Adózás 2017 - Kata szépül, Eva formásodik, Kiva is csinosodik 4. rész

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

KATA VAGY TÁRSASÁGI ADÓ? MIT TANÁCSOL A FŐKÖNYVI KIVONAT?

A kata év közben is választható, de célszerű e lépést még az idén december 31-ig megtenni. Nézzük, mit látunk az aktuális főkönyvi kivonatunkban – esetleg „tendencia jelleg” után kutatva a 2015. évit is vizsgálva!

A Tao.-tv. szerint, és a Katv. értelmezésében is adóalap a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elszámolt (a beszámoló eredmény-kimutatásában kimutatandó) árbevétel, bevétel.

A vállalkozás nettó árbevétele a főkönyvi kivonat 91 -94. számlacsoportjában megnyitott számlákon található, ezek Követel egyenlege a fontos. 

A 96. számlacsoportban az ún. egyéb bevételeket számoljuk el – amelyek természetesen szintén adókötelesek -, de az itt elszámolt tételek jellemzője az, hogy nem részei az értékesítés nettó árbevételének, mivel nem a társaság termékeinek, szolgáltatásainak eladásából származnak, de a rendes üzletmenet során keletkeznek (és nem minősülnek a 97. számlacsoportban könyvelt, pénzügyi műveletek bevételeinek). Itt kell elszámolni – többek között - a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételeket, kötbéreket vagy a társaság tevékenységéhez használt tárgyi eszközök eladásából származó bevételeket.

Ez azért fontos, mert az egyéb bevételek, vagy a pénzügyi műveletek bevételei általában csak eseti jelleggel merülnek fel egy „átlagos” cég életében, így célszerű a kata kontra társasági adó dilemmát ezek figyelmen kívül hagyásával eldönteni, azaz csak a nettó árbevételből kiindulni. Akadnak azonban olyan „élethelyzetek” egy vállalkozásnál, amikor e jogcímeken is tendenciaként jelentkeznek a bevételek, mondjuk a vállalkozás termékkört vált és korábban használt tárgyi eszközeit kiárusítja – adott esetben több adóévet érintően szerezve ebből bevételt. Ez a tendencia jelleg az előző időszakok főkönyvi kivonataiból kiderül, illetve arra is gondolni kell, hogy esetleg a cég már katásként tesz majd szert ilyesféle, a termékei és szolgáltatásai értékesítése volumenét elemezve nem felbecsülhető bevételekre. Ekkor pusztán a nettó árbevétel tervezett értéke nem ad megbízható alapot az adónemek közti választásra.

Mivel a társaság adózásban a tevékenység érdekében felmerült költségeket levonhatjuk az adóalapból, ezek várható nagyságrendjét is ismernünk kell annak eldöntéséhez, érdemes-e maradnunk a Tao,-tv. hatálya alatt, vagy esetleg legyünk inkább katások.

Az 5. számlaosztályban találjuk a főkönyvi kivonatban a költségeket, illetve a 8. számlaosztályban a ráfordításokat. Ez utóbbinál a 86. számlacsoport (egyéb ráfordítások) számlái a legfontosabbak, velük kapcsolatban a fentebb, az egyéb bevételek kapcsán részletezettek az irányadóak. (Például a társaság tárgyi eszközeinek eladásakor a szóban forgó eszközt kivezetjük a nyilvántartásunkból, és a még el nem számolt értékcsökkenést– az eszköz könyv szerinti, nettó értékét is a 86. számlacsoportban könyveljük.) Az 5. számlaosztályból év végén a 81-83. számlacsoportba vezetjük át, így – év végi kivonatnál - figyeljünk, ne számoljunk halmozott összegekkel. Az ún. ELÁBÉ-nak (például) nincs megfelelője az 5. számlacsoportban, így ezt mindig figyelembe kell vennünk e két adózási mód közötti választásunk során.

A 86. számlacsoportban találhatunk olyan ráfordításokat is, amelyeket nem lehet levonni a társasági adó alapjából. Ezek jellemzően olyan „büntető jellegű” tételek, mint például az adóhatóságnak fizetett bírságok, késedelmi kamatok. Ugyanakkor egyes késedelmi kamat – például egy másik vállalkozásnak a fizetési határidő túllépése miatt fizetett kamat – levonható az adóalapból. (Ezért is célszerű az adóalapot növelő tételeknek külön alszámlát nyitni a főkönyvi számláink közt.)

A 86. számlacsoportban elkönyvelt tételek jellemzően nem mindennaposak, nem feltétlenül kell terveznünk velük, kivéve az olyanokat, mint az állami vagy önkormányzati adóhatóságnak fizetett, és költségként elszámolható adókat, mint például az iparűzési adó. A 866. számla, illetve alszámlái adatait - például a már említett iparűzési adó miatt - azonban célszerű figyelembe vennünk.

Az így kigyűjtött adatokkal már számolhatunk: nézzük meg, a bevételünk hány százalékát teszik ki a társasági adó alapjával szemben elszámolható költségeink.

