részeként, könnyedén „feltolhatta” a bevételt 6 millió forint fölé, és máris búcsúzhatott a vállalkozó a támogatás vagy ennek egy része – 40 százalékától. Aki ismeri a „Mátyás király és az okos lány” című mesét, annak most az valószínűleg eszébe jutott – így lesz az elnyert pályázati pénzből „adott is a költségvetés, meg nem is” típusú segítség.

Szerencsére a jogalkotó – a szakmai szervezetek nem kevés nyomására – felismerte a helyzet fonákságát. A törvénymódosítás 2014. évre visszamenőleges hatállyal átsorolta a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra kapott támogatásokat a „nem bevétel” kategóriába. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azon katás vállalkozóknak, akik/amelyek az utóbbi néhány évben – 2014-ig visszamenőleg – kaptak olyan költségek fedezetére vagy fejlesztési célra kapott támogatást, és köteles volt a folyósítóval elszámolni, a kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásairól, most önellenőrzés keretében visszakaphatja a támogatás miatt megfizetett - lényegében „bűntető jellegű” - adót.

Azoknak a katásoknak, akiknek a támogatással együtt sem volt 6 millió forintot túllépő bevételük, nincs ez ügyben teendőjük, hiszen ők csak annyi tételes adót fizettek – támogatás ide vagy oda-, amennyit egyébként is fizettek volna.

Kevésbé idilli a helyzet a megszűnő katások számára: esetükben az a követelés is bevételnek minősül, amelyet a megszűnés napjáig még nem kaptak meg, függetlenül attól, hogy egyébként pénzforgalmi szemléletben adóznak – azaz fő szabály szerint csak az számít bevételnek, amit ténylegesen meg is kapott.

KIVA ÚJ ÉS KEDVEZŐBB NÉZŐPONTBÓL 

A kisvállalati adó választására jogosító statisztikai átlagos állományi létszámot, 25 főről 50 főre emelte meg a jogalkotó, de emellett az is fontos eleme a módosításnak, hogy csak akkor kell a kisvállalati adózást választó vállalkozásoknak ebből az adózási formából kijelentkezniük, ha ez a létszám meghaladja a 100 főt. Azaz a belépő a legfeljebb 50 főt foglalkoztatók számára lehetséges, de a már bent lévők maradhatnak e létszám kétszereséig: a jogalkotó szándéka nyilván a munkahelyek megőrzése, illetve újabb álláshelyek „teremtése” volt, mint tortán a mazsola, a kedvező adózás „nevelő hatása” mellett.

A törvénymódosításokkal ugyanis a kisvállalati adó alapja kiszámíthatóbb, egyszerűbb és az eddiginél is kedvezőbb lesz. (Persze most sem, és jövőre sem minden cégnek éri meg ezt az adózási formát választania. A döntéshez egy következő cikkemben adok támpontokat.)

A törvénymódosításnak köszönhetően, nem a vállalkozásban felhalmozódott pénzeszközök adóztatása történik, hanem a vállalkozásból ki- és bevont vagyon egyenlege – azaz az osztalékra és a tőkeműveletek eredménye – alapján kell az adóterhet megállapítani majd.

Ez azt jelenti, hogy 2017-ben változatlanul két összetevőből áll össze az adóalap, ami továbbra is a személyi jellegű kifizetéseket jelenti és a törvényben rögzített módon számított tételt, ami jövőre a pénzforgalmi szemléletű eredmény helyett, az alábbiak szerint számított adóalaprész:

• cégbíróságon jegyzett, saját tőke csökkentésként elszámolt összeg – saját tőke csökkentés jóváhagyott fizetendő osztalék összege,
• a pénztár értékének tárgyévi növekményét, legfeljebb a mentesített összeget meghaladó rész,
• a társasági adótörvény szerinti nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások,
• behajthatatlannak nem minősülő követelés elengedése, kivéve, ha az elengedés magánszemély javára vagy kapcsolt vállalkozási viszonyban álló javára történik.

A fentebb említett kategória, a pénztár mentesített értéke: a tárgyévi összes bevétel 5 százaléka, de legalább 1 millió forint vagy az adóalanyiság első évének nyitó mérlegében a pénztár kimutatott értéke.

Annak a cégnek az esetében, amely 2016. december 31-ig áttért a kisvállalati adózásra, e tétel a tárgyévi összes bevétel 5 százalékát, de legalább 1 millió forintot jelent, vagy a pénztárnak a társaság 2016. év nyitó mérlegében kimutatott értéke.

A kiva alapját természetesen jövőre is lehet csökkenteni a törvényben megengedett jogcímeken:

• a cégbíróságon jegyzett, megemelt saját tőke összege,
• kapott osztalék összege,
• a pénztár értékének tárgyévi csökkenése, legfeljebb a pénztár előző évi mérlegben kimutatott értékének a mentesített értéket meghaladó csökkenése.

Továbbá a „régi” kivásoknál, azaz ezt az adózási módot 2017. január 1-je előtt választó cégeknél, a kiva adóalapot csökkentő tételként kell figyelembe venni a 2013-2016. adóévek pénzforgalmi szemléletű eredményének

• tőkebevonás, osztalékszerzéssel növelt,
• tőkekivonással, osztalékfizetéssel és nem vállalkozás érdekében felmerült költségekkel, kapcsolt vállalkozások nem piaci áron történő számlázásával csökkentett pozitív összegét.

Lényeges, hogy a kapcsolt vállalkozások között a szokásos piaci árra és a szerződéses ár különbözete módosító tétel korlátozás nélkül vehető figyelembe a jogszabályban meghatározott adóalapot alakító tényezők terhére csökkentő tételként, ha a kiva alapja bármely adóévben negatív.

Valamint a beruházások, szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktivált értékével kapcsolatos adóévi kifizetések teljes mértékben csökkenthetik a tárgyév és a következő adóévek adóalapját. Ez utóbbi lehetőség független attól, hogy a szóban forgó eszközöket rendeltetésszerűen használatba vették-e az adóévben, és elszámolható akár a személyi jellegű kifizetések terhére is, de legfeljebb csak az elhatárolt veszteségnek a tárgyévi negatív egyenleggel növelt összegéig.

A törvénymódosítás rendet tett az adóelőleg összegének kiszámításában is, ez a

• személyi jellegű kifizetések összege, csökkentve a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezménnyel 
• jóváhagyott fizetendő osztalék összege, csökkentve az adóelőleg-megállapítási időszakban bevételként elszámolt osztalék összegével

A bevallásokat változatlanul negyedévente kell benyújtani és az előlegeket továbbra is a tárgynegyedévet követő hónap 20-ig kell megfizetni jövőre is. Az sem változott, hogy abban az esetben, ha az adóévre már megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adóévre megállapított adó összegét, a különbözetet csak az év végi adóbevallás benyújtásakor lehet elszámolni az adóhatósággal.

Egy következő írásban egy esettanulmányon keresztül vizsgáljuk meg, hogy – az összességében kedvező változások mellett/ellenére – mikor jó döntés áttérni a katára, kivára, és mikor „felejtős”.

A cikksorozat korábbi részei itt olvashatók: 1. rész>>   2. rész>>   3. rész>>