Kit ellenőriz, és miszerint bírságol a NAV?

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Az adóhatóság egyik kérdésben sem árul zsákbamacskát. Minden évben közzéteszi – február 28-ig - az adott év ellenőrzési szempontjait, és a bírságolási gyakorlatáról is készített a honlapján elérhető kiadványt.

Az érdeklődők az adott hónap „slágertémájáról” is találhatnak információkat az adóhatóság weblapján, sőt, konkrét időtartam megjelölésével arról is ad a NAV tájékoztatást, hogy hol, melyik megyében és mely ágazatokat érintően szándékszik „lecsapni”. Akadnak persze örökzöld ellenőrzési szempontok – ilyen a nyugat- és számlaadási kötelezettség teljesítése -, és folyton a hatóság érdeklődését élvező tevékenységek is, mint például a kereskedelem vagy a vendéglátás. Ez utóbbira nyáron, az idegenforgalmi szezonban különösen rájár a rúd – a Balatonnál még nyár végén is számíthatnak a revizorok érkezésére. (Ne feledjük, az adóellenőr rövidnadrágban és strandpapucsban is ellenőr!)

Sőt, az iskolakezdés egyre közelgő napjára tekintettel a papírboltokat is górcső alá veszi a NAV. Az adóhatóság honlapján közzétett figyelmeztetés szerint a NAV Pest Megyei Adó- és Vámigazgatóság kiemelten ellenőrzi a papír-, írószer kereskedőket és a távol-keleti ruházati termékekkel kereskedőket augusztus 24. és szeptember 14. között.
A revizorok főként a számla- és nyugtaadást, a foglalkoztatás szabályszerűségét és az online pénztárgéppel kapcsolatos szabályok betartását vizsgálják.
(Okkal feltételezhetjük, hogy e kört nem csupán Pest megyében ellenőrzik majd.)
A tervezett ellenőrzésekről a vállalkozók tájékozódhatnak innen: https://www.nav.gov.hu/nav/adotraffipax
Persze mindezek ellenére még mindig kérdés, hogy mi szerint választja ki az adóhatóság, hogy konkrétan, személy szerint kit, mely céget fog vizsgálni.
Az érintettek általában azon kezdenek el azonnal tűnődni, hogy vajon ki „jelentette fel” őket.
Nem kétséges, van ilyen is, de mivel ez a „feljelentés” – hivatalosan „közérdekű bejelentés” – dolog már nem működik olyan egyszerűen és névtelenül, mint 2 évvel ezelőtt (a névtelen bejelentések benyújtásának lehetősége 2016-ban megszűnt), a „jóindulatú” szomszédoknak köszönhetően már viszonylag ritkán indul ellenőrzés. Egyébként az adóhatóság statisztikái szerint, az ilyesféle bejelentéseknek csak mintegy 30 százaléka bizonyult végül alaposnak, vagy legalább részben megalapozottnak.
Manapság már a NAV igyekszik biztosra menni, és komplex kockázatelemzési és kiválasztási rendszerére alapozva dönt e kérdésben.
E rendszer az adóhatóság adatbázisainak adatait elemzi, ezzel azonosítja az adókötelezettségek teljesítésével összefüggő kockázatokat, majd ezek alapján indítja el a szükséges intézkedést – mondjuk egy átfogó, vagy csak valamely adónemere korlátozódó ellenőrzést -, az adófizetési kötelezettséget érintő kockázatok kizárása érdekében.
A kockázatelemzés során az adózók bevallásai, az adatszolgáltatások, adóhatósági nyilvántartások, a korábban végzett ellenőrzések és helyszíni cselekmények során szerzett tapasztalatok, bíróságoktól, különböző hatóságoktól, valamint más adózóktól származó adatok és nyilvánosan elérhető adatok összevetését, kiértékelését végzi el az adóhatóság illetékes szakterülete. (Például, ha az adóhatóság a kiskereskedők ellenőrzése során azt tapasztalja, hogy „lustának” bizonyulnak a pénztárgép használatában, és jó, ha minden harmadik tételt pötyögik be az online kasszába, akkor az olyan ellenőrzési tapasztalat, amely az említett kört kockázatosnak minősíti és megalapozza fokozott ellenőrzésüket.)
Amennyiben az elemzés a fentiek szerint kockázatot tár fel, a NAV kérhet adatokat más hatóságtól is az érintett adózó adókötelezettségeivel kapcsolatban, de ezeket az információkat kizárólag további kockázatelemzéshez használhatja fel.
Ahogyan a vírusellenőrző programokat is a hackerek legfrissebb trükkjeit követve fejlesztik a „jó oldalon álló” informatikusok, az adóhatóság esetében is az a tendencia, hogy figyeli a furmányos adócsalókat és igyekszik bezárni a kiskapukat: a szünet nélkül megújuló adóelkerülési módokkal szembeni fellépés érdekében az adóhatóság folyamatosan fejleszti, bővíti adatbázisait.
Így például az online pénztárgépek adatai mellett, az EKÁER bejelentésekhez kapcsolódó folyamatba épített kockázatelemzés adatai is része a kiválasztásnak.
Az áfa-kockázatok, a „számlagyárak” és körhinta csalások feltárásánál pedig egyre fontosabb szerepet kapnak a tagállami kontrolladatokat szolgáltató VIES és a belföldi összesítő jelentések, de ezt a célt szolgálja a nemrégiben bevezetett online számlaadat-szolgáltatás is.
Az éves ellenőrzési irányoknak – ahogyan erről volt fentebb szó, ezeket az adóhatóság közzéteszi minden évben a honlapján -, hangsúlyos területeknek megfelelően kidolgozott lekérdezési eljárással történik az adózók kockázati besorolása és erre alapozva az ellenőrzésre való kiválasztásuk.
Első lépésben ez még csak egy lista a lehetséges alanyokról, amit még finomítanak: azok esetében kerül sor tényleges ellenőrzésre, akik az ellenőrzési szempontok többségének együttesen megfelelnek, illetve „múltjuk” alapján a legnagyobb kockázatot jelentik.
Számíthatnak a revizorok figyelmére azok is, akik jelentős összegű adókedvezményt, vagy támogatást vettek igénybe.
A kockázatelemzéssel feltárt kockázatok felszámolása érdekében az adóhatóság
- alacsony kockázat, kevésbé súlyos mulasztások esetén – a 2017-től bevezetett - támogató eljárást indíthat,
- az adózók adóellenőrzéséről dönthet,
- a büntetőjog által üldözendő cselekmények gyanúja esetében értesítheti a nyomozóhatóságot (bűnügyi megkeresés).
A támogató eljárás jogintézménye az adóhatóság azon törekvését fejezi ki, hogy a jogkövető magatartást tanúsító adózókkal partneri viszonyt építsen ki.
Az ebben való részvétel az érintett adóalanyok önkéntességén alapszik, és a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adóhatóság kockázatelemzése során feltárt ellentmondásokat vizsgálják meg, és keresik meg a jogszerű megoldásokat. Első lépésben az adóhatóság felveszi a kapcsolatot az adózóval, akit tájékoztat a feltárt hibákról, hiányosságokról, amelyre vonatkozóan javaslattal él: önellenőrzésre és az esetleges mulasztások pótlására hívja fel a vizsgált személyt, céget. Az eljárás célja tehát nem az, hogy az adóhatóság lecsapjon az adózóra és azonnal megbüntesse, hanem az, hogy az elkövetett hibák javítását segítse, és ezzel a jövőbeni problémákat is kiküszöbölje.
(Ez az új szemlélet egyébként szépen hozott is az adóhatóság „konyhájára”, a 2017. évben az érintettek mintegy 8,7 milliárd forint adókötelezettség bevallását pótolták önellenőrzés keretében.)
Emellett a támogató eljárások keretében – többek között- az alábbi, kockázatosnak ítélt kört, körülményeket vizsgálat az adóhatóság (és e szempontok várhatóan a jövőben is hangsúlyosak lesznek majd):
- a bevallásukban téves veszteségelhatárolást elszámoló adózók,
- az év elején tevékenységüket kezdő egyéni vállalkozók, akiknek az áfa/kata/eva bevallásaikban szereplő éves bevételei jelentős eltérést mutattak az online pénztárgép szerinti éves bevételeikhez képest,
- az olyan egyéni vállalkozók, akik bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségüknek nem tettek eleget,
- a munkáltatók/kifizetők által foglalkoztatott biztosítottak adatairól beadott adatlapok és bevallások ellentmondásai.
Fontos, hogy az a tény, hogy a támogató eljárás során szankciót nem állapít meg az adóhatóság, még nem jelenti azt, hogy az önellenőrzésre vagy valamely mulasztás pótlására való felhívását nem kell komolyan venni. Az adóhatóság ugyanis figyeli, vizsgálja, hogy az érintettek „szót fogadtak-e”, és ha a támogató eljárás keretében tett javaslatainak az adózó nem tett eleget, jogkövetési vizsgálatot rendelhet el. Súlyosabb mulasztás esetében pedig (utólagos) adóellenőrzéssel kell számolnia az érintettnek, amelynek során már komoly bírságot is kiszabhat a NAV. (Az adóhatóság 2017. évi statisztikája szerint az utólagos adóellenőrzések 75 százaléka megállapítással zárul!)

