Munkaszerződés megkötése – mire figyeljünk?

Repka Ágnes

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Bár a munkajogviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló, gyakran előfordul a valós életben, hogy egy kisvállalkozás esetében nem a munkáltatói jogkör gyakorlója végzi el a beléptetéssel kapcsolatos feladatot, hanem a – sokszor megbízással dolgozó - könyvelőre, vagy bérszámfejtőre vagy a mindenes asszisztensre hárul a HR-es feladatkör, így például a munkaszerződés előkészítése is.

Mire kell figyelni ilyen esetben? Mik a tipikus hibák? Ma ezt a témát járjuk körbe.

Kezdjük a legelején: hogy ki is lehet egyáltalán munkavállaló? Munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki tizenhatodik életévét betöltötte, illetve tizenötödik életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt törvényes képviselőjének hozzájárulásával szintén létesíthet munkaviszonyt. Erre azért érdemes figyelni, mert a nyári iskolai szünet alatt sok fiatal jelentkezik diákmunkára közvetlenül a cégekhez is, s sok kivállalkozás örömmel is alkalmazná őket, de munkaszerződést a fenti életkor alatt nem köthetünk!

A munkaviszony szempontjából további fogalom, amivel meg kell, hogy ismerkedjünk, a fiatal munkavállaló. Ő az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, s emiatt speciális szabályok vonatkoznak rá, például napi pihenőidő, túlóra, éjszakai munka vagy fizetett szabadság tekintetében.

Gyakori kérdés, hogy a munkaszerződést írásba kell-e foglalni, vagy lehet-e szóban is megállapodni. A Munka törvénykönyve egyértelműen rendelkezik erről: a munkaszerződést írásba kell foglalni, s ez a munkáltató kötelessége. Ez – logikusan végig gondolva – mindkét félnek érdeke, hiszen így később sok vitás helyezt megelőzhető, hiszen azonnal vissza lehet nyúlni a munkaviszony irataihoz, s kétséget nem tűrően megállapítani ez alapján, hogy például mikor is kezdődött a munkaviszony, mennyi is volt a kialkudott bér, vagy hány óra a munkaidő s milyen egyéb feltételekben állapodtak meg a felek. Ennek ellenére előfordul, hogy mégsem születik írásban munkaszerződés. Akkor az a szóban tett megállapodás érvénytelen? Nem is jött létre a munkaviszony? Vagy igen, de meg kell szüntetni, mert nem érvényes? És ha igen, akkor mit kell tenni?

Ha mégsem tartjuk meg az írásbeliségre vonatkozó követelményt, jó tudni, hogy az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló hivatkozhat, de ő is csak a munkába lépést követő harminc napon belül. A 30 nap lejárta után a munkaviszony a munkavállaló és a munkáltató között – az írásba foglalás elmaradása ellenére – is létrejött.

Elkerülve az ilyen vitás helyzeteket, mindenképpen azt tudom javasolni, hogy legyen írásban kötött munkaszerződés minden esetben, s ez vagy a munkaviszony kezdete előtt, vagy az első napon készüljön el, s kerüljön aláírásra.

Persze jöhet a következő kérdés: honnan szerezzen az a személy munkaszerződés mintát, sablont, akinek ezt a feladatot kiadták? Sajnos gyakran találkozom olyan munkaügyi iratokkal, melyekről első pillantásra látszik, hogy valahonnan kapták, másolták a felhasználói, s a benne foglaltaknak semmi köze az azt használó vállalkozáshoz. Nem egy esetben volt például benne a munkaszerződésben, hogy kollektív szerződés hatálya alá tartozik a munkáltató, holott néhány fős vállalkozásokról volt szó, szakszervezet és természetesen kollektív szerződés nélkül, de olyan iratok is a kezem közé kerültek már, ahol a munkáltatói jogkör gyakorlójának a neve is benne volt. Ezzel még alapvetően nem is lenne gond, de sajnos nem az aktuális cégnél lévő személyé volt ez a név, hanem azé, aki annál a cégnél volt, ahonnan a szerződésmintát – valószínűleg nem túl hivatalos és korrekt módon – megszerezték. Mi mindenre nem jó a változáskövetés funkció a Wordben, és milyen sokan nem tudják megfelelően használni… én pedig éppen ismertem ezt a bizonyos céget és a szerződésben munkáltatói jogkörgyakorlóként megnevezett vezetőjét.

Szóval kérem, ne másoljunk, ne más munkaszerződéséből dolgozzunk. Vannak olyan megbízható weboldalak, ahol jogi dokumentumokat lehet beszerezni, iratmintákat, melyeket szakemberek dolgoztak ki. Érdemes ezekbe beruházni.

De mi kerüljön bele a szerződésbe? A munkaszerződés kötelező tartalmi elemei a munkavállaló alapbére és a munkaköre, ez lehet a munkakör, a foglalkozás megnevezése, például számviteli asszisztens, vagy körülíró jellegű megfogalmazás, mint például építőipari segédmunka. Eme két elem nélkül nem jöhet létre érvényes munkaszerződés. Emellett természetesen tanácsos további tartalmi elemeket is rögzíteni, mint például a munkaviszony tartamát, ami lehet határozott, vagy határozatlan. Ha ez nincs rögzítve a szerződésben, akkor úgy tekintjük, hogy a munkaviszony határozatlan időre jött létre.

Szintén hasznos, és nem kevés későbbi kellemetlenségtől tudjuk magunkat megkímélni, ha a munkavégzés helye a munkaszerződésben meg van határozva. Az Mt. eme kérdésben a feleknek nagy rugalmasságot enged: egy vagy több munkavégzési helyet is meg lehet jelölni, s ez történhet pontos cím, vagy akár egy földrajzi egység megnevezésével (pl. régió, megye, vagy akár az egész Magyarország területe). Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi. A munkavégzés helye akkor válik kifejezetten fontossá, ha például másik munkavégzési helyre szeretnénk küldeni a munkavállalót, megtehetjük-e vagy nem ezt egyoldalú utasítással, ha igen, mennyi időre, vagy ha az útiköltség-térítésre való jogosultság a kérdés. Ezért is fontos, hogy a felek minél több fontos részletben írásban egyezzenek meg a munkaszerződés megkötésekor.

A munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában - általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre, ez 8 órát jelent a magyar munkajogban. Ettől eltérő megállapodás lehet például a részmunkaidős foglalkoztatás, azaz a napi 8 óránál kevesebb munkaidő, például 4 vagy 6 óra.

A munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben meg kell határozni. Ha ezt a felek nem tették meg, azaz konkrét kezdési dátum külön nincs feltüntetve, akkor a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő nap.

Kezdetnek ennyi elég is, következő alkalommal a próbaidővel folytatjuk a tudnivalókat!