Piszkos anyagiak

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Minden álláskereső elég egyszer ahhoz a ponthoz a pályázás során, hogy mondania kell egy összeget a vele szemben ülő munkáltatónak. Sokak számára ez a legnehezebb kérdés, nem tudják meghatározni, mennyi is a reális bérigény, mit lehet „elkérni” az adott munkakörben. Ha túl keveset mondanak, „olcsón adják” magukat, ha meg túl sokat, akkor kiesnek a szóba jöhető pályázók közül – holott lehet, kevesebbért is elvállalták volna a munkakört örömmel. Ugyanez a nehézség merülhet fel akkor is, ha már kapun belül vagyunk, ha már néhány éve dolgozunk valahol, de béremelésre vágyunk. Mennyit kérjünk, hogyan indokoljuk?

Idehaza még nagyon sok cégnél tabu a fizetés. Van ugyan egy-két újító szellemű vállalat – főleg azon szektorokban, ahol nagy a verseny a munkavállalókért – aki hajlandó teljesen nyilvánossá tenni a megkereshető bérek listáját munkakörökhöz rendelve, de a munkáltatók nagy része még mindig titkolózik. Nem árulják el a megkereshető összeget az álláshirdetésben, pályázók meghallgatásakor előbb ők kérik a bérigény megjelölését, s saját dolgozóinak is megtiltják – sokszor munkaszerződésben kötelezve őket – hogy beszéljenek a fizetésük összegről másokkal.

Ugyanez a kettősség figyelhető meg a munkavállalóknál, álláskeresőknél is. Van, aki abszolút természetesen beszél a bérigényéről, a fizetéséről, mások számára pedig tabu az ilyen téma – még a közelebbi családtagjaikkal sem osztják meg ezt az információt. Így persze nem könnyű információkat szerezni, bérigényt egyeztetni adott iparágakban… de nézzük meg, mitől is függhet a fizetésünk összege?

Elsősorban természetesen szerepet játszik a munkakör szintje, az elvégzendő feladatok, a hozzá szükséges tudás, végzettség, tapasztalat. Ám ez sokszor nem minden. Vannak népszerű, jól fizető „slágerszakmák”, ahol alacsonyabb végzettséggel is jól lehet keresni, s a több évtizedes tapasztalat sem garancia a magas összegű fizetésre – lásd a pedagógusok esete. Érdemes tehát a kliséken – végzettség szintje, tapasztalati évek száma – túl az éppen aktuális munkaerőpiaci trendeket is nézni.

Azonos munkakörben joga van a dolgozónak ugyanolyan összegű fizetéshez, mint a munkálatójánál egy másik dolgozónak? Sok éve még igen volt erre a kérdésre a válasz: az egyenlő munka egyenlő bér szlogen még mindig sokak fejében létezik, habár már több mint 10 éve nincs velünk a munkajogban. A jelenleg hatályos Mt. is kimondja, hogy a munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni. Azaz ugyanabban a munkakörben nem kell, hogy ugyanannyit keressen két kolléga, hiszen lehet különbség a tapasztalatuk, végzettségük tekintetében, de ugyanilyen elfogadható szempont a különbségre az is, hogy nem ugyanazon a földrajzi területen dolgoznak. A fővárosban más lehet egy multinacionális élelmiszerüzletlánc pénztárosának fizetése, mint egy vidéki, kisebb áruházban ugyanezen munkáltatónál egy másik pénztárosnak, hiszen Budapesten több a munkalehetőség, így a munkavállalói igények is magasabbak, s a munkaerőpiaci viszonyok azt diktálják, hogy itt többet kell fizetni ugyanazon munkakörben egy dolgozónak, mint vidéken, ahol talán két nagy munkáltató van az egész megyében.

De még ha ugyanazon munkavégzési helyről, végzettségről, gyakorlatról is beszélünk, akkor sem érdemes a bérlapokon lévő nettó összegek összehasonlítása után azonnal diszkriminációt kiáltanunk! Gondoljunk csak bele, hogy a nettó összeg függ az igénybe vett adókedvezményektől, de akár attól is, hogy több műszakos munkavégzés esetén az egyik kolléga munkaidő-beosztása több éjszakai műszakot tartalmazott, míg a másik csak alacsonyabb pótlékot biztosító műszakbeosztásban volt nagyobb részben abban a hónapban. Fontos tehát, hogy az összes körülményt mérlegeljük, s ne csak a felszínt lássuk.

Mit tegyünk tehát, ha – akár álláskeresőként, akár munkavállalóként – magasabb fizetést szeretnénk elérni? Mindkét esetben ugyanaz a módszer: alapos kutatás, megbízható, releváns információk gyűjtése, s utána egy meggyőző érvelés kidolgozása, prezentálása. Álláskeresőként nézzük át a konkurens, hasonló cégeknél dolgozó ismerőseink listáját, keressünk megbízható személyeket, akik megfelelő információval szolgálhatnak a bérekről, figyeljük a munkaerő-piaci trendeket, a tanácsadó cégek, nagy álláskereső portálok éves bérfelméréseinek számait, s ezek alapján határozzuk meg az elképzelésünket. Vegyük figyelembe, hogy mennyire számítunk keresett munkavállalónak a piacon, mennyire egyedi, vagy tucat-szakma, amit képviselünk. Az általunk elérni kívánt összeget pedig tudni kell megindokolni, alátámasztani: miért érünk ennyit, milyen előnyöket hozunk mi a vállalat életébe, mit nyernek azzal, hogy minket vesznek fel? Munkavállalóként pedig mielőtt bekopogunk a főnökünkhöz, szedjük össze, hogy mit értünk el, mit köszönhet nekünk a vállalat, mit tettünk le az asztalra a közelmúltban, vagyis miért érdemeljük meg az emelést.