Kapcsolati tőke az álláskeresés során

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Ha kapcsolatépítésről van szó, sokaknak öltönyös úriemberek jutnak eszükbe, akik névjegykártyát cserélgetve valami nagyon fontos rendezvényen… vagy felsővezetők, vagy sales managerek. Mert ez olyan úri huncutság, csak nekik van rá szükségük… Hát, el kell, hogy keserítsem az olvasót, bizony a kapcsolatépítés manapság már mindenkinek hasznára válik, s nem csak akkor, ha állást kell éppen keresnünk. Sőt, főleg nem akkor kell vele foglalkozni!

A mai életben elengedhetetlen, hogy ne csak a rokonságunk, és a baráti körünk legyen “kéznél”, ha szükségünk van valamire, hanem bizony fel kell építeni egy harmadik társaságot is, akiket tudatosan keresünk meg, s hozunk be az életünkbe, a kapcsolataink közé. Persze lehet, hogy aztán ők is barátok lesznek, esetleg rokonokká válnak, s meglehet, hogy maradnak azok, akiknek eredetileg szántuk őket: ismeretségek, melyek hasznosak lehetnek.

De mi is a nagy titok? Hogyan kell ilyen kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani?

A válasz egyszerű: a kapcsolatépítés nem arról szól, hogy mi mit akarunk másoktól, hanem hogy mi mit tudunk nyújtani másoknak. Azaz a kapcsolatépítés kölcsönösségre, viszontszívességre épül. Éppen ez a működtető ereje: nem azzal kezdek, hogy nekem mire van szükségem, hanem először azt nézem, hogy kinek, miben tudok segíteni. Bizonyára sokan vagyunk, akik szeretünk adni, de még többen szeretünk kapni. Csak úgy, mert jó dolog. Az önzetlenség előbb vagy utóbb kifizetődik, s viszont szívességet tesznek nekünk. Ez a lényege ennek a művészetnek. Sose úgy induljunk neki tehát a kapcsolatépítésnek, hogy most szükségünk van valakire, ezért megkeressük X.Y-t, s majd ő tovább lendít minket a karrierünkben. Nem, ez rossz módszer. Tudatosan keressünk e helyett embereket, akiknek tudunk adni valamit, s majd vagy ők fognak nekünk később egyszer segíteni, vagy tudnak valakit ajánlani maguk helyett, aki majd nekünk lesz hasznos abban a helyzetben, szituációban a jövőben.

Persze gyakran gondot okoz a kapcsolatépítés elkezdése pályakezdőknél, vagy introvertált személyiségűeknél. Hiszen aki 10 éve dolgozik, már maga mögött tudhat sok-sok kollégát, korábbi iskolatársat, főnököket, ügyfeleket, beszállítókat, és aki amúgy is szívesen szerepel, beszélget, nem zavarja a nagyobb tömeg, könnyebben létesít kapcsolatokat. Ám egy pályakezdő is rendelkezik már volt iskolatársakkal, s ha szorgalmas volt az utolsó években nyári gyakorlatok, diákmunka terén, már 2-3 céget látott belülről, s így van már 1-2 kapcsolata a céges világból is. Másrészt – és ez az introvertáltaknak is nagyon nagy segítség – az online világ olyan kapukat nyitott ki a kapcsolatépítés terén, ami mindenkinek lehetőséget ad újabb és újabb érdekes emberek megismerésére, velük való beszélgetésre. Twitter, LinkedIn, Messenger, Facebook, Instagram – nézzük végig az ismerőseinket, az ő ismerőseiket, s rögtön láthatjuk, hogy mennyi potenciális információforrás is van a közelünkben. Amúgy is igaz, hogy sokkal több és sokrétűbb információhoz juthatunk, ha tágítjuk a kört, azaz nem csak a szűk ismeretségi körünkben mozgunk, hanem a távolabbi, régen nem látott, vagy szinte elfeledett ismerősöket is újra aktiváljuk.

És hogy mi legyen a „belépőnk”? Ha van jó apropó – születésnap, előléptetés, bármi nagy esemény, ünnep – ennek kapcsán is írhatunk a kiszemelt ismerősnek, de manapság teljesen megszokott, ha egy közös ismerősre hivatkozva vesszük fel a kapcsolatot a távolabbi ismerőssel. Linkedinen és Facebook-on a szakmai csoportok is kiváló lehetőséget adnak a szakmai kapcsolatrendszer bővítésére, egy-egy értékes, értelmes hozzászólás, témafelvetés vagy kérdésre adott válaszunk révén megismertethetjük magunkat a többiekkel, s 1-2 hónap alatt hasznos tagjává is válhatunk annak az online közösségnek.

Ha a munkánk révén szakmai rendezvényekre járunk, akkor adott a tökéletes lehetőség a további kapcsolatépítésre, de ne csüggedjen, akinek ez nem a mindennapjai része. Kapcsolatokat lehet a magánéletben is építeni, a gyermekeink óvodai és iskolai rendezvényein ugyanúgy bukkanhatunk érdekes emberekre, mint sportolás közben, vagy egyéb hobbink során.

És ha később, rajtunk a sor, ne féljünk használni ezeket a kapcsolatokat. Ez lehet egy kiszemelt cég esetében olyan valaki keresése, aki súgni tud nekünk a reális bérről, hiszen így biztosan nem lövünk sem fölé, sem alá a cég által elképzelt fizetésnek. Az is közismert, hogy sok munkakört meg sem hirdetnek, így ha éppen állást keresünk, vagy váltani szeretnénk, nem csak a nyilvános hirdetések lehetnek segítségünkre, hanem a jól felépített kapcsolatrendszerünk is. Az adott személyeket megkereshetjük egy rövidebb üzenet vagy telefon keretében, elmondva, hogy váltani szeretnénk, pontosan körül írva, hogy milyen munkakört, milyen területet céloznánk meg, mit tudunk, mik a képességeink, s segítséget kérhetünk tőlük, hogy nézzenek körül a cégen belül, van-e szükség ilyen szakemberre. Állásinterjúra készülve az ismeretségi körünk iparági információkkal, szakmai különlegességekkel tud segíteni minket, amivel kompetensebbnek, felkészültebbnek tűnünk az állásinterjún.

Persze egy jól működő kapcsolatrendszer kiépítése és fenntartása nem két hetes munka. Ám tekintsük a kapcsolatápolásra fordított időnket és energiánkat úgy, mint egy befektetést a karrierünkbe, ami hosszú távon biztosan meghozza gyümölcseit.