Álláskeresés decemberben – felesleges erőlködés vagy a profi álláskeresők titkos fegyvere

Repka Ágnes

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.



A nagy nyári nyaralások időszaka mellett a decemberi karácsonyi forgatag a másik olyan hónap, amiről folyamatosan győzködöm az álláskereső ügyfeleimet, hogy használják ki, építsék a karrierjüket, s ne álljanak le csak azért, mert jönnek az ünnepek. Az álláskeresésben amúgy is alapszabály az, hogy ne csináljuk mindig azt, amit a többiek, s legyünk néha formabontók, így térve el a nagy átlagtól, s hívva fel a HR-esek figyelmét magunkra. Nézzünk tehát meg néhány ötletet a mai cikkben, hogy hogyan fordítsuk hasznunkra a decembert.


Tévedés, hogy ilyenkor már senki sem dolgozik. Bár meglehet, hogy kívülről úgy tűnik, ha valakinek éppen nincs állása, hogy akik bezzeg rendelkeznek állással, mást sem csináltak, csak karácsonyi partiról karácsonyi partira vándorolnak egész decemberben, de a valóság az, hogy egy-egy délután, vagy este kivételével minden más munkanapon dolgoznak az emberek, s így a HR-esek is. Sokan ilyenkor próbálják meg betölteni az utolsó üres helyeket, hogy az új évben már meglegyen a hiányzó létszám minden osztályról, s a döntéshozók sem tűnnek el a hónap első napjával, általában három hetet mindenütt dolgoznak még. Ne lazsáljunk tehát ilyenkor sem azzal a kifogással, hogy úgysem olvassa el senki a CV-nket, hanem igenis foglalkozzunk továbbra is pályázással.


Már csak azért is, mert ha a pályázók többsége leereszt, s inkább karácsonyi dalokat hallgat otthon, minthogy önéletrajzokat küldözgetne s állásinterjúkra járna, kisebb a verseny egy-egy állásért, s nagyobb az esélyünk, hogy mi nyerjük el az áhított pozíciót. A szorgalmunkat, s a kitartásunkat is jelzi, hogy mi még ilyenkor is megyünk, ha hívnak minket. Mai napig nem felejtem el azt a pályázót, aki amúgy papírforma szerint az ideális jelölt volt, de amikor telefonon hívtuk december közepén, már nem jött el állásinterjúra, mert úgy volt vele, hogy majd januárban ráér, ő most már karácsonyozik, pihen. Mi pedig a megbízónk számára rendkívül sürgősen kerestünk nem is egy, hanem négy főt, akinek január elején be kellett volna lépnie a céghez. A kollégáimmal az ünnepek alatt átnéztünk több száz önéletrajzot, felhívtunk sok-sok pályázót, s végül meghallgattunk tíz másik jelöltet, akiből négyet fel is vett a megbízónk januárban. Ők gyorsabban, rugalmasabban reagáltak, s mivel kellett az új munkaerő, nem akart a megbízó tovább várni azokra, akik majd talán januárban eljönnek egy állásinterjúra.


A másik hasznos dolog, amit minden álláskereső megtehet decemberben, az a sokak által rettegett kapcsolatépítés. Ez az időszak amúgy is arról szól, hogy összejövünk, találkozunk, rokonokkal, barátokkal, kevésbé szoros kapcsolatokból származó, évente 1-2-szer látott ismerőseinkkel. Mindenki jó hangulatban van, az ünnep közeledik, a karácsonyi fények ragyognak, s ez valahogy az emberekből kiváltja a segítés, az önkéntesség, a kedvesség iránti vágyat. Ezt nagyon okosan felhasználva érdemes ilyenkorra időzíteni a találkozóinkat azokkal, akiktől szívességet szeretnénk kérni. Egy forralt bor vagy egy forró csoki mellett sokkal közlékenyebbek az emberek, ha arról van szó, hogy információt kérünk tőlük a cégüknél jellemző bérekről, a megüresedő munkakörökről, vagy referenciaszemélyként szeretnénk őket megadni a következő pályázásunknál, akik majd csupa szépet és jót mondanak rólunk.


Egy kedves karácsonyi képeslap is lehet a kapcsolatfelvétel eszköze, a környezetvédelem és a költségcsökkentés jegyében akár magunk is elektronikusan elkészíthetjük, elküldve ezt a volt kollégáinknak, volt főnököknek, szakmabéli társaknak. Ha néhány mondatban rákérdezünk, hogy vannak, hogy telt az évük, ezzel megindulhat a kommunikáció közöttünk, s utána innen már csak két lépés a mi témánk, az éppen aktuális álláskeresésünk.


S a szívességkérés, az önkéntesség alapszabályát se felejtsük el: oda-vissza működik csak! Azaz ha elegendő szabadidőnk van – márpedig biztos, hogy van -, keressünk egy olyan szervezetet, intézményt, feladatot, ahol önkéntesen tudunk segíteni. Azon túl, hogy hasznos elfoglaltságra teszünk szert, kimozdít minket a talán hónapok óta tartó monoton álláskeresésből, jó érzéssel tölt el minket, hogy másokért tehetünk valamit, s ki tudja, talán amellett, hogy egy újabb tevékenységet írhatunk bele az önéletrajzunkba, akár új kapcsolatokat, s egy új állást is hozhat nekünk az önkéntes munka.


A decemberi hónap arra is alkalmas, hogy leüljünk, s nyugalomban átgondoljuk, mivel is telt ez az évünk. Érdemes időt szánni arra, hogy számot vessünk a karrierünkkel, az idei próbálkozásunkkal, kudarcainkkal, sikereinkkel, s hogy megfogalmazzuk magunk számára a főbb tanulságokat. Ha ezzel megvagyunk, vegyünk új irányt, tűzzünk ki új célokat, s ha úgy érezzük, mindent megtettünk, élvezzük ki az ünnep minden pillanatát. Az új célokat, az új terveket pedig január 2-ától kezdhetjük is majd megvalósítani. A következő cikkben ehhez az elemző munkához adok majd hasznos tippeket!