Pályamódosítás, de mikor és hogyan?

A munkaerőpiacon jelen lévő szinte minden generációra igaz az, hogy ők már az élethosszig tartó tanulás, a változás, a fejlődés jegyében kell, hogy tervezzék a karrierjüket. Míg korábban – jellemzően a szüleim generációjába tartozók – még azt hitték, úgy tudták, elég egy jó diploma, s utána életük végéig jó állásuk lesz, mi már az első néhány év munkaerőpiaci szárnybontogatás után rá kellett, hogy jöjjünk, hogy bizony valószínűleg nem attól a cégtől és abból a munkakörből fogunk nyugdíjba menni, amiben elkezdtük a karrierünket. A fiatalabb, Y és Z generáció pedig már szinte természetesnek veszi, hogy amit tanult, vagy amilyen munkát most végez, azzal egyáltalán nem biztos, hogy 5-10 éven belül is foglalkozni fog.

Vannak, akiknek könnyen megy a váltás, s vannak, akik nagyon megszenvedik. Nem csak a fentebb említett generációs különbség okozhatja ezt, bár tény, hogy ez az egyik jellemző ok. Az X generáció, s a nála régebb óta a munkaerőpiacon lévő generáció sokszor saját magát túl idősnek tartja már a változáshoz, közülük kevesebben hisznek abban, hogy 40-50 éves fejjel is vissza lehet ülni az iskolapadba. Ám a váltás nem tisztán az életkortól függ, számtalan sikeres példa mutatja, hogy sokkal többet számít a hozzáállás, a nyitottság, a tanulási hajlandóság. Az, hogy ki mennyire hajlandó kockázatot vállalni, új dolgokat kipróbálni, a személyiségétől is függ. Nincs tehát állandó, mindenkire igaz recept arra, hogy kinek mi segít egy ilyen jelentős fordulópontnál az életben, akár kényszerből, akár saját motivációtól hajtva új szakma után néz. Minden változás kockázatvállalással jár, így azt a természetes emberi igényt kell leküzdenünk, hogy biztonságban akarjuk érezni magunkat. Ez nem könnyű, de ha az alábbi pontokat követve biztosan könnyebben fog menni az első néhány nagy lépés az ismeretlen felé…

Konkrét cél és okok

Sokan gondolkoznak a váltáson, de nem nagyon tudják, mit is szeretnének. Márpedig cél nélkül elég nehéz elindulni, pláne úgy, hogy biztosan meg is érkezzünk oda, ahová vágytunk… Szánjunk időt arra, hogy kitaláljuk, leírjuk, mit szeretnénk. Vegyük végig, hogy mik voltak azok a pontok a korábbi munkánkban, szakmánkban, amit szerettünk, s mi az, amit nem. Gondoljuk alaposan és őszintén végig emellett, hogy miért is akarunk váltani, mik a valós okok? Mit várunk el az új szakmánktól? Ha valójában nem pályamódosításra van szükségünk, hanem például a munkahelyi konfliktusokat nem tudjuk jól kezelni, mert nem rendelkezünk kellő asszertivitással, s emiatt vágyunk egy másik karrierre, akkor ezzel a problémával az új helyen is szembesülni fogunk, azaz nem segítettünk magunkon, cseberből vederbe kerültünk csak.

Legyen konkrét tervünk!

