Durva hibák a társasági adóbevallásokban – a NAV felfedi, mi mindent tapasztaltak a revizorok

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Az adóhatóság a napokban tette közzé a 2018. évben végzett, a társasági – és az innovációs adót valamint a rehabilitációs hozzájárulást érintő ellenőrzési tapasztalatait. A most esedékes bevallásban még kiszűrhetőek a hibák.

Az adóhatóság weboldalán érdemes átnézni a 2019. május 13-án megjelent tájékoztatót (https://www.nav.gov.hu/nav/tudjon_rola/A_tarsasagi_adoalapra20190513.html), mielőtt benyújtjuk a 2018. évi adóbevallást!

A NAV kockázatelemzéssel és az adott esetben ennek nyomán indult ellenőrzések során olyan hibákat is talált a vizsgált cégeknél, amelyek visszatérő, az adott adónemnél jellemző problémának nevezhető. Ebben a vonatkozásban az is érdekes, hogy gyakran nem pusztán a konkrét ellenőrzés, de már a kockázatelemzés is kiszűri ezeket.


Ez utóbbi körbe tartoznak az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ) és az értékesítés nettó árbevétele közötti ellentmondások, amelyek jellemzően az alábbi könyvelési hibából adódtak:
- az értékesítés nettó árbevétele egyéb bevételként szerepelt;
- az előlegszámlát árbevételként számolták el;
- a készletselejtezés rendezésében a selejtezett áruk értékét egyéb ráfordítás helyett, tévesen az ELÁBÉ főkönyvi számán könyvelték;
- a gyógyszertárat üzemeltető vállalkozások a gyógyszerár-támogatást helytelenül az egyéb bevételek között szerepeltették, holott a Sztv. 72. § (1) bekezdése szerint az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni az üzleti évben értékesített, vásárolt készletek ártámogatással és felárral növelt, engedményekkel csökkentett, általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértékét.
A NAV szerint a vizsgált vállalkozások társasági adóalap számításakor a fentiekhez hasonló arányban, az ingatlan-értékesítés, illetve az ezzel összefüggő értékvesztés kapcsán tévedtek.

Számos esetben ugyanis nem számolták el a piaci értékkel szembeni értékvesztést a készletek között nyilvántartott, majd nyilvántartási ár alatt értékesített ingatlanoknál annak ellenére, hogy az értékvesztés jellege mérlegkészítéskor az értékesítéssel véglegessé vált.


Az értékvesztések elszámolása kapcsán nem csak az ingatlant eladó cégek rontották el a bevallásukat: visszatérő hiba volt, hogy az adózók az adózás előtti eredményt növelő tételként szerepeltették az értékvesztés összegét, azonban azt nem a ’29-es bevallás 04-01 lap 06. sorában tüntették fel. Több adózónál találkoztak az ellenőrök azzal is, hogy a vállalkozások figyelembe vették ugyan az elszámolt értékvesztést az adózás előtti eredmény elszámolása során, de „nettó módon” (csak a növelő és csökkentő tételek egyenlegét) növelő vagy csökkentő tételként. Előfordult, hogy a számviteli törvény szerint ráfordításként elszámolt értékvesztés összegével nem emelte meg az adózó az adózás előtti eredményét.


A hibalista ezüstérmesei az adóév utolsó napján kis- vagy középvállalkozásnak minősülő, beruházási adóalap-kedvezményt igénybe vevő társaságok voltak. Ők jellemzően abban hibáztak, hogy nem csak magánszemélyek voltak a vállalkozás tulajdonosai a kedvezmény igénybevételének évében, és nem csak új, hanem használt eszköz után csökkentették az adózás előtti eredményt.

A veszteségelhatárolás problémái „csak” a képzeletbeli dobogó harmadik fokára voltak elegendőek, de ettől még persze okozhattak kellemetlen meglepetést az érintett cégek tulajdonosainak.
Egyes társaságoknál a veszteségelhatárolás címén az adózás előtti eredményt csökkentő tételnél a „típushiba” az volt, hogy nem vették figyelembe az elhatárolt veszteség nélkül számított adóalap 50 százalékos korlátját, ezért a bevallásban helytelen összeg szerepelt.

Persze fentieken túl, még jó néhány – és sok vállalkozásnál adóhiányt és annak borsos következményeit okozó - hibára leltek a revizorok.
Lássuk, melyek fordultak elő oly gyakran, hogy a NAV fontosnak látja kiemelni őket!

A jogerős bírság összegét az érintett cégek gyakran nem megfelelő jogcímen vették figyelembe az adózás előtti eredményt növelő tételek között, hanem jellemzően a bevallás adóellenőrzés, önellenőrzés sorában, vagy egyéb, növelő tételként. (A 1829-es bevallásban a 04-01. lap 04.sorában van a helye.) Ez még úgymond a jobbik eset volt, mert olyan adózók is fennakadtak az ellenőrök hálóján, akik bevallásukban nem is szerepeltették eredményt növelő tételként a jogerős bírság összegét, mert azt nem az adott adóévben vették figyelembe ráfordításként. Más adózók pedig ráfordításként elszámolták ezeket az összegeket, de nem mutatták ki azokat adózás előtti eredményt növelő tételként.


A jelek szerint a gyógyszerészek is megérik a pénzüket: a revizorok számos gyógyszertárat üzemeltető vállalkozásnál tapasztalták, hogy a gyógyszerár-támogatást helytelenül az egyéb bevételek között szerepeltették. Ezzel szemben az üzleti évben értékesített, vásárolt készletek ártámogatással és felárral növelt, engedményekkel csökkentett, általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértékét az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni. (E problémát az ELÁBÉ kapcsán már említett szűrő is jelezte.)

