Dohányzás a munkahelyen

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

A dohányzó és a nem dohányzó munkatársak között még ma is vérre menő viták vannak sok munkahelyen, kezdve a dohányzással töltött – vélt vagy valós – többlet-szünettel, a dohányzással járó kellemetlen, zavaró szagon át egészen addig, hogy sokan azt mondják, hogy a dohányosoknak tovább kéne hogy tartson a munkaidejük. Mit tehet a munkáltató, hogy jogszerűen rendezze a helyzetet? Milyen lehetőségei és kötelezettségei vannak? Megtilthatja a dohányosok óránkénti összegyűlését az udvarban? Megtilthatja általában a dohányzást a munkahelyen?

A válaszok megkereséséhez most is a jogszabályokhoz kell visszanyúlni, elsőként a Munka törvénykönyvéhez. E szerint a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni, munkát végezni. 6 órát meghaladó munkavégzés esetén 20 perc munkaközi szünet illeti meg a munkavállalót, 9 órát meghaladó esetben pedig 45 perc, azaz ezen szünetek esetén jogosult a munkavégzés megszakítására, s – amennyiben dohányzik – akár cigiszünet tartására. A munkáltató dohányzás céljára nem köteles több munkaközi szünetet biztosítani, mint amennyi a fenti szabályok szerint egyébként jár. Tehát az óránkénti dohányzás alapvetően nem megengedett, s nem is követelhető a munkavállaló által, a munkáltató – ha máshogyan nem állapodik meg a dolgozóival – elvárhatja, hogy a 6 munkaórát szünet közbeiktatása nélkül dolgozza le a munkavállalója, ha dohányzik, ha nem.

Természetesen nagyban függ a munkaköri feladatok jellegétől, a munkakör milyenségétől, s a munkáltató által végzett tevékenységtől is, hogy a dohányzás mennyire „fér bele” a munkanapba, hiszen teljesen mások a lehetőségek egy irodaházban dolgozó szellemi alkalmazottnál, s más egy termelő egységben, ahol a termelésben dolgozó munkavállaló „csak úgy” nem hagyhatja el a munkavégzési helyét anélkül, hogy kockáztatná a termelési folyamat leállítását.
Ám az, hogy alapvetően ezek a szabályok, nem azt jelenti, hogy ne lehetne megfelelő kereteket kialakítani a dohányosok számára a munkahelyen. A munkáltató megállapodhat velük, hogy a nekik járó minimum 20 perc szünetet több részletben veszik ki, s ekkor dohányoznak, így már megoldható az egy munkanap alatti többszöri dohányzás is. Bár így valószínűleg ebédideje nem marad a dolgozónak, ami szintén elég irreális, hogy reggeltől délutánig étkezés nélkül dolgozzon valaki, de sok munkáltatónál eleve több, mint 20 perc szünet van, 30-60 percig is terjedhet a szünet hossza.
Arra azonban nincs lehetősége a munkáltatónak, hogy a dohányzó dolgozók számára – tekintettel a vélt hosszabb szünetekre – hosszabb munkaidőt, vagy alacsonyabb fizetést szabjon meg. Javasolt emellett a szabályokat írásban is lefektetni, s minden új belépővel egyértelműen közölni, hogy ne legyen félreértés, s mindenki tisztában legyen a lehetőségekkel, szabályokkal.

De hol dohányozzanak az adott kollégák? Ez is gyakran vita forrása…

Itt is a jogszabályok segítenek azon munkáltatóknak, akik szeretnék a kérdést megnyugtatóan a jogszerűen rendezni. 1999. évi XLII. törvény (a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvény) 2. §-a kifejezetten nevesíti a munkahelyet, mint olyan helyet, ahol nem szabad dohányozni, elektronikus cigarettát vagy dohányzást imitáló elektronikus eszközt használni. Azaz főszabály szerint tilos a munkahelyen dohányozni, ugyanakkor a törvény 4. § (1) bekezdése kivételt tesz, s azt mondja, hogy munkahelyen az e törvényben foglaltaknak, valamint a tűzvédelmi szabályoknak megfelelően nem zárt légterű dohányzóhelyet kell kijelölni és fenntartani. Azaz kötelezi a munkáltatókat arra, hogy amennyiben a munkahelyen az egyéb szempontok és előírások értelmében nem tilos a dohányzó hely létesítése, akkor azt létre kell hozni a dohányzók érdekében. A törvény több abszolút tiltást is megfogalmaz, például ide tartoznak a köznevelési intézmények, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, itt nem terheli a munkáltatót ilyen kötelezettség, mert kifejezetten tilos itt a dohányzás. Fontos arról is tájékozódni a dohányzó helyszín törvénynek megfelelő kiválasztása mellett, hogy milyen méretű, milyen tartalmú, s mely módon elhelyezett táblákkal kell a dohányzó helyet és a dohányzási tilalmat jelölni, mert akár több milliós bírságot is kiszabhat a hatóság a szabályok megszegéséért.

Megtiltható teljesen a dohányzás egy munkahelyen, ha nem a fenti abszolút tiltás alá eső munkahelyről van szó?
Jogosan merülhet fel a kérdés a munkáltató részéről, hogy megtilthatja-e a dohányzást, akár a dohányzó kollégáknál tapasztalt, de nem kívánt többlet szünetek, akár a nem dohányzó kollégák nyomására. Igen, van lehetőség rá, de ennek is szigorú szabályai vannak. A fentebb említett törvény szerint akkor nem lehet dohányzó helyet kijelölni, ha a munkáltató a munkahelyet - külön telephely esetén telephelyenként - nem dohányzó munkahellyé nyilvánítja. Erre akkor van lehetőség, ha kollektív szerződéssel rendelkező munkáltatónál kollektív szerződésben döntenek róla, vagy ha a munkavállalók kezdeményezésére vagy ezek egyetértésével hozták meg a döntést. Munkavállalói kezdeményezésre jogosult a kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet, vagy ha ilyen nincs a munkáltatónál, akkor a megállapodás megkötésekor foglalkoztatott munkavállalók legalább 50%-a kell a döntéshez. Ugyanez igaz arra az esetre, ha a munkáltató kezdeményezte a nem dohányzó munkahellyé való nyilvánítást, itt is szükség van a foglalkoztatott munkavállalók legalább 50%-ának beleegyezésére.