Vevőkijelölés a nyílt végű pénzügyi lízingnél. Enyém, tiéd, övé – kié lesz, kié legyen a bérelt cégautó?

Szerző: Sinka Júlia →

EGY NEHÉZ KÉRDÉS

A vállalkozások tulajdonosait, vezetőit leginkább zavaró kérdés az ügyben az, hogy élve a vevőkijelölési jogukkal, vajon ütköznek-e bármilyen jogi korlátba a vevő személyét illetően? Egyáltalán, veszélyes dolog élniük e jogukkal? Esetleg, muszáj visszaadniuk a lízingelt eszközt?

Talán nem is meglepő módon, rögtön a lehetséges adóellenőrzés jut eszükbe. Mert mi történik, ha – mondjuk – a kijelölt vevő a társaság tulajdonosa vagy üzleti partnere? Ha a vállalkozás vásárolja meg a korábban lízingelt eszközt, nem minősíti át az adóhatóság utólag a nyílt végű szerződést zárt végűvé, ezzel komoly áfa-hiányt is okozva, ha a lízingtárgy személygépkocsi volt? És a „papírmunka”?

Fontos, hogy a lízingtárgyat visszavenni – a hitelintézeti törvény szerint - akkor kötelező, ha a szerződés úgy teljesül, hogy a lízingtárgy tulajdonjogát nem szerzi meg sem a lízingbevevő, sem pedig az általa kijelölt vevő. A többi alesetre, a cég vagy az általa kijelölt vevő tulajdonszerzése, sajnos nincs egyértelmű törvényi rendelkezés.

Amennyiben a szerződésszerűen teljesült nyílt végű lízingügyletben a lízingbevevő más javára lemond a tulajdonszerzési jogáról és kijelöli a vevőt (általában háromoldalú okiratban), úgy a lízingbeadó ennek a vevőnek értékesíti a lízingtárgyat – jelen esetben a személygépkocsit.

Első lépésben gondoljuk át, milyen veszélyt jelenthet a személygépkocsi nyílt végű lízingje akkor, ha jönnek a revizorok!

NYÍLT VÉGŰ LÍZING ÉS A REVIZOROK

A kulcsszó az áfa, pontosabban az áfa-levonási jog. Az áfa rendszerében a nyílt végű lízing szolgáltatásnak minősül, és nem termékértékesítésnek, illetve termékbeszerzésnek. Ez személygépkocsi esetében azért kiemelten fontos különbség, mert míg a személygépkocsi bérletét nem érinti az előzetesen felszámított áfa levonási tilalma – az általános, a kiadás adóköteles gazdasági tevékenységhez kapcsolódó arányán túl -, addig a személygépkocsi vásárlását (néhány speciális, a vállalkozás által folytatott tevékenységre alapozott kivételtől eltekintve) sújtja a törvényi szigor, azaz az áfa nem vonható le.

Ezért, ha az adóhatóság átminősíti a szerződést zárt végűvé, akkor a társaságnak az eszerint jogosulatlanul levont áfa miatt adóhiánya lesz, ennek minden „nyűgével” egyetemben. Ha egy átlagos futamidejű szerződés lejártával derül erre fény, akkor a költségvetésbe visszafizetendő áfa összege önmagában padlóra küldhet egy kisvállalkozást, a további fizetendőkről nem is beszélve.

Kérdés, hogy van-e joga, lehetősége az adóhatóságnak egy, a polgári jogi és a hitelintézeti törvényben előírt szabályoknak egyébként mindenben megfelelő szerződést, csak úgy átminősíteni, megkérdőjelezve ezzel a felek szerződésbe foglalt szándékát?

Nos, a szerződéskötés szabadságát csak a vonatkozó jogszabályok korlátozhatják – például törvénybe ütköző cselekményre, nem lehet jogszerűen szerződni -, más nem, és így az adóhatóság sem. De miért van az, hogy a különböző adózási, számviteli fórumokon, szaklapokban mégis újra és újra visszatérő kérdése az olvasóknak, mit és hogyan kell tenniük ahhoz, hogy a NAV ne mondja azt a nyílt végű szerződésről később azt, hogy az valójában zárt végű volt, és irgum-burgum, azonnal add vissza az áfát.

Az adóhatóság akkor teheti ezt meg, ha a szóban forgó szerződésből – ahogy mondani szokás – kilóg a lóláb, vagy legalábbis megalapozott a gyanúja annak, hogy van ott egy „lóláb”. Nevezhetném banánhéjnak is. Miről is van szó?