Sok, mikrovállalkozásnak minősülő adózónak a munkavállalói megszámlálásával gyűlt meg a baja: többször nem a jogszabályoknak megfelelően számolták el a létszámnövekmény-kedvezményt az adózás előtti eredményt csökkentő tételek között, mert az adóév előtti évben átlagos létszámuk meghaladta az öt főt, vagy az adókedvezmény igénybe vétele évének utolsó napján adótartozásuk volt. Anomáliát okozott az is, hogy az átlagos létszámként téves adat szerepelt a társaságiadó-bevallásban.


Még mindig újra és újra visszatérő hiba, hogy a fejlesztésitartalék-képzés adózás előtti eredményt csökkentő tételként történő elszámolása bár a legtöbb esetben jogos volt, de a mérleg adataira vonatkozó tájékoztató sort nem töltötték ki bevallásukban. Ráadásul a revizorok számos esetben tapasztalták, hogy a vállalkozás az adóévi könyvelésében nem vezette át az adóalap-csökkentő tételként elszámolt fejlesztési tartalék összegét, és azt beszámolójában a saját tőke elemei között sem mutatta ki lekötött tartalékként.


A szakképző iskolai tanuló után igénybe vett kedvezmény meghatározásakor az adózók számítási hibákat vétettek, például nem a megfelelő létszámmal számoltak.


A megváltozott munkaképességűek munkabér-kedvezményének az adózás előtti eredményt csökkentő tételek közötti elszámolásakor több esetben is előfordult, hogy a társaságiadó-bevallásban (’29-A-02-02 lap 15. sor) az adózók a megváltozott munkaképességű dolgozókkal kapcsolatos tájékoztató adatot helytelenül szerepeltették.


A látvány-csapatsport támogatása révén adókedvezményt igénybe vevők a megfizetett kiegészítő sportfejlesztési támogatás összegét nem a „vállalkozás bevételszerző tevékenysége érdekében felmerült ráfordítás” jogcímen (’29-04-01 lap 03. sor) állították be adóalap-növelő tételként, hanem más jogcímen, például „egyéb” növelő jogcímen (’29-04-03 lap 59. sor) az adózás előtti eredményt növelő tételek között. Néhány esetben előfordult, hogy a látvány-csapatsport kiegészítő sportfejlesztési támogatást nem vették figyelembe adóalap-növelő tételként vagy úgy vették igénybe a támogatást, hogy annak feltételei nem teljesültek.


A rehabilitációs hozzájárulás kapcsán feltárt hiányosságok jellemzően téves adatok közlését (elütés, nem megfelelő soron szerepeltetett adat) jelentették, illetve elmaradt adatszolgáltatásból (megváltozott munkaképességű dolgozók létszáma) adódtak.


A társasági adóról és a rehabilitációs hozzájárulásról szóló bevallások adatai között egyébként a legtöbb esetben az okozta – a kockázatelemzéssel is feltárható - eltérést, hogy az adózók az átlagos létszámadat meghatározásakor nem figyeltek a bevallások összhangjára, és rendszerint nem megfelelő adatot szerepeltettek a társaságiadó-bevallás ’29-A-02-02 lap 14-15. soraiban. Például a társaságiadó-bevallás statisztikai létszámadata tartalmazta a havi átlagban 60 óránál kevesebb munkaidőben foglalkoztatottakat is; tájékoztató adatként nem tüntették fel a megváltozott munkaképességű adózók számát; a létszámban figyelembe vették a közfoglalkoztatási jogviszonyban alkalmazott személyeket; az átlagos létszámban tévesen szerepelt a külföldi fióktelepre vonatkozó adat.


Eltérést okozott egyebek mellett az is, ha az adózó nem az adóévben hatályos adómértékkel számolt a rehabilitációs hozzájárulási kötelezettség megállapításakor (2014-től 2016-ig évi 964 500 forint, 2017-ben évi 1 147 500 forint, 2018-ban évi 1 242 000 forint személyenként).

Az innovációsjárulék-bevallást elmulasztóknál sokan rá sem ébredtek arra, hogy ilyesféle kötelezettségük is van: jellemzően e társaságok nem tekintették magukat innovációs járulék fizetésére kötelezettnek, annak ellenére, hogy nem feleltek meg a Kkv. törvény irányadó feltételeinek (az üzleti év első napján az átlagos statisztikai létszámuk meghaladta az ötvenet).
Több esetben a társaságiadó-bevallásban (’29-A-02-02 lap 14. sor) közölt létszámadat is pontatlan volt.


Persze az ellenőrök fentieken túl is találtak hibákat – még ha azokat előfordulásuk gyakorisága okán nem is nevezhetjük jellemzőnek -, de a bemutatott problémák is rávilágítanak az említett adónemek hatálya alá tartozó minden társaság számára fontos szempontra, miszerint a társaságiadó-bevallás tájékoztató adatainak, az adózás előtti eredményt növelő és csökkentő tételeinek pontatlan kitöltése a NAV kockázatelemzése során szabálytalan eltérésként jelentkezik, és a végeredmény egy megállapításokkal záruló adóellenőrzés lesz.


A bevallás elkészítésekor érdemes tehát ezekre odafigyelnie minden vállalkozásnak!