Mit tegyek, ha nagyon sok munka szakadt a fejemre?

Ha a rendszeres túlórák ellenére sem tudod befejezni a feladataidat, ha az íróasztalodon csak tornyosulnak az akták, ami mögül ki sem látsz, és mindenkinek csak egy visszahívást tudsz ígéri, mert még az előző feladatodat sem fejezted be, akkor valószínűleg valami gond van a rád váró munka mennyiségével.
Ám az, hogy ezzel hogyan birkózz meg, nem egy egyszerű kérdés. Lépj egyet hátrébb, s vizsgáld meg alaposan, miért van ennyi munkád, hiszen a választól függ a megoldás is!

Ha ez csak egy egyszeri eset, s éppen egy fontos projekt kellős közepén, vagy éppen a végső hajrában vagy, érthető, hogy kissé nagyobb a terhelés rajtad. Ez akkor nem egy általános jellemzője a mindennapi munkavégzésednek, hanem csak az éppen aktuális helyzet, az éppen aktuális hozza magával. Vizsgáld meg, hogy mi az a részfeladat, amit esetleg delegálni tudsz másnak, vagy amivel nyugodtan késhetsz egy kicsit, hogy az energiáidat a fontosabb munkákra fordítsd. Kitartás, nagy levegő, és gyerünk, igyekezz minél hamarabb befejezni, s utána lazíts egyet.
Ha azonban hónapok óta le vagy terhelve, s azt sem tudod, mikor voltál legutoljára a barátaiddal hétvégén, ehelyett minden percedet az irodában töltöd, akkor a gond súlyosabb.
Nem lehet, hogy a túl sok feladatot a túlzott maximalizmusod okozza? Az, hogy lassan már mindent te végzel el a kollégáid – ne adj isten a beosztottaid – helyett, mert úgy véled, csak az a biztos és jó, amit te csinálsz meg? Ha napi szinten kiveszed a munkát a kezükből, arra hivatkozva, hogy „jaj, ez nagyon fontos, majd én megcsinálom”, vagy, mert „ehhez jobban értek én, add csak ide”, akkor ideje elgondolkodni arról, hogy meg kell tanulnod delegálni, és bízni a kollégákban, beosztottakban. Lehet, hogy nem lesz tökéletes az ő megoldásuk, viszont azt kijavítani valószínűleg kevesebb idő lesz, mintha az egészet te csinálnád, és még a saját munkádat is.
Ha a fejedre szakadó hatalmas munkateher felülről jön, akkor sajnos nincs más megoldás, mint beszélni a főnökkel, hogy ez bizony sok, ezt minőségben, határidőre biztosan nem lehet megoldani. Az ilyen típusú beszélgetésekre érdemes alaposan felkészülni, és azon túl, hogy számszerűen, tényekkel, adatokkal alátámasztjuk az érvelést, rögtön vigyünk megoldási javaslatokat is. Sokkal szimpatikusabb az a dolgozó, aki nem csak jelzi, hogy nem megy, de javaslatot is tesz arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne mégis megoldani. Gondoljuk át, hogy ki tudná átvenni a ránk kirótt feladatok egy részét, ki tudna besegíteni nekünk, van-e gyakornok vagy asszisztens, vagy van-e olyan része a feladatnak, amit gépesíteni lehetne. Lehet, hogy nem a hagyományos folyamatokban kell most gondolkodni, hanem kissé kilépni a szokásos sablonok közül, s a végeredményre koncentrálva új megoldási módot keresni.
Hasonló alternatív megoldást kell keresni, ha egy kolléga kilépése miatt szakad ránk az iroda. Könnyen belátható, hogy két 8 órás ember munkáját egy fő hosszú távon nem tudja elvégezni, így vagy a saját feladataink közül kell valakinek valamit átvenni, hogy mi a kilépett dolgozó feladataival is tudjunk foglalkozni, vagy plusz segítség kell mellénk. Esetleg az is megoldás lehet, hogy a megüresedő munkakör feladatait 5-6 részre szedjük, s így már 5-6 kolléga között szétosztva ideiglenesen nem olyan vészes a helyettesítés. Ha szükséges, igénybe vehetünk kölcsönzött munkaerőt is, aki hamar be tud állni, s egyszerűbb feladatoknál a betanulás után azonnal tehermentesíti a csapatot.
Mindemellett vannak sajnos olyan iparágak, szakmák, ahol a túlzott leterheltség szinte állandó jellemzője a munkavégzésnek. Ha mi is ilyen területen dolgozunk, tudatosan figyelnünk kell arra, hogy ne boruljon fel az egyensúly a munka és a magánéletünk között. Ha nem szánunk elég időt a rekreációra, a pihenésre, a munkában szerzett stressz feloldására, először csak apróbb jelek, de később akár komoly betegségek – magas vérnyomás, szív és keringési betegségek, depresszió, gyomorpanaszok – is figyelmeztetnek arra, hogy kizsákmányoljuk a saját testünket, s hogy ezt büntetlenül senki sem teheti meg.
Hosszú távon pedig – valljuk be – egy cég, egy főnök, egy munkáltató sem ér annyit, hogy az egészségünket tönkre tegyük. A legtöbb esetben nekünk kell figyelmeztetni magunkat, és másokat is körülöttünk, a munkáltatók sajnos a legritkább esetben fordítanak időt és pénzt a dolgozóik stresszmentesebb körülményeire. Pedig kutatások szerint ők is profitálnának belőle, hiszen a munkaterhelés csökkentése, a munkavégzés ésszerűsítése elégedettebb, boldogabb, s így lojálisabb, jobban teljesítő dolgozókat eredményez, míg a túlzott terhelés miatti hiányzások, betegségek, balesetek is csökkennek.