LÓLÁB A SZERZŐDÉSBEN

Egy „ártatlan” nyílt végű lízingszerződés futamideje, feltételei megfelelnek az adott eszköznél szokásosnak, a felek szépen kivárják ennek lejártát, majd a bérlő eldönti, vásároljon, „kijelöljön”, vagy visszaadja a bérelt dolgot. Minden olyan körülmény, történés, amely megzavarja a fenti állóvizet, már gyanús lehet. Persze, attól még lehet az ügylet jogszerű – általában az is-, de a hatóság vészcsengői ilyenkor már jeleznek.

Tipikusan ilyen a nyílt végű lízing idő előtti, előtörlesztéssel való lezárása, esetleg azzal fűszerezve, hogy az autót – minő véletlen – a bérlő társaság tulajdonosa vásárolja meg, lényegében „bagóért”. Valljuk be, az ilyesmi nem csak az adóhatóságnak tűnik fel, de gyanús lenne a szomszédnak, vagy mondjuk a sarki hentesnek is…

Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a NAV nem nevezhető szószátyárnak a kérdésben, a nyílt végű lízing konstrukciókkal, illetve azok futamidőt megelőző lezárásával kapcsolatban nem találunk állásfoglalást részükről. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs egyértelmű és közzétett ellenőrzési gyakorlata az e körbe tartozó ügyleteknek. Az biztos, hogy az előtörlesztés az eredeti szerződéshez képest mindenképpen egy új jogi helyzetet teremt, így akár az is lehetséges, hogy az előtörlesztés miatt a NAV később termékértékesítéssé minősíti az ügyletet.

Újabb labda lehet a NAV térfelén, ha az előtörlesztést követően a lízingbevevő - élve vevőkijelölési jogával -, a járművet saját maga vásárolja meg a finanszírozótól. Ezekben az esetekben kiemelten fontos, hogy az az érték, amelyen a személygépkocsit megvásárolják, megfeleljen a jármű aktuális piaci értékének, vagy legalábbis erőteljesen közelítse azt.

Kényes pontja a nyílt végű lízingszerződéseknek az is, hogy az első részlet jellemzően jelentős összegű, elérheti a gépkocsi bekerülési értékének 40-50 százalékát is. Az adólevonásakor nem mindegy, hogy ehhez a magasabb összegű törlesztőrészlethez kapcsolódó adót egy havi, vagy a futamidő egészét érintő tételként kezeljük, és így esetleg a levonás arányát többször korrigálni kényszerül a vállalkozás.

Az sem mindegy, hogy a nyílt végű lízingszerződéssel beszerzett eszköz terv szerinti értékcsökkenési leírásával összefüggésben miként állapítja meg a társaság a lízingelt eszköz hasznos élettartamát. Mivel a konstrukció lényege pontosan az, hogy a futamidő végén a lízingbe vevő nem feltétlenül szerzi meg a lízingelt eszköz tulajdonjogát, erről szabadon dönthet. Ennek viszont ellentmond, ha a vállalkozás a futamidőt túllépő időszakot tekint az eszköz hasznos élettartamának. Ezzel ugyanis keltheti azt a látszatot, hogy a személygépkocsi beszerzésekor egyébként le nem vonható áfával akart „ügyeskedni”, és a nyílt végű konstrukcióval az egyes részletek adóját visszaigényelve, majd a maradványértéken vásárolva, a jármű értékét tekintve csak csekély összegű adó levonási tilalmával, jogosulatlan előnyhöz jutott.

Mindkét kérdésről lesz még szó egy céges példában!

SZÜKSÉGES DOKUMENTUMOK

Most viszont még térjünk vissza a vevőkijelölési jogra és a szükséges dokumentumokra!

Amennyiben a lízingbevevő lemond egy kedvezményes tulajdonszerzési lehetőségről a kijelölt vevő javára, a lízingbevevő és a kijelölt vevő között valamiféle jogügylet feltételezhető, amelyre vonatkozóan már felmerül bizonylat-kiállítási kötelezettség. Célszerűen ennek a lízingbevevő egy, a kijelölt vevő és a lízingbeadóval kötött megállapodással (szerződéssel) tesz eleget.

Lényeges, hogy a nyílt végű lízingügyletben a szolgáltatás attól függetlenül teljesítetté vált, hogy a lízingbevevő a futamidő végén megszerezte-e a lízingtárgy (jelen esetben a személygépkocsi) tulajdonjogát. Mivel a szolgáltatásnyújtás teljesült, a lízingbeadó nem helyesbítheti az egyes lízingdíjakról kiállított áfás számláját. Ezért a már elszámolt részleteket helyesbítő bizonylatra nincs szükség. Ugyanakkor a gépkocsi maradványértékéről a lízingbeadó helyesbítő számlát állít ki. E számla, illetve maga a megállapodás alapján vezetheti ki könyveiből a társaság a járművet.

Az Itv. 24.§.(1) bekezdésében előírtak szerint a kijelölt vevőnél illetékfizetési kötelezettség is felmerül.

