Készülj az állásbörzére, mint egy profi!

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

A tavaszi napsugarakkal a HR-esek is előbújnak a barlangjukból, és új pályázók után néznek… azaz azt hiszem, ezt inkább a medvére mondják, de a lényeg az, hogy ha jön a tavasz, jönnek az állásbörzék is.

Kiváló lehetőség akár álláskeresőként arra, hogy a következő állásunkat megszerezzük, de ha van jelenleg állásunk, akkor is érdemes kimenni, körbenézni, kapcsolatokat építeni, s felmérni a pozíciónkat a piacon. De hogy is tegyük? Az állásbörzézés sikere jórészt az előzetes felkészülésen múlik, s kisebb részt csak azon, hogy odakint mit csinálunk! Nézzük hát, hogyan legyünk profi állásbörzézők!

A börzék honlapján már előre megtalálható nagyon sok információ. Sok-sok szakmai írással segítik az álláskeresőket, így ezeket első körben érdemes végigböngészni, s ennek megfelelően elkészíteni a pályázati anyagunkat. Ahol lehet, töltsük fel előre a rendszerbe a pályázati anyagunkat, így nem kell 20 példány kinyomtatott CV-vel mászkálnunk ide-oda, hanem minden érdeklődő HR-es a központi rendszerből kapja meg az anyagunkat. Ugyanígy tájékozódjunk előre a kint lévő cégekről, s célzottan keressük azokat, ahol úgy véljük, szükség lehet ránk, mint jövőbeli munkavállalóra. Egyes börzéken akár több száz cég is lehet, ennyit meglátogatni lehetetlen és felesleges is, koncentrálunk azokra, akik az előzetes kutatásunk alapján olyan végzettségű és gyakorlatú dolgozókat keresnek, mint mi vagyunk. Ezeknek a cégeknek nézzünk utána, olvassuk el a honlapjukon a Rólunk menüpontban az információkat, hogy felkészült, érdeklődő pályázó benyomását kelthessük a HR-esben.
Sok börze készül tanácsadási programokkal, amikre szintén érdemes beregisztrálni, viszont időben kell ezt elkezdeni, mert a kapós tanácsadások igen hamar elfogynak. Egy szimulált állásinterjú egy gyakorlott szakemberrel, egy önéletrajz tanácsadás vagy egy TB tanácsadás piaci alapon 10-15-20 ezer forint is lehet, így az, hogy itt ingyen kaphatja meg az ember ezt a tudást, bizony másokat is vonz! Vegyük hát a fáradtságot, és csípjük el a tanácsadások egyikét időben, hogy ennyivel is felkészültebbek legyünk, ha „élesben” megy a megmérettetés.
Nézzük meg, hogy milyen előadásokat és workshopokat kínál az állásbörzét szervező intézmény, s ennek megfelelően tervezzük a kint létünket. Ha van olyan érdekes szakember, médiaszemélyiség, aki inspirálólag hat ránk, vagy sokat tudunk tőle tanulni, iktassunk be a standok meglátogatása közé egy-egy szünetet, s pihenjük ki a bemutatkozások fáradalmait egy-egy 30 perces szakmai előadással!

A nagy nap előtt készítsük ki az öltözékünket is. Minden évben elszörnyedve látom, hogy milyen ruházatban jönnek ki az álláskeresők, pedig a dolog borzasztóan egyszerű: a hivatali öltözék elegáns, nem hivalkodó, nem kihívó. Nem kell, hogy fekete fehér legyen, lehet színes, ha harmonikusan vannak összeválogatva az árnyalatok. Hölgyeknek lehet szoknya, vagy nadrág, blúz, vagy egy szép pulóver valami sállal, kendővel, kosztüm, de még a sötét farmer is elmegy bizonyos munkakörökben és vállalati kultúrákban, ha nem túl sportos szabású, nem szakadt, egy elegáns fehér blúzzal, blézerrel és magas sarkúval kombinálva. Férfiaknál öltönynadrág, szövetnadrág, sötét, elegánsabb szabású farmer, elegáns inggel, zakó sem kötelező, ha nyakkendő van. Jöhet egy pulóver, vagy kardigán, ha valaki nem szereti a zakót. Ennyit várunk el egy álláskeresőtől, nem többet! Persze, az iparág és a szakma ezt azért némiben módosíthatja, mérnököknél, programozóknál elnézőbbek a HR-esek is, banki szektorban pedig inkább az elegánsabb, „farmermentes” megjelenésre törekedjünk.

Sportcipő és strandpapucs helyett pedig válasszunk valami komolyabbat, ám a magas sarok sem kötelező a hölgyeknél. Ja, és még egy jó tanács: hagyjuk otthon a hátizsákot és a TESCO-s szatyrot, helyette vegyük egy jól kinéző bőr (vagy műbőr) táskát vagy mappát, amibe a CV-nket tesszük.

A nagy napon ne csak az öltözékünkkel emelkedjünk ki a tömegből, hanem a viselkedésünkkel is! Ezt is lehet gyakorolni, magabiztos fellépés, nyílt mosoly, kézfogás, összetett mondatok, rövid bemutatkozás, célzott kérdések – mackós brummogás és mormogás helyett… ha ugye előzetesen felkészültünk, mindez már nem okozhat nagy gondot. Legyen meg az „elevator speech”-ünk, ami valójában egy bemutatkozó szöveg, ami néhány mondatban összegzi a legfontosabb szakmai tudnivalókat rólunk, röviden, tömören, figyelemfelkeltőn. Mintha beszállnánk egy liftbe, s a rövid liftút erejéig ott lévő HR-esnek, vezetőnek 30-60-90 másodpercben kéne bemutatkoznunk, azzal a céllal, hogy felkeltsük a figyelmét (innen az elevator név). Ezt mindenképpen előre kell megterveznünk és begyakorolnunk, akár a tükör elé állva, hangosan mondva. És ha az első 60 másodperc jól sikerül ott helyben, biztosan kapunk még néhány perc figyelmet a pult mögött lévő HR-estől, vezetőtől. Ez pedig nagyon fontos, hiszen rajtunk kívül több ezer ember lesz ott, nagy tülekedés – főleg a nagyobb, népszerűbb, jó nevű cégeknél – s így bizony minden ügyességünkre szükségünk lesz!

És ha már megszereztük a figyelmét a HR-esnek, kérdezzünk! Az, aki nem kérdez, nem érdeklődik. Márpedig az érdeklődés, a kérdezés jelenti, hogy valóban komoly pályázók vagyunk! De mit kérdezzünk? Például a munkával kapcsolatos feladatokról, elvárásokról (ami nem volt benne a hirdetésben), a kiválasztási körökről, a további lépésekről, egyéb szakmai tudnivalókról, a cégnél alkalmazott technológiákról, gyártási folyamatokról… Elég 1-2 kérdés, amiből a beszélgetőtársunk látja, hogy továbbgondoljuk a dolgokat, a folyamatot, valóban el tudjuk képzelni magunkat az állásban, átlátjuk a lényegét.