Álláskeresési túlélő szett

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Nem egyszerű kihívás manapság állást keresni, s bár nagyon sok cikk foglalkozik az álláskeresés csínjával-bínjával, az interjúkérdésekkel, a motivációs levéllel, sokszor úgy érzi magát egy álláskereső, mintha a dzsungelben bolyongana… nézzük, hogy a túléléshez milyen szettel készüljön az, aki nem szeretné gyorsan feladni, hanem inkább küzd az álomállásért!

A tárgyi dolgok listáját – főleg a nagy megmérettetésre, az állásinterjúra koncentrálva - kezdjük a mobiltelefonnal, és a töltővel. Ha nap vége felé van az interjúnk, meglehet, a telefonunk már eléggé le van merülve, így előfordulhat, hogy nem tudjuk elővenni az interjúra meghívó e-mailt, a minket váró HR-es nevével. Nincs annál kellemetlenebb, mint odaérni a céghez, de nem tudjuk megmondani, hogy pontosan kihez is jöttünk. Ezeket az adatokat természetesen ki is nyomtathatjuk előre magunknak, ha úgy kényelmesebb. Az útvonal megtervezését az igazán profik legkésőbb előző napon letudták, de szintén segítségünkre lehet a mobiltelefon, ha dugóba kerülünk, vagy egyéb ok miatt másik útvonalat kell választanunk.

Sok vállalatnál már a belépéshez is szükség van valamilyen igazolványra, így ha éppen nincs nálunk, bizony bajba kerülhetünk, de legalábbis késedelembe. Így jobb, ha magunknál hordunk legalább egy fényképes azonosító igazolványt.

Bár manapság már nem nagyon szokás papír alapú önéletrajzot vinni magunkkal, nem árt, ha van nálunk egy-két példány. Aktív fejvadász koromban nem egyszer fordult elő, hogy hirtelen elhatározásból, váratlanul „beestem” egyik-másik beosztottam interjújára, mert kíváncsi voltam a jelentkező pályázókra. Ám ha nem volt előkészítve több példány az önéletrajzból, nehézkesen tudtam csak követni a pályázó életútját, míg ha a pályázónál volt egy saját példány, s átnyújtotta, máris teljes figyelmemet szentelhettem a szakmai életútjának. Bár, tény, így jobban bele is kérdezhettem a múltjába…

Ha olyan szakmában keresünk állást, ahol a portfólió része a pályázásnak, nyugodtan vigyünk magunkkal korábbi munkáinkat mutató anyagokat, ez lehet papír alapú, vagy digitális formában (laptopon vagy tableten). Egy-egy tervről, kampányról sokkal könnyebb beszélni, ha meg is tudjuk mutatni közben, ráadásul a szakmai felkészültségünket bizonyíthatjuk vele.

És legyenek olyan apróságok mindig nálunk, mint zsebkendő, nedves törlőkendő (sáros időben a legjobb barátunk a cipő takarításánál), egy mentolos cukorka (nem rágó, mert attól nehezebb megszabadulni), és egy tiszta, nem gyűrött maszk – ami az utóbbi években lett sajnos kötelező kelléke a találkozóknak.

Ám a tárgyi dolgokon túl pakoljunk a „túlélőkészletünkbe” mást is, ezek pedig a személyiségbeli, hozzáállásbeli dolgok. Az első, aminek a túlélőkészletünkben hagyjunk helyet, az az optimizmus. Nem a „minden körülmény ellenére is idétlenül vigyorgó hurráoptimizmus”, hanem az a fajta optimizmus, amivel az álláskeresés kihívásait egészséges optimizmussal fogadjuk. Meglehet, sok önéletrajz és állásinterjú kell, míg megtaláljuk a megfelelő állást, ám ha mindeközben elveszítjük a jó hangulatunkat, a lelkesedésünket, a motivációnkat, nem leszünk vonzóak egy munkáltató számára sem. Természetesen nem kell tapsolva-ugrálva örülni, ha egy visszautasítást kapunk, de a növekvő haragunkat és csüggedtségünket a következő állásinterjún a HR-esre borítani nagy hiba lenne. Fogadjuk el, a befektetett energia meg fog térülni, de nem biztos, hogy azonnal, így képzeljük magunkat inkább egy hosszútávfutónak, mint sprinternek, s ne hagyjuk magunkat elkedvetleníteni egy-egy kudarc által.

A másik, amiből tárazzunk be magunknak, a nyitottság. Értendő ez egyrészt úgy, hogy maradjunk nyitottak másfajta állások irányába is, ne ragaszkodjunk pontosan csak ahhoz a munkakörhöz, amit korábban elláttunk, hanem gondolkozzunk más, hasonló szakmákban is, ahol a megszerzett ismereteinket, képességeinket szintén tudjuk hasznosítani. Ezzel máris növelhetjük az esélyeinket. A nyitottság azonban azt is jelenti, hogy nem zárkózunk be… bár sokan legszívesebben otthon maradnának, ne tegyük ezt! Maradjunk továbbra is kapcsolatban a barátainkkal, járjunk el otthonról, ne gubózzunk be, szégyellve a munkanélküliséget! Ha aktív életet élünk továbbra is, nem csak a hangulatunk lesz jobb – s ezzel a motivációnk is – hanem akár az ismerőseink révén is találhatunk új állást.

És még egy dolog, amire szükségünk lesz: rendszerszemlélet. Állást keresni lehet hébe-hóba, változó intenzitással, és lehet úgy is, hogy minden nap, tudatosan teszünk valamit a siker érdekében. Azok az álláskeresők, akik több módszert is használnak, s rendszeresen foglalkoznak az álláskereséssel, hamarabb jutnak célba. Nem elég csak hirdetésekre válaszolgatni, használjuk a közösségi médiát is, ha nem vagyunk gyakorlottak benne, kérjünk segítséget ismerőseinktől, vagy az interneten található cikkekből is sokat tanulhatunk például a Linkedin működéséről. Küldjünk álláspályázatot közvetlenül is a kiszemelt cégekhez, vegyünk részt – mostanában virtuális – állásbörzéken, és ragadjunk meg minden lehetőséget! Segít, ha a napi rutin részeként kezeljük az álláskeresést, azaz minden nap jelöljünk ki egy idősávot, amikor ezzel foglalkozunk. Jegyezzük le, hova pályáztunk, milyen munkakörbe, hogy képben legyünk, ha hívnak minket telefonon.

Nem tudunk mindent befolyásolni a karrierünkben, így helyezzük a fókuszt azokra az apró – vagy nagyobb – pontokra, amire ráhatásunk van. Elemezzük időről időre, hogy mit tettünk meg a karrierünk érdekében, mi volt sikeres, mi hozott eredményt, s a többi miatt, amire nincs ráhatásunk, igyekezzünk nem aggódni – az úgysem hoz eredményt!