A VEVŐKIJELÖLÉSI JOG ÉS SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁS - PÉLDA

Nézzünk néhány példát a vevőkijelölési joggal kapcsolatos számviteli elszámolásokra!

Példa1.: A Rendes Kft nyílt végű pénzügyi lízing keretében szerezte be a cégautóját, a szerződés futamideje 48 hónap. A szerződés megkötésekor a lízingbe adó egy áfát nem tartalmazó számlát küldött a lízingelt jármű aktiválásához. A lízing-törlesztő részleteket maradványérték kikötésével állapították meg a szerződésben. A lízing lejáratakor a pénzügyi kötelezettség számlán a maradványérték szerepelt. A futamidő végén a Kft nyilatkozatot adott a lízingbe adónak, hogy élni kíván opciós jogával, de vevőként egy másik céget jelölt meg. A lízingbe adó ezért a maradványértékről a számlát a megjelölt vevőnek állította ki. A lízingbe adó nyilatkozatot adott ki a tulajdonjog átszállásáról. Kérdés, a Rendes Kft hogyan vezetheti ki könyveiből a személygépkocsit?

Jelen esetben a lízingbe adó nem egészen szabályosan járt el az ügylet bizonylatolásakor. A fenti gyakorlat azonban nem egyedi esetet tükröz, ezért vizsgálunk példaként egy számlázási szempontból is problémás ügyet.

A futamidő végén a lízingbe adó csak akkor állíthatta volna ki a számlát a maradványértékről a vevő – a Rendes Kft által kijelölt cég - felé, ha a lízingbe adott eszközt már visszavette. Ehhez viszont a lízingbe adónak helyesbítő számlát kellett volna kiállítania a lízingbe vevő – jelen esetben a Rendes Kft- részére. A lízingbe vevő a helyesbítő számla alapján csökkenti a lízingbe adóval szembeni kötelezettségét, és a lízingelt jármű bekerülési értékét, azaz

T 448 - K 161 és T 161 - K 142,

majd az elszámolt terv szerinti értékcsökkenés összegével csökkenti a jármű bruttó értékét

T 149 - K 142).

Ha a fenti elszámolást követően a 142. számlának

Tartozik egyenlege van, azt elszámolja terven felüli értékcsökkenésként:

T 8664 - K 148 és T 1438 - K 142.

Követel egyenlege lenne a fenti tételek könyvelése után, akkor annak összegével a kivezetés évének terv szerinti értékcsökkenését kell csökkenteni:

T 149 - K 571 és T 142 - K 149.

Ha a kivezetés évében elszámolt terv szerinti értékcsökkenés kevesebb, mint a 142. számlán lévő Követel egyenleg, a különbözetet az egyéb bevételek között kell elszámolni:

T 142 - K 9699.

A következő példában három problémát is egybegyúrunk.

Példa2.: Az Izgága Bt. nyílt végű lízing keretében szerezte be a cégautóját. A járműnek van maradványértéke, amelyet a lízingbeadóval kötött szerződésben határoztak meg a felek. Az első lízingdíj jelentős összegű, az áfát is tartalmazó számla alapján, a jármű bekerülési értékének 40 százalékát teszi ki. Ezt követően 24 hónapig egyenlő részletekben törleszt a Bt. A személygépkocsi átadásáról - az áfa felszámítása nélkül - "birtokbaadási számla" készült. Az Izgága Bt. maradványértéken megvásárolja a személygépkocsit, majd úgy dönt, értékesíti azt. Mi a helyzet az első törlesztő-részlet áfájával? Ha a Bt. eladja a járművet, az értékesítést terheli áfa?

A nyílt végű pénzügyi lízing jellemzője, hogy a lízingbe vevő a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetve az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerezheti. Ahogyan arról már volt szó, az Áfa-tv. a nyílt végű lízing konstrukciót határozott időre szóló bérbeadásnak tekinti, ezért az áfa a törlesztő-részleteket terheli.

Számviteli szempontból azonban a nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett személygépkocsit is beruházásként kell elszámolnia társaságnak, a „klasszikus” autóvásárláshoz képest azzal az eltéréssel, hogy itt az áfa nélküli (nettó) vételáron könyvel, azaz a jármű „sima” vásárlásakor egyébként beleszámító, le nem vonható adó figyelembevétele nélkül. A személygépkocsit a rendeltetésszerű használatbavételkor a járművek között aktiválni kell:

T 161 - K 448 és T 142 - K 161.

Ennek bizonylata a birtokbaadási számla, vagy ezzel azonos tartalmú dokumentum.

A példaként hozott - és általában a nyílt végű pénzügyi lízingszerződések – okoznak némi fejtörést azzal, hogy a lízingelt eszköz értékéhez mérten tetemes összegű első díjrészletet kötnek ki. Nem ritka, hogy ez a részlet – személygépkocsi esetében – eléri a jármű értékének akár 40-50, vagy e feletti százalékát is.

