Női szakmák, férfi szakmák – avagy a sztereotípiák fogságában

Férfi óvóbácsi? Idehaza szinte elképzelhetetlen! Gondoljunk csak bele, mit mondanánk, ha a gyermekünk óvodájában nap, mint nap férfi óvodapedagógusok vigyáznának a gyermekekre a női óvodapedagógusok mellett! Első pillantásra nem nagyon értenénk, mit is keresnek itt, ebben a nőies szakmában. De második pillantásra sem tudnánk helyre tenni azt a gondolatot, hogy egy férfi a számára teljesen idegen, azaz nem vér szerinti gyermekek nevelését, gondozását főállásának választja. Pedig nézzük csak egy másik szemszögből: fociznának velük, fára másznának, vagy éppen fúrni-faragni tanítanák őket, férfi mintát adnának a gyerekeknek. És ha továbbmegyek az utópisztikus gondolatmenetemben, nem csak a kisfiúknak, hanem a lányoknak is lehetne fára mászni, fúrni-faragni, vagy sarazni és várat építeni az óvóbácsik gondos felügyelete alatt.

Ironikus, hogy a nagy egyenlőségre való törekvésben még mindig formabontónak gondoljuk, ha egy férfi nőies, vagy egy nő férfias szakmát választ. Holott az, hogy mi nőies vagy férfias, az évtizedek alatt nagyon sokat változott. Gondoljunk csak a programozókra: ki jut eszünkbe? Igen, számítógép monitorja előtt görnyedő, szemüveges férfi, aki a klaviatúrát bűvöli és számunkra érthetetlen parancsokat hoz létre betűk és számok halmazából. Miért nem jut eszünkbe egy szemüveges, copfos hajú, 30 éves nő, aki ugyanolyan lelkesen és ügyesen programoz? Valahol, valaki elhitette velünk, hogy a programozás a férfiak munkája… hogy ők jobban értenek hozzá. Annak ellenére, hogy az első ember a világon, aki algoritmusokat írt, egy nő volt, Ada Lovelace, s később is tipikus női szakmának számított a programozás, mégpedig titkárnőket képeztek át, s tanítottak be erre a munkára. A holdraszálláshoz használatos szoftvert is egy nő, Margaret Hamilton írta, 31 éves korában, aki mellesleg a mai napig vezeti a saját cégét, a Hamilton Technologiest.

De visszatérve a férfi óvodapedagógusokhoz, idehaza körülbelül 70 férfi vállalja jelenleg ezt az úttörő szerepet, ami azt jelenti, hogy csak elvétve botolhatunk bele egy nem női pedagógusba, ha gyermekünknek úgy gondoljuk, hogy jót tenne a férfi szerepmodell – különösen ott lenne fontos ez, ahol válás miatt eleve nincs férfi minden nap a családban. Tekintve azt, hogy később, az iskolában sincs túl sok férfi pedagógus, megtörténhet, hogy egy elvált szülőpár fiúgyermeke nagy eséllyel 18 éves koráig nem lát közvetlenül, napi szinten férfi mintát az életében. Összehasonlításképpen csak egy számadat: Norvégiában a férfi kollégák aránya az óvodákon belül 25-30 % között mozog.

De nem kell ilyen messzire menni a szerepek kicserélése végett, Svájcban 2001 óta rendezik meg a Nemzeti Jövőnap-ot, ami arra szolgálna, hogy a lányok fiúsnak tartott, a fiúk pedig lányosnak tartott szakmákat próbálhassanak ki. A program lényege, hogy a fiatalok elkísérnek valakit, az egyik szülőjüket, egy ismerősüket, vagy egy idegen, választott cég képviselőjét egy teljes munkanapra, s így szereznek valós, közvetlen tapasztalatot arról a szakmáról, amiben jelenleg még kevés saját nembéli munkavállaló van. Az eredetileg Lányok Nemzeti Napjának indult kezdeményezést a nagy érdeklődésre való tekintettel bővítették ki mindkét nemre, s 17 éve töretlen népszerűségnek örvend. Az anyagi hátteret a Képzésért, Kutatásért és Innovációért Felelős Államtitkárság biztosítja a projekthez, s sok-sok cég csatlakozik évek óta, s ajánl fel betekintési lehetőséget a fiataloknak a különböző szakmákba. Csak néhány példa a 2018-as programból: a lányok kipróbálhatják, hogy milyen egy munkanap kormány egyik vezető tanácsosaként, az egyik legnagyobb gyógyszergyár üzleti egységének vezetőjeként, programozóként, asztalosként, vagy hogy milyen kihívásokat rejt az építőipar, és ismerkedhetnek azzal is, milyen informatika professzorként mesterséges intelligenciával foglalkozni. A fiúk pedig betekintést kaphatnak egy virágkötő, egy óvónő, egy ápoló, egy kórházi vagy egy szociális munkás, esetleg egy titkárnő mindennapi feladataiba. A projekt kezdete óta több mint félmillió fiatal vett már részt benne, s igen lelkes visszajelzések vannak mindkét nembéli résztvevőktől. A projekt egyik hozománya pedig a szokatlan területek megtapasztalásán túl az is, hogy a résztvevők sokkal nagyobb önbizalommal vágnak bele a pályaválasztásba, s jobban értékelik a másik nem munkáját és erőfeszítéseit is a jövőben.

A kérdés tehát nem az, hogy miért nincs érdeklődés a fiatalok körében a szokásostól eltérő szakmák iránt – mert a tapasztalatok alapján látszik, hogy igenis ott van -, hanem az, hogy hol tűnik el ez az érdeklődés, és miért? Bizony, ebben mi, felnőttek vagyunk a felelősek. Kezdetektől fogva sztereotípiákkal találkoznak a gyerekek, sztereotípiákkal, amiket mi építünk fel nekik, s mi tartunk fent. Egy fiú nem lehet könyvelő, egy lány ne tanuljon programozást, inkább válasszon valami rendes nőies szakmát… miért ne lenne rendes szakma a programozás? Munkaerőhiány van, és valószínűleg kiemelkedően jó fizetés fogja várni. És mi lesz a férfi óvodapedagógusokkal? Nos, én a helyükben pályázati pénzből nyitnék magánóvodát, s az intézmény egyediségét a kifejezetten mindkét szerepmodellre kidolgozott óvodai program adná: lenne fúrás-faragás, foci, de a lányoknak is, főzés, kertészkedés, sarazás, fáramászás… tekintettel a hazai óvodai férőhely kínálatra és a túlzsúfolt csoportokra, biztosan van erre fizetőképes kereslet, csak győzzék a jelentkezőket!