Neked melyik főnök jutott?

Úgy tartja a mondás, hogy munkahelyet a feladatok, vagy a vonzó cég alapján választunk, de a főnök személye miatt mondunk fel aztán… és igen, valóban van ebben a mondásban igazság. Hány embert hallottunk már arról dicsekedni, hogy ej, neki milyen jó főnöke van? S az ellenkezőjét – a hülye főnököt – hányszor hallottuk már? Az, hogy egy munkahelyen megmaradunk-e hosszú távon, nagyban függ attól, hogy milyen főnököt fogtunk ki.

Év vége felé kissé viccesebbre vesszük a stílust s nézzük meg, hogy kinek melyik főnök jutott az alábbi főnök típusokból. Figyelem, ha valaki a főnökére – vagy főnökként magára – ismer, az nem biztos, hogy a véletlen műve… J

A maximalista

Bármi is készül, éves jelentés vagy szórólap, karácsonyi céges képeslap vagy WC papír megrendelés, csak a tökéletes verziót fogadja el. Mivel önmagával szemben is maximalista, a beosztottjaival szemben is ezt várja el. Aki hibázik, az először még kap egy esélyt – már ha a hiba kicsi és megbocsátható volt -, de másodszorra már elásta magát a főnök előtt, ha még egyszer kevesebbet hoz, mint 100%. Általában reggeltől estig és hétvégén is dolgozik, magánélete kevés, vagy nincs is. Csak a munkának él, s mindenki mástól is ezt várja el.

A mikromenedzser

Minden egyes lépést és munkafolyamatot maga ellenőriz személyesen, soha semmit sem ad ki a kezéből. Mindenbe beleszól, s mindent látni, tudni akar, nélküle nem születhet döntés semmiről. Apró-cseprő ügyekkel tölti az idejét ahelyett, hogy a nagy formátumú vezető feladatokra, a stratégiára koncentrálna, s hagyná a mindennapi működést a beosztottjaira. Ha ő a cégvezető, az a cég előbb vagy utóbb halálra van ítélve, mert képtelen fejlődni, kitörni a saját keretei közül.

A szétszórt

Néha a saját irodáját sem találja, de a jegyzeteit, a kocsikulcsát és a mobiltelefonját napi rendszerességgel elhagyja, az biztos. Van ugyan titkárnője, de még az ő figyelmeztetései ellenére sem képes odaérkezni az megbeszélt időben a találkozókra, tárgyalásokra. Sokszor nincs tisztában azzal, éppen miről is szól az a meeting, amire ő is meg lett hívva, de az sem ritka, hogy a saját beosztottjai között sem igazodik ki, hogy kit hogy hívnak, vagy kinek mi a feladata.

A haver

Ő a jófej, a barátkozós típus, mintha nem is főnök lenne, hanem egy a beosztottak közül. Veregeti a vállakat, összekacsint a többiekkel, s együtt iszik a csapattal munka után a bárban, minden beosztottjának ismerőse a Facebook-on, s szeret mindent tudni róluk. Sokszor nemrég vezetővé kinevezett, korábbi beosztottról van szó, aki még nem tudja, hogyan is kezelje az előléptetésből adódó hierarchiai különbséget, vagy olyan vezetőről, aki nem tudja, nem akarja felvállalni a beosztásából adódó felelősséget és kellemetlen döntéseket, s lélekben inkább a beosztottjaihoz, mint a cég vezetőségéhez húz.

A tolvaj

Bármit lenyúl, legyen az egy más által kitalált ötlet, az elvégzett munka eredménye, vagy akár a cég vagyona. Úgy véli, hogy ami az ő területén van, az az övé, az ő tulajdona, neki az jár, így szívesen büszkélkedik sajátjaként a beosztottai eredményeivel a vezetői meetingeken, az ötleteiket is szívesen sajátjaként adja elő. Ám attól sem riad vissza, hogy a cég pénzével sajátjaként gazdálkodjon, így előfordulhat, hogy néha-néha bekerül költségszámlák közé egy cégesnek álcázott magán vacsora, vagy a gyereke laptopja… Hosszú távon mindenképpen bosszantó, hogy bármit is tesz az ember, ő kapja a dicséretet érte. Ha a tolvaj főnök felettese átlátja a piszkos ügyeket, s megelégeli a vezető magatartását, talán eltávolítja, de ez sajnos ritkán fordul elő.

A dilettáns

Akár úgy került a vezetői székbe, hogy valakinek a valakije, akár szerencsés véletlenek folytán, egy biztos: halvány lila dunsztja nincs arról, mit folyik az osztályán, a területén. Nem ért a területéhez, ám ezt rövidebb-hosszabb ideig leplezni tudja. Két nagy alcsoportja van a dilettáns főnöknek, az egyik - ha némileg intelligens - igyekszik titkolni a hozzá nem értését, s a beosztottjaival végeztet minden munkát, s csak a végeredményen változtat némi apróságot, a tekintélye megőrzéséért. A másik alcsoportba tartozó dilettáns főnökök – ők a kevésbé okosak -, nyíltan vállalják, hogy nem értenek hozzá, de közlik is rögtön, hogy vezetőként nem is ez a dolguk, ők csak irányítanak!

A diktátor

Önkényuralom, ellentmondást nem tűrő utasítások, teljhatalom… röviden ezek jellemzik a diktátor főnököt. Nem érdekli sem a kollégák személye, sem a motivációja, sem a Munka törvénykönyvben írt védelmek vagy korlátozások. Ha akar, bármikor túlórát rendel el, akkor is, ha a beosztottak már régen kimerítették az éves túlórakeretet. Az embereit a cél érdekében nyugodtan feláldozza, s aki nem ért vele egyet, vagy nyíltan ellene van, azt rövid úton elintézi. Ő az, aki bárkivel ordítva beszél a folyosón, s mindenki legyen hálás neki, hogy alatta dolgozhat.