”Jó lenne már egy másik szakma, ahol nem dolgozom magam halálra, és nincs ennyi túlóra…” – hallom nem egyszer a karrierváltást fontolgatóktól… és itt meg is álltunk, tovább nem jut a vágyakozó fél. A vágyott másik szakma, az új karrier felé vezető lépések pontos definiálása nélkül ez mind csak örök vágyálom marad. Üljünk le egy A4-es lappal, s írjuk össze, hogy mivel rendelkezünk, milyen erősségeink, kompetenciák vannak, mit tudunk, milyen tapasztalatot szereztünk eddig, ezekből mi használható az új szakmánkban, amit kinéztünk magunknak. Utána szedjük össze azt is, hogy mi kell ahhoz, hogy a másik, vágyott szakmában sikeresek legyünk: kell-e egy új végzettség, képzés, elég-e egy tanfolyam, vagy valami komolyabb paprít adó iskola kell? Milyen egyéb tudás, képesség kell hozzá? Ezeket hol tudjuk megszerezni? Iskolában tanulható, vagy csak a gyakorlatban? Ha ez utóbbi, tudunk szerezni egy mentort, aki bevezet minket a szakmába, vagy egy céget, ahová elmehetünk gyakornoknak? Ha megvannak a lépések, rendeljünk hozzá időtávot – mit mikorra fogunk megszervezni, megoldani, milyen eszközökkel, s arra is érdemes gondolni, hogy ha esetleg zátonyra futunk a terv egyik részénél, akkor milyen alternatív megoldások lehetnek még? Eme lista alapján már el is kezdhetünk lépegetni a céljaink felé!

Legyünk tisztában önmagunkkal!

Minden sikeres váltás alapja azt, hogy az ember tisztában van önmagával, a képességeivel, az erősségeivel, gyengeségeivel, a valós motivációjával. Önismeret az életben mindenhez kell – kivéve az önbecsapáshoz… Mik az erősségeim? Miben vagyok jó? Miben kell fejlődnöm? Hogyan tudok ebben viszonylag rövid időn belül előre lépni, vagy mivel tudom ellensúlyozni a hiányosságaimat? Miért buktam el eddig s mit tudok tanulni ebből? Mi gátol engem? Hogyan tudom ezt legyőzni?

Néha ezeket csak külső segítséggel lehet felfedezni, felismerni, így nehézségek esetén érdemes egy olyan szakemberhez fordulni, aki foglalkozik önismerettel és pályaorientációval, s segítséget tud nekünk ebben nyújtani.

A piszkos anyagiak

Ha valaki a vágyott karrierváltásba úgy kezdhet, hogy több hónapra, esetleg évre vannak tartalékai, akkor nagyon szerencsés. Így megszabadulva az esetleges régi, visszahúzó munkahelytől, az akadályozó tényezőktől csak a fejlődésre, a tanulásra koncentrálva töltheti a következő heteket, hónapokat, s nem kell a napi kenyérkeresésre fordítani az energiáit. Sokan azonban nem így fognak neki az új lehetőségnek, hanem egyszerre dolgoznak még a régi munkahelyen, s készítik elő a karrierváltás lépéseit, s ez utóbbi sokszor lassabb haladást jelent. Legyünk türelmesek magunkkal szemben, ha két fronton teljesítünk egyszerre, hiszen ezt az anyagi biztonságunk miatt tesszük így!

Ha nem csak magunkért vagyunk anyagilag felelősek, hanem családunk is van, akkor mindenképpen jó, ha velük is megbeszéljük a következő hónapok anyagi forgatókönyvét: meglehet, hogy nem mindenre fog pénz jutni, ami korábban megszokott kiadás volt, lehet, hogy egy kicsit spórolni kell. Fontos, hogy ők is megértsék a miérteket, hogy támogatni tudjanak minket a cél elérése során. Érezze és értse az egész család, hogy ez a pályamódosítás mit fog jelenteni.

Higgyünk önmagunkban!

Biztosan lesznek olyan pillanatok, amikor elbizonytalanodunk, amikor azt gondoljuk, hogy nem is volt olyan jó ötlet ez a pályamódosítás, s ez teljesen természetes is. Ám az állandó pesszimizmussal magunkat rántjuk vissza, míg a pozitív, egészségesen optimista hozzáállással saját magunkat visszük, húzzuk, toljuk előre a célhoz vezető úton. Nem állandó „hurráoptimizmus” kell, hogy uralkodjon rajtunk, igenis lehet mindenkinek rossz napja, megengedhetjük magunknak néha a negatív érzéseket is, de figyeljünk arra, hogy az érzelmeink ne tereljék el a figyelmünket a lényegről, a kitűzött célunkról és az ahhoz vezető lépésekről.