Az adóhatóság idén májusban jelentette meg honlapján a „3006/2018. útmutató az állami adó- és vámhatóságnak az Art., az Air., valamint az Avt. alapján történő bírságolási gyakorlatáról” című útmutatót (elérhető innen: https://www.nav.gov.hu/nav/szabalyzok/utmutatok), így abban a kérdésben sem tapogatódzunk sötétben, hogy mire számíthatunk, ha az adóhatóság igazán megharagszik a cégre.
Így például nem árt tudni, hogy a főszabály szerinti 50 százalékos adóbírság bizonyos esetekben továbbra is elérheti a 200 százalékot, amennyiben a NAV a tudatos adóelkerülést bizonyítani tudja.
Az útmutató szerint általános elvként érvényesül az eljárás átláthatósága és a szubjektív elemek kizárása, azaz az a követelmény, hogy jogkövetkezmény alkalmazására csak a teljesen feltárt és bizonyított tényállás alapján megállapított adóhiány, jogosulatlan igénylés és súlyosabb mulasztások esetén van lehetőség, azzal, hogy a körülményeket is gondosan kell mérlegelnie az adóhatóságnak. A bizonyítás az adóhatóság feladata, és eljárása során az adózó javára szolgáló körülményeket, bizonyítékokat is fel kell tárnia és döntése során figyelembe vennie.
Az adózás rendjéről szóló törvény főszabály szerint 50 százalékos mértékű bírságot ír elő a feltárt adóhiány, illetve jogosulatlan adó-visszaigénylés eseteire. Azonban az adóbírság mértéke 200 százalékos is lehet, ha az adóhiány:
- a bevétel eltitkolásával,
- hamis bizonylatok, könyvek, nyilvántartások előállításával, felhasználásával,
- illetve a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
Fentiek első olvasatára talán nem is gondolnánk végig, de az egyébként közérthetőnek tűnő kifejezések is fontos szerepet játszanak, így például az is, hogy mit kell értenünk a