Hogyan mondjunk nemet egy állásajánlatra?

A legtöbb kezdő álláskereső bizonyára azt gondolja, hogy micsoda cikk ez, hiszen aki állást keres, az nem mond nemet az ajánlatra, hanem boldogan igent válaszol. Ám aki már egy ideje benne van az álláskeresés dzsungelében, az bizony tudja, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor nem könnyű dönteni és egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy boldogan lecsapunk a nekünk felkínált álláslehetőségre. S az, hogy egy ilyen helyzetben hogyan kommunikálunk, mit mondunk, mivel indokoljuk, vagy nem indokoljuk a döntésünket, akár a jövőbeli karrierünkre is kihathat.

Ha profi álláskeresők vagyunk, akkor egyszerre több vasat is tartunk a tűzbe, több álláskeresési módszert, eszközt alkalmazunk, több céghez pályázunk egy időben, így ha a munkaerő-piacon keresett szakmánk van, igen könnyen kerülhetünk abba a „kellemetlen” helyzetbe, hogy több vállalat is szeretne alkalmazni minket. Ebből pedig az következik, hogy valakinek biztosan nemet kell mondanunk. Ám ha jelenleg csak egy állásajánlatunk van, de úgy érezzük, ez nem az igazi – valami nem stimmel, vagy a fizetés túl alacsony, vagy túl messze van a cég, vagy időközben olyan dolgok derültek ki az állásinterjún, hogy már nem tartjuk annyira vonzónak ezt a lehetőséget – akkor is valamilyen módon vissza kell utasítanunk.

Az első és legfontosabb dolog, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a teljes kiválasztási folyamat legvégéig mindkét félnek – azaz nem csak a munkáltatónak, de nekünk is – lehetősége van arra, hogy nemet mondjon, hogy meggondolja magát. Sokan azért félnek nemet mondani, mert kellemetlen helyzetnek tartják, hogy először pályáznak valahová, utána pedig visszakoznak, mintha megbízhatatlannak, vagy döntésképtelennek tűnnének. Holott erről szó sincs! Egy munkaviszony létesítése közös megegyezésen kell, hogy alapuljon, azaz ha mi időközben meggondoltuk magunkat – legyen annak az oka bármi is – jogunk van visszautasítani a felajánlott állást.

Ám nem mindegy, hogy ezt hogyan kommunikáljuk. Ha a másik oldal, a HR-es, vagy a szakmai vezető helyébe képzeljük magunkat, rögtön megérthetjük, hogy a korrekt, egyenes, érzelmektől, sértésektől mentes válasz a legjobb megoldás a valóban kissé kellemetlen helyzet kezelésére. Ha az állásajánlatot ott helyben nem tudjuk eldönteni, kérjünk 24 óra gondolkodási időt, s ezt betartva másnap – miután alaposan végiggondoltuk - jelezzünk vissza. Köszönjük meg a lehetőséget, mondjuk el, hogy értékeljük, hogy ránk esett a választás, de sajnos nemet kell mondanunk. Amennyiben tudunk segíteni vele, mondjuk el az indokot is. Ha egy másik, jobban fizető,

érdekesebb, nagyobb kihívást jelentő állásajánlat mellett döntöttünk inkább, nyugodtan utaljunk rá röviden, hogy miben volt jobb a másik ajánlat, hiszen ez a fajta visszajelzés egy okos HR-esnek, vagy egy jó szakmai vezetőnek további hasznos információt jelenthet a jövőben az üres munkahelyek betöltésekor. Ha kissé érzékenyebb téma a döntésünk oka – nem szimpatikus a jövőbeli vezetőnk stílusa, vagy nem érezzük magunkhoz közelállónak az ottani munkahelyi kultúrát, vagy a munkakörnyezet nem megfelelő számunkra - alaposan gondoljuk meg, hogy a másik fél vajon kellőképpen nyitottan és objektíven tudja-e ezt az indokot fogadni.

Ami abszolút tabu, az a teljes eltűnés: nincs annál rosszabb lépés, mint a kellemetlennek érzett beszélgetést inkább nem felvállalva eltűnni, és nem felvenni a HR-es telefonhívását, s nem válaszolni a levelekre. Felnőtt, felelősségteljes munkavállaló ilyet nem tesz! Már csak azért sem, mert ha a szakmában szeretnénk továbbra is elhelyezkedni, igen jó eséllyel lehet még közünk a mostani kiválasztást bonyolító HR-eshez, fejvadászhoz, hiszen ők is váltanak állást néha-néha. Így egy fel nem vállalt döntés később akár nagyon csúnyán visszaüthet, ha 2 év múlva egy másik céghez pályázunk, s az önéletrajzunk pont annak a HR-esnek a kezében landol, akit korában „elfelejtettünk” visszahívni. De ha fél év múlva látunk egy számunkra álomállásnak tűnő munkakört meghirdetve a korábbi cégnél, sokkal jobb esélyekkel indulunk, ha úgy emlékeznek ránk, mint arra a szakemberre, aki korrekt módon, megköszönve a HR-es fáradozását és munkáját, udvariasan utasította vissza a felajánlott állást.

Akár azt is megtehetjük, hogy a beszélgetésünk során – ha nincs éppen másik állásajánlatunk – utalunk finoman arra, hogy mi lenne az, amit inkább szívesen elfogadnánk – így ha a cégnél egy másik osztályon, egy másik szakterületen vagy egy magasabb pozíció megüresedne, a korábbi kellemes benyomás miatt gondolni fognak ránk, s egy másik, nekünk jobban tetsző lehetőséggel is megkereshetnek. Különösen akkor, ha fejvadászcégen keresztül pályázunk, erre nagy esélyünk van, hiszen ők gyakran hasonló cégeknek, hasonló szakterületre dolgoznak.

Fontos azzal is tisztában lennünk, hogy a válaszadást nem húzhatjuk örökké… ha mi nem fogadjuk el az állást, a vállalatnak további pályázókat kell felhívni, nekik az állást felajánlani, s így miattunk – és a döntésképtelenségünk vagy időhúzásunk miatt – akár el is veszíthetik a további pályázókat, akik időközben máshol helyezkedhetnek el. Ha több álláspályázatunk is van egy időben, ezt érdemes a személyes találkozókor megemlíteni, így állásajánlat esetén erre hivatkozva tudunk 1-2 nap gondolkodási időt kérni. Több azonban nem nagyon várható el.

Ha kétségeink vannak, inkább kommunikáljunk udvariasan, egyenesen, őszintén, kérve a HR-es vagy a fejvadász tapasztalatát, segítségét, véleményét, minthogy rossz benyomást tegyünk rájuk!