A kata jellemzően azoknak a vállalkozásoknak jelent kedvezményes adózási lehetőséget, amelyek nulla vagy nagyon alacsony költségszint (a bevételhez viszonyítva 20-25 százalék) mellett működnek. Egyrészt azért, mert a Katv. nem engedi meg a költségek levonását, másrészt alacsony költségszint mellett az immár „adóparadicsomira” lefaragott, 9 százalékos társasági adó is több terhet jelenthet, mint a tételes adó.

Ugyanakkor a Katv. igen magas adóterhet ír elő arra az esetre, ha a cég bevételei meghaladnak egy bizonyos mértéket: ez 2016-ban 6 millió forint, míg 2017-től már 12 millió forint bevételt jelent, és ennek 40 százalékát, mint adót. Ráadásul ezeket az értékhatárokat teljes adóévre kell érteni, így ha a cég év közben kerül a Katv. hatálya alá, akkor ezek időarányos összegével kell számolnia.

 

SZÁMOLJUNK!

Abban az esetben, ha a társaság éves bevétele 2017-ben várhatóan nem lesz több, mint 12 millió forint, akkor magasabb költségszint mellett is a kata a jó választás.

Tegyük fel, hogy egy ténylegesen, vagy közterhek szempontjából egyfős (egyéni cég vagy egy személyesen közreműködő taggal, alkalmazottak nélkül működő bt., kft. ) éves bevétele hajszálpontosan 12 millió forint lesz 2017-ben. Tevékenysége nem költségigényes, mértéke a bevételeihez képest elenyésző.

2017-től a minimálbér 127.500,-Ft, míg a garantált bérminimum 161.000,-Ft lesz.

A szociális hozzájárulási adó ugyan 22 százalékra csökkent, de a tagi jogviszonyra vonatkozó emelt járulékalap miatt így se „két forint” a kötelező közteher.

Lényeges, hogy a minimálbér csak azokra a szakképesítést nem igénylő, „egyszerű” munkakörökre érvényes, amelyek FEOR-száma 9-cel kezdődik, azaz szinte minden kisvállalkozó esetében a garantált bérminimum – és annak bizonyos szorzókkal növelt összege – a minimum járulékalap. Azaz: a közterhek alapjának szorzói a szociális hozzájárulási adónál 112,5 százalék, a levont egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék esetében 150 százalék.

Ennek megfelelően egy minimálbéres társas vállalkozó esetében az összes levont adó – és járulék 48.131,-Ft, a társaságot, mint kifizetőt terhelő szociális hozzájárulás és szakképzési hozzájárulás 33.708,- Ft. A költségvetésbe be kell tehát fizetni mindösszesen havi 81.839,-Ft-ot, amiért cserébe nettó 79.369,-Ft jövedelemmel számolhat a vállalkozó.

Ha a járulékok alapja a garantált bérminimum, akkor az összes levonás 60.778,-Ft, a cég fizet még ehhez 42.565,- Ft-ot. A tag pedig nettó 100.223,-Ft jövedelemmel gazdálkodhat havonta.

Visszatérve a példaként hozott cégre, a társasági adó hatálya alatt, garantált bérminimum alapján (az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy más költség nincs) éves szinten kifizetnek

- költségként elszámolható szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást 510.780,-Ft-ot,

- a magánszemélytől levont közterhek címén 729.336,-Ft-ot,

- társasági adó címén 1.034.030, ezer forintra kerekítve 1.034.000,-Ft-ot,

- ha osztalék kifizetésére sor kerül, akkor további (15+14=) 29 százalék adót és egészségügyi hozzájárulást kell levonni a magánszemélytől, ami a példaként hozott esetben 1.815.108,-Ft-ot jelent (figyelembe véve az eho éves, 450 ezer forintos maximumát és az azt csökkentő tételeket).

Azaz a vállalkozó zsebében a 12 millióból 8.062.540,-Ft marad, ez a bevétel 67,19 százaléka.

Ezzel szemben a kata hatálya alatt havi 50 ezer forinttal (ha vállalja az emelt összegű katát, akkor havi 75 ezer forinttal) megússza a dolgot, ez éves szinten 600 ezer, illetve 900 ezer forintot jelet, ami az éves bevételnek mindössze 5, illetve 7,5 százaléka. (Ha a katás kiegészítő tevékenységűnek minősül, mondjuk nyugdíjas, vagy van heti 36 órát elérő munkaviszonya, akkor csak havi 25 ezer forint az adó!). És a katával az osztalékot terhelő közterheket is rendezte a cég!

 

(ADÓ)PARADICSOM KATÁSOKNAK 

Picit vizsgáljuk tovább a kata vagy nem kata problémát, és nézzünk meg egy olyan variációt, ahol a kata maga az adóparadicsom!

Amennyiben a vállalkozó kiegészítő tevékenységű katásnak minősül, akkor a 12 millió forintos bevételnél évi 2,5 százaléknyi adóval megúszhatja a dolgot! Ha pedig főállású a katás, de legalább havi 300 ezer forint bevételre azért számíthat, akkor iparűzési adóval együtt még mindig 20 százalék alatt lesz az adóterhelése.

