Szerelem a munkahelyen - mihez van jogunk, s mit tilthat meg a munkáltató?

Nem ritka, hogy a két felnőtt ember, akik elég sok időt töltenek együtt nap, mint nap, akik közösen dolgoznak, érnek el sikereket, egy nap többet is éreznek egymás iránt, mint kollegiális érzéseket. Ha valaki nem találta meg élete párját az iskolai évek alatt, óhatatlan, hogy a munkahelyén (is) nézelődjön a nagy Ő iránt. Ám ennek a helyzetnek lehet hátránya is, hiszen gondoljunk csak bele, hogy a párkapcsolatban bizony előforduló viták és nézeteltérések nem maradnak otthon, hanem bizony azt bevihetik a felek a munkahelyükre… érthető tehát a munkáltatók oldaláról, hogy néha szeretnék ezt szabályozni. És innen csak egy ugrás a kérdés, hogy meg tilthatja a munkáltató a magánéleti kapcsolatot két egymást szerető dolgozója között? 

Van az úgy, hogy a vállalati karácsonyi bulin vagy a csapatépítő tréningen kialakult szálak szorosabbra fűződnek a kollégák között, s a kezdeti flörtből tartós kapcsolat lesz. Néhol a céges babáknak külön fala van, s a vállalat büszkén számol be az újabb és újabb gyermekekről, akik a cég dolgozóinak gyermekeiként születnek, de a legtöbb magyarországi cég a tűrés, vagy tiltás intézményéig jut csak el. És ez nem is csoda, még a jogászok között is vita van arról, hogy milyen szinten szólhat bele egy vállalat a dolgozói közötti kapcsolat részleteibe.

Milyen veszélyei lehetnek egy ilyen kapcsolatnak a munkahelyen? Ha valaki volt már szerelmes, tudja, hogy az első hónapok gyakorlatilag a kezdeti lángolásról, a kapcsolat elején oly jellemző izgatottságról szólnak, ami bizony valljuk be, el is vonhatja a figyelmet a munkahelyi feladatokról. Ha pedig édes kis üzenetek reményében a céges üzenő programot gyakrabban nyitja meg a kolléga, mint a határidős feladatként kijelölt Excel fájlt, bizony könnyen kárt is okozhat a munkáltatójának. A másik, amivel a tájékozottabb HR-esek védekezni szoktak, hogy a két, magánéleti kapcsolatban lévő munkatárs között sokkal intenzívebb a kommunikáció, ebből azonban gyakran kizárják a többieket, így az egy csapatban dolgozó párok néha akaratlanul is hátráltatják a többieket az információk át nem adásával.

Olyan helyzetekben, ahol alá-fölérendeltség van a felek között, még nehezebb a szerelmi kapcsolatot semlegesen megítélni, hiszen kinek ne jutna eszébe a szereposztó dívány egy év végi magasabb bónusz esetében, vagy ki hinné el, hogy a pár egyik, beosztottként dolgozó tagja nem tudott a leépítésben érintettek személyéről sokkal korábban, mint ahogyan azt a pár másik, HR vezetőként dolgozó tagja nyilvánosan kihirdette. Kellemetlen helyzetek sora származhat egy ilyen munkahelyi kapcsolatból – indokolják azok, akik próbálják a feleket eltántorítani ettől.

Ám a dolognak két aspektusa van: a jogi, és az emberi intellektuális. Ha két felnőtt ember okosan, minden előnyt és hátrányt mérlegelve úgy dönt, hogy vállal egy ilyen kapcsolatot, elvárható tőlük, hogy ezt tudják a megfelelő módon kezelni. Ebbe beletartozik az, hogy a magánéleti konfliktusaikat a cégen kívül tartják, hogy a munkahelyen mint kollégák, s nem mint szerelmes pár viselkednek, s amennyiben ez a kapcsolat mégis befejeződik, felnőtt emberként viselkedve továbbra is megtartják a kollegiális kapcsolat olyan szintjét, ami nem akadályozza a munkavégzést a jövőben sem.
A másik pedig a jogi szempont: bár egyes vállalatok idehaza megpróbálkoznak vele, hogy előírásokat, tiltásokat tegyenek munkavállalóik számára, tény, hogy a Munka törvénykönyve nem tiltja a magánéleti kapcsolatokat sem a kollégák, sem a főnök és beosztottja között. Ez persze nem zavarja azt a néhány céget Magyarországon, ahol a cég Etikai kódexe, vagy egyéb szabályzata tér ki az ilyen jellegű kapcsolatok szabályozására. Hogy az ilyen előírások, kódexek mennyire jogszerűek, az több mint vitatott. A magánszférához való jog védelme egyértelmű helyzetet teremt: maga a tény, hogy két ember szerelmi kapcsolatba lép egymással, még nem jelent semmilyen jogsértést, így a munkáltató nem is tehet semmit jogi eszközökkel.

Van olyan, ami tilos a kollégáknak? Természetesen igen, ezt is nagyon szépen meg lehet fogalmazni a jog oldaláról. Tilos a kapcsolattal való visszaélés, azaz olyan magatartás, ami már lehetetlenné teszi a munkavégzést, vagy más kötelezettségszegést eredményez. Ide tartozik a teakonyhában való enyelgés, félreérthető, kétértelmű célzások mások jelenlétében, udvarlás, ami már a többi kolléga napi munkavégzését zavarja, kínos, kellemetlen nekik. Ezt egy munkáltató sem köteles eltűrni és szó nélkül hagyni, hiszen ez már a Munka törvénykönyvében megfogalmazott általános magatartási követelmények megsértését jelenti.

Ugyanígy joga van a munkáltatónak fellépni ama kolléga ellen, aki üzleti titkokat árult el magánéleti indíttatásból az egyik beszállítójának, aki történetesen a párja, s aki - ismerve a többi beszállító cég ajánlatát - ezáltal a munkáltató számára kedvezőtlenebb, saját magának azonban több nyereséget jelentő ajánlatot tesz. Ilyen esetekben a Munka törvénykönyve 6. §-ában is megfogalmazott munkáltatói jogos gazdasági érdeket veszélyeztet a szerelmes kolléga, s ez már szankcionálható. Fontos, hogy nem maga a magánéleti kapcsolat a jogellenes, hanem az ebben részt vevő kolléga vagy kollégák viselkedése, tettei.

A nagy kérdés tehát, hogy elmondjuk-e, vagy ne a munkahelyen? Nem vagyunk kötelesek, mert bejelentési kötelezettséget nem írhat elő a cég ilyen esetekre, de ha olyan a kapcsolat, ajánlott. Ha ügyféllel, beszállítóval vagy a felettesünkkel alakult ki a szerelem, ne adjunk támadási felületet a rossz nyelveknek, s négyszemközt közöljük inkább mi röviden, tömören az illetékes személlyel.