A problémának sajnos nincs még egyértelmű megoldása, az adótörvény „szelleméből” következtethetünk a követendő eljárásra. Abban az esetben, ha az első részletben megfizetett áfát kizárólag a jármű első havi futásteljesítménye figyelembevételével arányosítja cég, akkor jó eséllyel lesz némi vitája az adóhatósággal egy esetleges ellenőrzéskor, hiszen a futamidő figyelembevételével, az első részlet nem csak az első hónapot érintő tétel.

A jármű használata valós körülményeihez igazodó megoldás ezekben az esetekben véleményem szerint az, hogy a gépkocsi értéke – jelen esetben- 40%-át kitevő lízingdíjat úgy kell kezelniük, mint ami nem az első hónapra vonatkozik, hanem a teljes bérleti időszakra, azaz a lízingszerződés futamidejének egészére. E feltételezésből kiindulva a lízingbeadó számlája alapján az első részlet áfája levonható.

Ezt követően a hivatalos (és adóköteles tevékenységhez kapcsolódó) használatnak az adott havi teljes futásteljesítményhez viszonyított aránya határozza meg azt a mértéket, amely alapján a levonható rész számítható.

Majd minden adó-elszámolási időszakban, a futamidő végéig, vizsgálni kell, a göngyölített adatokból számolható felhasználási arányt, és ennek megfelelően az első havi díjban felszámított adó levonható része közötti eltérést, és azt az Áfa-tv. 153/C.§-a alapján szükség esetén helyesbíteni. (Mivel az Áfa-tv. nézőpontjából nem tárgyi eszközről van szó, hanem szolgáltatásvásárlásról, a 135. § szerinti adó elszámolási metodika nem alkalmazható).

Az első nagyobb összegű tőketörlesztő részletet és a 24 hónap egyenlő tőketörlesztő részleteit, de a megfizetett maradványértéket is - áfa nélkül - a 448. számlával szemben kell könyvelni a pénzügyi rendezéskor:

T 448 - K 384.

Általában a tőketörlesztő részlet számláján szerepel a kamat is (erre áfát nem lehet felszámítani), amelyet a pénzügyi műveletek ráfordításai között kell elszámolni:

T 8722 - K 454, T 454 - K 384.

A törlesztő-részletek számláira felszámított le nem vonható részt az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:

T 867 - K 454, a levonható részt pedig: T 466 - K 454.

A lízingelt személygépkocsi esetében is terv szerinti értékcsökkenési leírást kell elszámolnia lízingbe vevőnek, a jármű rendeltetésszerű használatbavételétől.

Az Izgága Bt. szerződésének futamideje 24 hónap. A számviteli értékcsökkenési leírás megállapítása szempontjából lényeges hasznos élettartam ezért ugyancsak 24 hónap (a szerződés nyílt jellege okán nem biztos, hogy a gépkocsit ezt követően is használja tevékenységéhez a társaság). A számviteli előírások szerint elszámolt terv szerinti értékcsökkenési leírás összegével növelni kell, míg a Tao-tv. szerinti terv szerinti értékcsökkenési leírással csökkenteni az adózás előtti eredményt.

A maradványérték számviteli elszámolása megegyezik a törlesztő-részlet elszámolásával, azzal az eltéréssel, hogy a maradványérték számlájában már nem lehet kamat. Így általános esetben könyvelendő a számla beérkezésekor az előzetesen felszámított áfa:

T 466 - K 454, majd a pénzügyi rendezéskor a maradványérték:
T 448 - K 384, T 454 - K 384.

Személygépkocsi beszerzése esetében az áfa nem vonható le. Az Szt. 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a beszerzési érték részét képezi az előzetesen felszámított, de le nem vonható áfa (jelen esetben ez pótlólagos beruházásként való elszámolását jelenti a 466. főkönyvi számla alkalmazása helyett).

A maradványérték megfizetése után - helyes elszámolás mellett - a 448. számlának nem lehet egyenlege.

A személygépkocsi értékesítésekor annak könyv szerinti értékét az általános szabályok szerint kell kivezetni a könyvekből, egyéb ráfordításként kell elszámolni:

T 149 - K 142, T 861 - K 142. Az eladási ár: T 311 - K 961.

A nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett, majd értékesített személygépkocsi eladási árát nem terheli áfa-fizetési kötelezettség. Az Áfa-tv. 87. §-a c) pontja alapján ugyanis mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az értékesítést megelőzően a termékhez előzetesen felszámított adó kapcsolódott volna, és az a 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint nem lenne levonható (ez a személygépkocsit – jelen esetben a futamidő végén történő megvásárlásakor - terhelő előzetesen felszámított áfa, ami nem vonható le).