A helyi iparűzési adó alól nem mentesülnek a katások, viszont kifejezetten erre az adónemre „szabott” iparűzési adófizetési mód választásával – ezt külön be kell jelenteni az önkormányzathoz - ez a teher is csökkenthető (telephelyenként 50 ezer forint az ipa).

12 milliós éves bevétel alatt, alacsony költségszint mellett tehát az adónemek versenyében a kata az abszolút győztes.

Sőt, jelentős költségszint mellett is jó választás lehet a kata! Például egy 80 százalékos költségszinttel dolgozó cég, amelynek árbevétele 12,5 millió forint, költségei pedig 10 millió forintot tesznek ki, a 40 százalékos különadó mellett is mintegy 1,7 millió haszonnal gazdálkodik, míg a társasági adózással picit kevesebb, 1,69 millió forint adózott nyereséggel számolhatna a tulajdonos. Persze itt már elenyésző a különbség, de azért még van!

Alacsonyabb, a bevételek 10 százalékának megfelelő költségek mellett- a 40 százalékos adó mellett is – kifizetődőbb lehet a kata, mint a társasági adófizetés.

Vigyázat, ne fedjünk le katás céggel olyan kapcsolatot, amely valójában munkaviszony!

 

NEM MIND ARANY, AMI KATA - HÁTRÁNYOK

A katának vannak hátrányai is, amelyeket - a fenti számok mellett, ellenére is – meg kell fontolni. Így:

  • csak belföldi tevékenység (bevétel és költségek) esetében ajánlott. Ha a társaság külföldről (akár EU-s, akár azon kívüli államokból) is szerez be terméket, szolgáltatást, akkor az áfa kezelése nem egyszerű, és akár adminisztrációs többletet is jelenthet – ennek költségeivel együtt - a társasági adózáshoz képest.
  • más adózási struktúrából átlépés vagy később a katából más adózási módra való áttérés számviteli problémákat, feladatokat okoz,
  • az iparűzési adó megmarad (bár ezt más adózási módok sem váltják ki),
  • viszonylag kis összegű társadalombiztosítási ellátásra jogosít (nyugdíj-, illetve gyermekvállalás előtt állók ezt is vegyék figyelembe): az 50 ezer forint havi adóhoz csak 81 ezer forint ellátási alap társul. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a katás táppénzre, nyugdíjra nemigen számíthat, ha tartósan katásként fizeti meg a közterheket. Ha vállalja a havi 75 ezer forintos adót, akkor az ellátási alapja több, mint a duplájára, 136 ezer forintra nő. Jelentős összegű táppénz, nyugdíj azonban ebből sem lesz, így a katások jól teszik, ha keresnek valamilyen alternatív megtakarítási formát a nyugdíjuk emeléséhez.
  • bizonyos feltételek teljesülése esetén adatszolgáltatási kötelezettség van a katásnál és a vevőjénél is, ezért ez okozhat versenyhátrányt,
  • adótartozás esetén kikerül a kata hatálya alól a vállalkozó (ennek kellemetlen következményei vannak).

Áfát mind a Tao-, mind a Katv. hatálya alatt kell fizetni, ha a cég nem alanyi adómentes, vagy nem áfa-mentes tevékenységet folytat. Ha a cég áfás, akkor - alacsony költségszerkezettel – az Eva-tv. hatálya alatt kedvezőbben adózik.

 

EGYÉB BUKTATÓK ÉS LEHETŐSÉGEK

A Katv. szerint, ha egy katás egymillió forint fölötti összeget számláz egyetlen cégnek, akkor ezt be kell jelentenie a NAV-nak, az adóhatóság pedig adott esetben ez alapján vizsgálódhat, nem leplezett munkaviszonyról van-e szó.

A törvény hét feltételt szab a rejtett munkaviszony kiszűrésére, amelyek alapján tényleg fülön csíphető a vállalkozónak álcázott alkalmazott, illetve az őt foglalkoztató vállalkozás.

Nem beszélhetünk azonban alkalmazottról, ha például kötetlen munkarendben, saját tulajdonában álló telephelyen, saját eszközeivel végzi a munkát az érintett, a megrendelő nem szól bele a munkavégzés módjába, vagy bevételének kevesebb, mint fele származik ugyanazon cégtől.

A törvény által előírt feltételekből csak kettőt kell „kilőni” ahhoz, hogy a katás és a partnercég kibújjon a leplezett munkaviszony vádja és következményei alól.

Ezért, ha a törvényben felsorolt feltételek közül legalább kettőt „semlegesítenek” a vállalkozói szerződésben tett kikötésekkel (mondjuk kötetlen munkarendben állapodnak meg, kizárják a megrendelő utasítási jogát), akkor a ténylegesen rejtett foglalkoztatás is „átcsúszik” a hálón.

A cikksorozat előző részét itt olvashatja >>.